IK 2013 – ez a rendszáma annak a luxus Mercedesnek, amivel Gizella (Radnay Csilla) érkezik Bajorországból. Fogadása elegáns, hideg, miként ő maga is az. Istvánnal való házasságában a szeretet jeleit nagyítóval is alig találhatjuk meg. Kapcsolatuk történelmi szükségszerűség, politikai koalíció. István (Feke Pál) tehetetlen, az események által sodort figura, aki láthatóan vergődik helyzetében: hatalomra nem vágyik, a királyság számára kényszer; anyja kérései visszautasíthatatlan parancsok. Ha nem is ennyire látványosan, de hasonló módon feszeng küldetésétől Koppány. Stohl András játékában az a mindent elsöprő magabiztosság, ami annak idején a szerepben Vikidál Gyulát jellemezte, formálissá, idézőjelessé válik. Kételyek gyötrik feltehetően Gézát is; alakját a Krónikáséval köti össze a rendező, így válik a fejedelem részlegesen kívülálló figyelőjévé az eseményeknek.
Géza szemlélődve, retrospektív módon tekint végig művén, fel-feltűnve különböző jelenetekben, s kis híja, hogy nem vonja le a következtetést Vörösmartyval: „Ezzé lett magyar hazátok.” A befejezés hasonlót sugall; saját rendszerünk foglyai vagyunk: a magyar korona bezáródik. A felzaklató, főként az éneket illetően nem hibátlan előadás alatt háromszor gyúlnak ki a fények, megvilágítva a közönséget a feltehetően célba jutó üzenettel: „Adj békét, Uram!”; „Unom a politikát!”
(Boldizsár Miklós–Szörényi Levente–Bródy János: István, a király. Szegedi Szabadtéri Játékok. Rendező: Alföldi Róbert)
