Beköltözött az opera egy pályaudvarra

Fejhallgatón keresztül élvezhető élő operaelőadást hoztak létre egy Los Angeles-i pályaudvaron.

A 29 esztendős New York-i Cerrone az olasz író, Italo Calvino 1972-es, Láthatatlan városok című regénye nyomán szerezte az opera zenéjét és készítette el a librettót. A szerző és az előadás rendezője, Yuval Sharon öt éve kezdett gondolkodni a projekt megvalósításán. Egy éve kötöttek ki a fejhallgatós változatnál.

A Láthatatlan városok főhőse a Kublaj kán birodalmába érkező világutazó, Marco Polo, aki az uralkodónak távoli, nagyszerű városokról mesél.

„Arra jutottunk, hogy ezt a nagyon bensőséges, meleg és törékeny darabot úgy kell előadni, mintha valaki a közönség fülébe suttogná” – mesélte Sharon.

A rendező, a The Industry operatársulat művészeti igazgatója, aki három éve költözött Los Angelesbe, díszletnek az 1939-ben elkészült belvárosi Union pályaudvart találta az operához: úgy gondolta, ha a közönség szabadon kóborolhatna az épületben, nem is találhatnának megfelelőbb helyszínt a bemutatóhoz.

„Az opera egy gyönyörű részletében Marco Polo azt mondja: alkotok egy tökéletes várost azoknak a városoknak a részleteiből, ahol megfordultam” – mondta Sharon arra a párhuzamra utalva, hogy az előadás színhelye, a pályaudvar bepillantást enged Los Angeles életébe, annak fényeibe és árnyaiba.

Martin Gimenez, az opera vezető hangtervezője a múzeumi audiotúrákból és a fejhallgatós „csöndes diszkókból” nyert inspirációt, az azonban – mint elmondta – nem volt kis feladat, hogy egy ilyen nagy térre, mint az állomás, illetve több száz fős hallgatóságra adaptálja az ötletet.

A technológia zömét az audiogyártó Sennheiser szolgáltatta: ebbe nemcsak a fejhallgatók tartoztak bele, hanem a teljes zsinór nélküli hangrendszer biztosítása az egész állomáson, tehát a közönség akármerre mehet az épületben, mindenütt tökéletes a hangzás.

Az opera énekesei és a táncosok szintén fejhallgatót viselnek, a 11 tagú zenekar és a karmester pedig az állomás egy használaton kívüli éttermében kapott helyet. A 70 perces előadást a Los Angeles Times zenei kritikusa „döbbenetesen ambiciózus vállalkozásként” írta le, „amelyet mindenütt be lehet és be is kellene mutatni”.

„Hiszek benne, hogy az opera a művészi alkotás élvonalában áll. Mindig is előrelátó művészeti forma volt, amely felkarolta az új technológiákat, legalábbis a 19. században. Egyszerűen természetes, hogy új dolgokkal próbálkozunk” – hangsúlyozta Cerrone.

Az októberben és novemberben műsorra tűzött korlátozott számú előadásra minden jegy elkelt. A jegyekhez mellékelt tájékoztatóban a szervezők arra bátorították a közönséget, hogy az opera után osszák meg egymással tapasztalataikat, üljenek be a pályaudvar egyik éttermébe és beszélgessenek a műről.