Séta a halért

A nem túlságosan szellemes kérdésre, hogy mit vinnék magammal egy lakatlan szigetre, megszületett a válasz.

Nem, nem a Bibliát, de majdnem. Már amennyiben a szállítás megoldható, mert a műtárgy alatt kifeküdt a mérleg mutatója, és ez manapság, amikor mezítláb kell becsekkolni egy repülőgépre (jé tényleg, ez a fajta hétköznapi fasizmus meddig tartható?), nem egyszerű feladat.

Na de könyvet vinnék, persze, a címe A Biblia világa (Kossuth Kiadó, 2013), történelmi és kulturális utazás bibliai tájakon. Annak ellenére tennék így, hogy láttam már elég „bibliai atlaszt”, meg egyebeket, ugyanis most tényleg el lettem kápráztatva, le lettem nyűgözve és még egy rakás germanizmus is belefér, és még az is van, hogy a könyv alapos áttanulmányozása még akkor is kitöltené az időmet, ha csak néha sétálnék le a vízhez egy kis halért és közben száz évig élnék.

De miért is? Mert életre kelti a Biblia történeteit, szereplőit és tájait. Nyolc fejezetben tárgyalja a Biblia világát: a bibliai tájak földrajza és történelme, a teremtés és a pátriárkák kora, a bírák kora, a királyok kora, a próféták és az igazak, a királyságok bukása, a názáreti Jézus élete, az Ige terjesztése. Részletesen bemutatja a régió földrajzi, geológiai, éghajlati és domborzati viszonyait, valamint növény- és állatvilágát, illetve a természetes környezet alapvető jellemzőit.

Százhuszonöt színes térkép segít abban, hogy térben is elhelyezhessük a fontosabb helyszíneket, településeket, domborzati elemeket, birodalmakat, királyságokat, csatákat, illetve a bibliai alakok utazásait. A kötet végén található összefoglaló táblázatok pedig egy önálló könyvnek is dicsőségére válnának, és akkor még nem beszéltünk a több mint hatszázötven, a világ legkomolyabb képtáraiból, múzeumaiból és gyűjteményeiből származó színes fotográfiáról, a témához kapcsolódó festményekről, rajzokról, metszetekről, szobrokról és tájakról.

Aztán itt vannak még az eseményeket taglaló szövegrészek, amelyek mellett megismerhetjük a legújabb régészeti és teológiai eredményeket, tehát ha tetszik, újszerű szempontok szerint értelmezhetjük a könyvek könyvét és akár új jelentésrétegek is feltárulhatnak előttünk.

Miközben hajtogatom a rétegeket, a Jön a fehér karácsony című CD-t (Rózsavölgyi és Társa, 2013) hallgatom, amit persze nem tehetnék meg egy lakatlan szigeten, amennyiben a kézipoggyászom egyetlen tárgyra korlátozódna és éppen Schubert Ave Mariájánál tartok, ami azért, valljuk be, hatásos egy darab, amikor behasít Szent Ágoston, a korai egyház kimagasló teológusa és püspöke, a hithű és hiteles bibliaolvasás mestere. És mint ilyen, kiváló hivatkozási alap, hiszen többek között írt egy többkötetes munkát A teremtés könyve szó szerinti értelmezésben címmel.

Viszont a helyzet az, hogy ő a „szó szerinti” kifejezést majdnem pontosan az ellenkező értelemben használja, mint amit az ma jelent. Számára a szó szerinti értelem maga a valódi igazság, nem pedig az egyszerű jelentés. Ezt írja: „Minden szent könyvben az örök igazságokat kell látnunk, amelyeket tanítanak, a tényeket, amelyekről beszámolnak, a jövendő eseményeket, melyeket megjósolnak és az előírásokat vagy bölcsességeket, melyeket nyújtanak.” Felteszi tehát a kérdést, hogy a bibliai elbeszéléseket a történtek hűséges leírásának kell-e tekintenünk, vagy ezek inkább képes, jelképes beszédek. A válasz: egyetlen keresztény sem meri kijelenteni, hogy a leírásokat nem jelképes értelműeknek kell tekintenünk.

Vagyis Ágoston, legalábbis Mark Vernon író és egykori pap szerint, aki rendszeresen publikál például a The Guardianben és a The Times irodalmi mellékletében, egyetért Szent Pállal, aki a korinthusbeliekhez írt első levelében, Mózes történetére utalva nem azt mondja, hogy azok a dolgok valóban megtörténtek, hanem azt, hogy „Mindez pedig példaképpen történt velük, figyelmeztetésül íratott meg nekünk.” Ez hát a szó szerinti értelem. Ágoston mondja még: „Ó, Uram, tökéletesíts engem és tárd fel nekem az Írás erdejét.”

Na ez az.

(Fotó: Europress/AFP/Getty)