Rövidfilmjével Oscar-jelölést kapott, mégis – ez idáig – kitartóan a függetlenfilmes pályán maradt a brit filmgyártás fenegyereke, Sean Ellis, akinek öt évébe telt, hogy megvalósítsa Fülöp-szigeteken forgatott játékfilmjét. Az anyagiakat a saját házára felvett jelzálog biztosította hozzá, de a végeredmény őt igazolta: egy rendkívüli filmet készített, amely a Sundance filmfesztiválon közönségdíjat kapott, az idei miskolci CineFesten pedig versenyben volt és a kritikusok és a közönség is egyaránt rajongott érte.
– Nem érezte kockázatosnak, hogy brit színekben, de a Fülöp-szigeteken és tagalog nyelven forgasson filmet?
– Persze, hogy kockázatos volt, mert sosem volt forgalmazási biztosíték mögöttem, amire alapozni lehetett volna. Először igazából nyaralni mentem a Fülöp-szigetekre, ahol két teherautó-sofőr vitájára lettem figyelmes. Mivel mindketten fegyveresek voltak, azt hittem, lövöldözés vet véget a szópárbajnak. Végül a vita dulakodás nélkül fejeződött be, de én még utána is azon agyaltam, hogy vajon min kaphattak össze. Innen származott a Metro Manila alapötlete, amelyet nagyban inspirált Manila is. Manila nagyon érdekes, nagyon energikus metropolis, olyan, amilyet nem sokat és nem gyakran lát az ember a vásznon, és magam sem tapasztaltam még hozzá foghatót. Ott-tartózkodásom után 18 hónappal aztán elkészült egy 20 oldalas forgatókönyv, amely a történet alapszerkezetét tartalmazta, valamint az elejét, közepét és végét. Ezt követően nekiduráltam magam a finanszírozásnak, amit önerőből csináltam végig, jelzálogot vettem fel a házamra. Ezzel persze hazardíroztam, de bíztam benne, hogy végül jól sülnek el a dolgok.
– A film struktúráját sokan dicsérték már, ahogy egy lassan építkező családi drámából tudatosan fordul a története egy akciófilmbe. A történet, vagy a Fülöp-szigeteken tapasztalható szegénység adta az alaphelyzetet?
– Kétségtelen, hogy az éppen zajló társadalmi változások nagyban befolyásolták a történetemet. Ahogy az országban kutatásokat folytattam, nyilvánvaló volt számomra, hogy a szegénység általános probléma, és rengeteg család hagyja hátra a vidéki, gazdálkodó életét, hogy a nagyvárosba költözzön a jobb megélhetés reményében. De ez egyúttal a mezőgazdaság számára is hátrányos folyamat, mert mind kevesebb ember fog rizst termeszteni. Ami pedig a fordulatot illeti, a karakter sorsa számomra predesztinálva volt, és élete magában hordozza azt a csavart, amiről sokan kérdeznek. A film második felére kialakuló bűnügyi sémában olyasmi történik, amit én még nem láttam korábban, így ebből a perspektívából is frissnek tartom a Metro Manilát.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!