Karthágó bukása Kr. e. 146-ban sorsfordító pont volt Róma történetében. A köztársaság több mint száz éven át meg-megújuló harcokat vívott a punokkal, hogy megtörje dominanciájukat a Földközi-tenger nyugati medencéjében. A második század hajnalán Hannibal Barkasz zamai veresége után a nagy rivális ereje végleg megtörni látszott, de a sors kiszámíthatatlan, és Rómában egyre többen tartottak attól, hogy a nagy ellenfél ismét erőre kap.
Két generáció múltán, 149-ben elkerülhetetlenné vált az utolsó, mindent eldöntő megmérettetés. David Gibbins Total War: Rome – Karthágónak vesznie kell! című regénye ebbe a vészterhes korba repít vissza. A kötetet a szoftverforgalmazó SEGA rendelte meg, és az új, az ókori mediterraneumot megidéző stratégiai játékával egy időben került a boltokba. A hazai kiadást a PlayOn Magyarország Kft. intézte, amely nem vállalt nagy kockázatot a mű gondozásával, hiszen a Total War-logo itthon sem csekély hívóerővel bír, az antik világot felelevenítő történetek pedig amúgy is reneszánszukat élik.
Gibbins a Karthagót végleg elsöprő viharról két főszereplője, a várost elpusztító arisztokrata hadvezér, Scipio Aemilianus és a szolgálatába szegődött közember, egyben leghűbb barátja, Fabius életén keresztül tudósít. A páros először egy macedón csatamezőn tűnik fel, aztán a múltjukból kapunk némi ízelítőt. A szerző biztos források hiányában gyakorta csak a fantáziáját hívhatja segítségül: kezdetben például egy félig-meddig titkos akadémián képzeli el hőseit, amint idegen népek egy-egy ifjú kiválóságával közösen készülnek a katonai karrierjükre.
A kiképzés után mozgalmas csaták, politikai intrikák tanúja lehet az olvasó, végül Észak-Afrika is lángokba borul. Az író cseppet sem gyakorlatlan, számos történelmi regényt jegyez, a Karthágónak vesznie kell! lapjain itt-ott mégis esetlenségekbe, képtelenségekbe (habár jól eladható képtelenségekbe) botlunk. Néha pedig úgy tűnik, mintha nem rómaiak, hanem amerikai tengerészgyalogosok: modern nők és férfiak lennének a kötet fontosabb szereplői.
A pun város makacs ellenállásának, a város házról házra történő megvételének ábrázolása közben jön csak igazán elemébe David Gibbins. Karthágó végnapjait viszont szinte filmszerűen jeleníti meg. Ehhez kétségtelenül hasznára voltak búvárrégészként szerzett tapasztalatai, melyekre helyszíni ásatásokon tett szert.
Mindent összevetve a Total War: Rome nem mérhető össze olyan opusokkal, mint a köztársaság válságkorát bemutató Colleen McCullough sorozata, de ezt nem is kérhetjük számon az írón, aki egy szórakoztató kalandregénnyel kívánta bővíteni az ókori témájú regények kínálatát. Ennek a célnak viszont bőven megfelel a Karthágónak vesznie kell!
(David Gibbins: Karthágónak vesznie kell! Fordító: Sziklai István. PlayOn, 2013, 356 oldal)
