A Queens of the Stone Age Josh Homme köré épül. A negyvenéves, hórihorgas, vörös fejű gitáros-énekes-dalszerző Homme tizenéves korától alkotott a metal, a rock és a blues határvidékén, hogy aztán jó húsz év alatt a rock kevés megmaradt állócsillagának egyikévé váljon. A kilencvenes években a Kyuss nevű bandával tett szert hírnévre: a kaliforniai sivatagban megalakult és a nagy amerikai pusztaság életérzését zenébe öntő Kyuss a stoner rock, a sivatagi rock sokat hivatkozott kultzenekarává vált. A Kyuss feloszlása után Homme nagyjából ott folytatta, ahol abbahagyta. 1996-ban megalakította a Queens of the Stone Age-et, ami másfél évtized alatt úgy vált a hard rock meghatározó sztárjává, hogy közben megtartotta underground attitűdjét és ezzel járó hitelességét is.
A nem éppen absztinenciájáról és decens polgári életviteléről ismert QOTSA-ban gyakran cserélődtek a zenészek, csak Josh Homme maradt a mindent meghatározó, központi figura. A bandavezér időközben a kilencvenes-kétezres évek rockzenéjének számos fontos arcával összehaverkodott, akik szívesen vállaltak beugrásokat, alkalmi kollaborációt a mesterrel. Az együttműködések pedig folyamatosan alakították, színesítették a zenekar hangzását. Így vált a Queens of the Stone Age a felnőtt, szőrös tökű hard rock egyik legfontosabb anyahajójává, amire mindenki odafigyel és ami irányt is mutat a mai popkultúrában eléggé talaját vesztett rockzenének.
A hat év szünet után a napokban megjelent Like Clockwork (http://en.wikipedia.org/wiki/...Like_Clockwork) is a fenti recept alapján készült. Josh Homme széles vendéglistáján ezúttal a dobok mögé ülő, egyébként is minden szembejövő zenésszel együtt jammelő Dave Grohl (Nirvana, Foo Fighters); az indusztriális rockguru Trent Reznor (Nine Inch Nails); a hiphop és rock határait elmosó James Lavelle (UNKLE) és maga Elton John (Elton John) is szerepel, többek között. A rendkívül széles közreműködői gárda miatt is a Like Clockwork, bár alapvetően egy QOTSA-féle hard rock lemez, emellett a hetvenes évek glamrockját, Bowie artrockját is idézi, és más teátrális rockelemeket is bevet. A mának élő dekadencia megéneklése helyett azonban mélyen ülő, érzelmes szomorúság üli meg a dalokat. Josh Homme egy kórházban átélt halálközeli élményéből is táplálkozva, valahol a kiábrándulás és a kijózanodás határán egyensúlyozó, komor és komoly szövegek születtek az amúgy sem vidám és könnyű zenei alapokhoz.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!