Budapesti szenzációról ír a Weltkunst

Címlapra került a Szépművészeti Múzeum kiállítása a világ egyik vezető művészeti magazinjában, a Weltkunstban.

A kiállítást, amely méltó folytatása annak a kiállításnak, amelyet 2009–2010-ben rendeztek Botticellitől Tizianóig címmel az itáliai reneszánsz remekműveiből, s amely az egyik legfontosabb epizódjává vált a 2013-as olasz–magyar kulturális évnek, megemlítik a lap szokásos év végi körkérdésében is. Samuel Herzog, a Neue Zürcher Zeitung kritikusa nevezte az év legfontosabb kiállításának a bemutatót, amely nemzetközi szempontból azért is egyedülálló, mert 1922 óta még Itáliában sem rendeztek a budapestihez hasonlóan átfogó kiállítást az olasz barokk és rokokó, stílus helyett korszakokban gondolkodva a seicento és a settecento művészetéből. „Sok mindent lehetett látni és tanulni, soha ilyen szép képeskönyvet nem látott még ember eredeti művekből” – írja a kritikus.

Belső oldalain külön cikket is szentel a Weltkunst a tárlatnak Lisa Zeiz tollából, aki Pompa és szenvedés a barokkban című írásában lélegzetelállító művek együttesének, barokk bőségszarunak nevezi a száz alkotó száznegyvenkét festményét átfogó tárlatot. Hét reprodukció kíséri a beszámolót, a többi között Caravaggio A gyermek Keresztelő Szent János című vászna, a festő egyik legjelentősebb alkotása, amelynek témájáról (egyesek szerint a feláldozástól megmenekült Izsák) máig megoszlik a szakemberek véleménye, az azonban szinte bizonyosnak látszik, hogy a modell a művész segédje, az akkor tizenkét éves Cecco volt, aki később maga is festővé vált, s a tárlaton a Pozsonyból érkezett Krisztus keresztvitele című festményével szerepel. A kiállítást már korábban is számos külföldi sajtóorgánum méltatta.

(Fotó: Nagy Béla)