Miklós Tibor rendkívül termékeny szerző. Világsikerű musicalek dalszövegeit fordította magyarra, mint az Evita, a West Side Story, a Jézus Krisztus Szupersztár, a Nyomorultak, a Fame, és még hosszan folytathatnánk a sort. Olyan kiváló darabok szerzőjeként ismert, mint a Sztárcsinálók, az Anna Karenina, a Légy jó mindhalálig és még többtucatnyi magyar musical. A legnépszerűbb magyar énekesek, együttesek sora számára is írt slágerszövegeket. Akár hátra is dőlhetne, élhetne nyugodtan, kiváló anyagi körülmények között, néhány vezető színház kedvenc szerzőjeként. Ő azonban más utat választott. Saját szavaival élve, úgy döntött, hogy a magyar zenés színjátszás, a musical hívatlan prókátora lesz. Ez bírta rá, hogy tavaly nyáron ismét nekiveselkedjen a Rock Színház ügyének, amibe egyszer már beletörött a bicskája.
– Azóta is borzasztóan sajnálom, hogy annak idején néhány vezető munkatársunk nem érzett magában elég felelősséget, és sikerült csődbe taszítaniuk a Rock Színházat a kilencvenes évek derekán – eleveníti fel a régi időket. Amikor a kudarc okairól faggatom, két szót említ: önzés és felelőtlenség. Alapító társaival annak idején nem akartak titulusokat maguknak, az első évben mindent ingyen csináltak, a munka, a produkciók számítottak igazán. A sikerek után, amikor már pénzről is szólt az ügy, már nem az ő kezében voltak a döntések. Ezzel be is fejezte a múlt hibáinak elemezgetését, és leszögezte: nincs új a nap alatt. Az hagyján, hogy megint ingyen dolgozik, de saját jövedelmeinek nagyobb részét is a színház beindítására költi.
Igazából sohasem hagyta abba a munkát, amit még a nyolcvanas években kezdtek a Rock Színházzal – pontosítja magát. – A Vasutas Zeneiskola égisze alatt született meg a Fame előadás, a Madách Színházzal közösen elkészítették az Utazás című, 1956-os tematikájú rock musicalt. Az elmúlt években a Szabad Tér Színházzal közösen mutatták be a Szegény gazdagok című Jókai-adaptációt, Freddy Mercury életéről szól az Egy bohém rapszódiája.
Amikor a közelmúltban a Pesti Magyar Színiakadémia válsághelyzetbe került, alkotóként és szereplőként is részt vettek a mentőakcióban – folytatja a sort. – Az akkori végzősök számára a Tom Sawyer és Huckleberry Finn kalandjai című musical volt az igazi vizsga, amit a színház sokáig nagy sikerrel játszott. A darabot ingyen írták szerzőtársával, Tóth Péterrel a nehéz helyzetben lévő Pesti Magyar Színház megsegítése érdekében, és a rendezésért, betanításért sem kértek pénzt. Közben a más helyről származó jogdíjakból élt a család.
– Annak idején nagyon büszke voltam arra, hogy évente két nagylemeznyi dalszöveget is meg tudtam írni. Igen termékeny szerzőnek tartottam magam. Ma már ott tartok, hogy évente három-négy teljes estét betöltő darabnak írom meg a szövegeit és a librettóját – ismerteti az idők változásait. – Nem lettem hirtelen grafomán, viszont fontosnak érzem, hogy felmutassuk, amit csinálunk: létezik minőségi magyar zenés színház. Négy kulcsszó határozza meg az elmúlt éveinket: zene, gondolat, érték és rend. Ha már vannak tehetséges előadóink, elhivatott fiataljaink és olyan nagy öregjeink, akik még éreznek magukban erőt, akkor ennek muszáj szervezeti keretet adni. Ezért gondoltam arra, hogy – talán életem utolsó nagy nekiveselkedésével – újra nekivágunk.
– Nem egyszerű dolog segítséget kérni, megtalálni az illetékes helyeket, ahol elmondhatom, mit is szeretnénk, majd végighallgatni a sóhajtó válaszokat: szép lenne, de nincs pénz – mesél a munka legnehezebb részéről. – Tisztában vagyok azzal, hogy amit most esetleg ki tudunk verekedni, az már az utánunk jövő generációt segíti, de épp ezért fontos. Napjainkban megalázó, egyre hígabb megbízásokért, reklámszerepekért, haknikért, vacak sorozatok epizódalakításaiért harcolnak a sokoldalúan felkészült, szorgalmas, tehetséges fiatalok. Olyan csapatunk van, ahol nem gond azt mondani az akadémián frissen végzett Vecsei Lacinak, hogy a Beatles-darabban be kellene játszania élőben a zongoraszólamot. Két próbával tökéletesen együtt játszik a zenekarral, miközben kitűnő színész, remekül énekel és táncol. A lányok között is akadnak, akik ilyen tanult többlettudással rendelkeznek, mint Szemerédi Bernadett vagy Illésy Évi. A fiatalok mellett ott vannak az úgynevezett „celebjeink”, mint Puskás Peti, aki boldog, ha komoly színpadi munkát végezhet, vagy Dér Heni, akiről sajnos kevesen tudják, hogy nem csak egy jó alakú, csinoska énekesnő, hanem rendkívül muzikális színpadi ember, egy született bohóc, remek komédiás készséggel.
Amikor a harcostársakról kérdem, azonnal a Magyar Musical Műhelyt említi. Itt szeretné összegyűjteni azokat a szerzőket, akik hajlandóak a magyar művek érdekében valamiféle véd- és dacszövetséget alkotni, akik számára fontos, hogy alkotásaik eljussanak a közönség elé. Ha másképp nem, akkor koncertek, házi előadások formájában, vagy szerény anyagi feltételek mellett létrehozott előadások segítségével.
– Ma még mindig ott tartunk, hogy a hatod-hetedrangú külföldi darabok fontosabbak itthon, mint az eredeti magyar művek. Biztonságosabb befektetés. Csakhogy ennél fontosabb lenne, hogy valódi irodalmi és zenei értékekkel állhassunk a közönség elé – fejti ki meggyőződését. – Hogy megmutathassuk: ilyen is van. Kocsák Tibor, Kemény Gábor, Tóth Péter, Naszvagyi Tamás műveit már játsszuk, vagy próbára készen állnak. Várjuk az újakat is, akik érzik, hogy fontos a munkájuk, hogy közönség elé kerülnek a műveik, nem csak hitegetik őket.
Olyan meggyőződés árad a szavaiból, hogy a külső szemlélő számára úgy tűnik, már-már önveszélyesen fontos Miklós Tibor számára a zenés színház ügye. Arra a kérdésre, hogy igazából mit is szeretne elérni ezzel a sziszifuszi munkával, egy előadásukról szóló példával válaszol:
– A Kiálts a szeretetért című előadás, ahol a négy szerző közül én csak az egyik vagyok, a mai világban különösen fontos életutat, eszméket mutat be Teréz anya példáján keresztül. Erről az előadásról úgy mennek el a nézők és az előadók is, hogy kicsit jobb emberek lesznek. Ugyanezt éreztük mi magunk is, amikor írtuk. Megértettük, hogy ha nem teszünk embertársainkért, akkor mi magunk leszünk szegényebbek. Ez a mi életünkben is kivételes darabnak, kivételes témának számít, valamilyen módon istenkísértés volt egyáltalán belevágni, de az eredmény minket igazolt. Nem állítom, hogy kizárólag ilyen darabokra van szükség, de ez felel meg leginkább annak, amit Shakespeare óta a színház küldetésének tartunk – jobbítani, nemesíteni közönségünket.
– Közben arról sem szeretnénk elfeledkezni, hogy a közönség nem csak világmegváltó gondolatokkal szeretne találkozni – teszi hozzá. – Erről szól például a Beatles-estünk, ahol magyarul hallhatók az örökzöld dalok, amiket ötven éve hallgatunk. Ez részemről egyfajta szövegírói tisztelgés is a Beatles előtt. Az előadásban élőben zenélő BlackBirds zenekar kilenc éve játssza a Beatles-dalokat – kivételesen jól. Ezek a srácok, akik még arra is ügyelnek, hogy ugyanolyan hangszereken játsszanak, amiket a Beatles használt, szeretik a szövegeimet, s ez mindenesetre megnyugtató. Miért fontos, hogy magyarul szólaljon meg a Beatles? Az előadások sokat jelentenek mindazoknak, akik igazából sohasem tudták, miről is énekelt Paul és John, akik műveikkel a maguk módján megváltoztatták a világot.
– Hol látható, hallható a Rock Színház? – kérdem. – Budapesten a Benczúr Házban, illetve az Eötvös 10 színháztermében tartjuk az előadásainkat. A Beatles-előadást most pénteken és szombaton este játszottuk a Benczúr Házban, szeptember végén pedig az Eötvös 10-ben lesz két Kiálts a szeretetért előadásunk. Végre találtunk két olyan helyet, ahol nem azt nézték, hogy mennyit kereshetnek rajtunk, hanem azt, hogyan tudnának segíteni nekünk. Kivételes dolog a mai világban – de ilyen is létezik.
