A Maladype Színház 2011-ben a Leonce és Léna előadással szerepelt a Szebeni Nemzetközi Színházi Fesztiválon, egy évvel később a Tojáséj című produkcióval hívták vissza a Balázs Zoltán vezette társulatot. Balázs Zoltán időközben színésztréninget is tartott a nagyszebeni Radu Stanca Nemzeti Színház művészeinek, aminek köszönhetően az igazgató Constantin Chiriac a magyar rendezőt felkérte, hogy a következő évadban rendezzen színházában.
A nagyszebeni társulat és a Maladype tavaly kezdte el próbálni Bulgakov Mester és Margarita című látomás-regényének színpadi adaptációját, amely a 20. Szebeni Nemzetközi Színházi Fesztivál kiemelt produkciója lett.
A rendező, Balázs Zoltán egy Wroclaw melletti örmény romtemplom által inspirált, szokatlan színpadi térbe, a Varieté Színház épületébe fogalmazza újra Bulgakov regényét. – Szerencsém volt, hogy az adaptálás során olyan partnerrel dolgozhattam együtt, mint Kiss Ilona, aki tizenöt évig kutatta Bulgakov életművét, kifejezetten a Mester és Margaritára koncentrálva. Nyitott volt az én szabályos megoldásoktól mentes elképzeléseimre – meséli Balázs Zoltán, aki szerint a román színjátszás rendkívül nyitott az absztrakcióra, a színészekkel nem a miérteket, hanem a hogyanokat kell megértetni. Nagyon könnyen lehetett őket játékba vinni.
Két változatban készült el a darab. A főbb hangsúlyok, dramaturgiai csomópontok és kulcsjelenetek mindkettőben másképp vannak hangszerelve. A Nő-Woland (Mariana Mihu) és a Férfi-Woland (Orosz Ákos) által egy redukált és integrált „személyiségmodell” rajzolódik ki. Az egyik változatban az illuzórikus, képlékenyebb világot feloldva jutunk el a valósághoz, a másiknál ezt a valóságot emelik be a szereplők ebbe az illuzórikus világba, megtagadva minden naturális elemet.
Szokatlan megoldásnak tűnhet, hogy a Mestert és Margaritát játszó színészek (Ofelia Popii és Marius Turdeanu) egyben Jézust és Pilátust is megformálják. – Közös ezekben a szereplőkben az a vágy, hogy sétára induljanak, és kibeszéljék magukat. A Mesternek és Margaritának bár egy sétával indul a közös története, még sincs alkalmuk egy igazi, elmélyült beszélgetésre. A történet végén, amikor újra találkoznak Woland segítségével, újra kell definiálniuk önmagukat és kapcsolatukat. A halál hozza meg ezt a lehetőséget egy új életre, egy új sétára, egy új beszélgetésre. Meg kell találniuk azt a valódi perspektívát, amelyben a Mester regényének két főszereplőjéhez, Jézushoz és Pilátushoz hasonlóan a férfi és a nő is, végre önazonosan indulhat az otthon, a kisház adta lehetőség, a tudás felé – véli a rendező.
A darabban a zene mellett a filmes elemek is nagy hangsúlyt kapnak: a Varieté kulisszáiban zajló jeleneteket kivetítve kapcsolják be a játékba, így válnak nyilvánvalóvá a történet láthatatlan dimenzió is.
A Café Budapest Kortárs Művészeti Fesztiválhoz kapcsolódva október 19-én a Nemzeti Színházban mindkét változatot láthatja a magyar közönség. Ezek román, illetve román-angol nyelven, magyar feliratozással lesznek láthatóak. Az előadást követő napon a Maladype Bázison Szabad Akadémiát tartanak, ahol az alkotókkal lehet megvitatni a látottakat.
