Minden idők egyik legnagyobb hatású és legnépszerűbb karmesterének nevezték Claudio Abbadót a hivatalos gyászközleményben, és ez a titulus egyáltalán nem túlzás. Az olasz karmesterek nagy generációjához tartozó Abbado repertoárja a barokktól a kortárs művekig terjedt, és mindig mindent partitúra nélkül vezényelt, noha számos ritkán játszott darabot mutatott be.
Múlhatatlan érdemeit, amelyet a zenei életért tett, hosszú oldalakon sorolhatnánk. Hosszú évtizedekre meghatározta egy-egy interpretációja néhány jelentős darab zenei értelmezését, a karmesteri attitűdöt, bizonyos műfajok és stílusok eszköztárát. Ugyanakkor a karmester-muzsikus viszonyt is alaposan átalakította: zenészei rajongtak érte, mert miközben szorosra fűzte a kapcsolatot velük, meghagyta a függetlenségüket. Ligeti András karmester, Abbado egykori asszisztense úgy fogalmazott: tanítványai és munkatársai művészetet és emberséget tanulhattak tőle, a zene szeretetét és szakmai alázatot.
A milánói születésű, Bolognában elhunyt olasz karmesternél 2000-ben diagnosztizálták a gyomorrákot, s bár utána kisebb szünetekkel még sokáig vezényelt, már hosszú ideje betegeskedett, és szeptemberben minden programját lemondta. Karrierje a Dimitri Mitropoulos karmesterverseny győzelmével kezdődött, és azon kevesek közé tartozott, akiknek megadatik, hogy hullámvölgyek nélkül, élete végéig felfelé ívelt.
Az operaszínpadok és a hangversenytermek karmesteri dobogóin egyaránt gyakran vendégeskedett. A világ vezető zenekaraival dolgozott, hosszú éveken át vezényelte a Berlini és a Bécsi Filharmonikusokat, a milánói Scala és a bécsi Staatsoper zenekarát, közel két évtizedig a Scala igazgatója volt. Ezalatt a Scala repertoárját alaposan kibővítette: megnyitotta a kapukat a szélesebb néprétegek előtt, és a hagyományos olasz darabok mellett Alban Berg és Muszorgszkij műveit is műsorra tűzte. Az operákat kísérő zenekarból önálló nemzetközi együttessé nevelte ki a Scala Filharmonikus Zenekarát. Őt választották a muzsikusok Herbert von Karajan utódjaként a Berlini Filharmonikusok élére, majd átvette a Salzburgi Ünnepi Játékok vezetését is. Egy ideig egyszerre, a kettő között ingázva állt a Berlini és a Bécsi Filharmonikusok élén.
Lemezfelvételei a legnagyobb díjakat seperték be, s nem egy közülük etalonnak számít a zeneoktatásban is. Az ifjúság sorsát kezdettől szívén viselte, ő alapította az Európai Unió Ifjúsági Zenekarát és a Gustav Mahler Ifjúsági Zenekart, de a felnövekvő generációk zenei nevelését is fontos célként tűzte ki, zenét népszerűsítő könyvet is írt. Fiatalokhoz fűződő viszonyát számtalan fórumon méltatták.
Tavaly augusztusban érdemeire tekintettel örökös szenátorrá nevezték ki, s az ezzel járó honoráriumból is fiatal zenészek számára alapított ösztöndíjat. Ő alapította a luzerni Fesztiválzenekart is, legutolsó magyarországi fellépésén pedig legfiatalabb zenekarával, a bolognai székhelyű Mozart Zenekarral láthattuk a Budapesti Tavaszi Fesztiválon a Művészetek Palotájában.
