Hódmezővásárhelyi lány és egy első világháborús olasz hadifogoly gyermekeként látta meg a napvilágot három fiútestvér mellett egyetlen lányként. Bátyja, Dante László példáját követve ő is Laknar Bácsi színházánál kezdett el a műfajjal ismerkedni, de részt vett gyermekruha-bemutatókon, mikrofon elé állt Harsányi Gizi néninél, hétvégeken pedig az öreg Siliga bácsi darabjaiban szerepelt. Kamaszként már a kor nagyjaival, Fényes Alice-szal és Kőmíves Sándorral állhatott egy színpadon.
A háború után rögtön felvették a színművészeti akadémiára, pedig még csak tizenöt éves volt. Akkoriban a tehetség többet ért, mint az érettségi bizonyítvány. A főiskolás évek alatt bájos és cserfes kisgyermekből komoly nővé ért. Játszott a Kis-Madáchban, statisztált a Nemzetiben, közben pedig rátalált a szerelem. Básti Lajos kérte feleségül, de frigyük csak pár évig tartott.
Ferrari Violetta karrierje azonban töretlenül ívelt felfelé: diploma-előadását követően rögtön leszerződtették a Nemzeti Színházba, ahol Ladányi Ferenc, Tímár József, Gobbi Hilda és Básti Lajos partnereként Shakespeare, Vészi Endre, Moliére, Pavlenko, Schiller és Vörösmarty darabjaiban tündökölhetett.
A világot jelentő deszkákon kívül is meghódította a szakmát. A filmvásznon még inkább kiteljesedett: Dalolva szép az élet, Civil a pályán, Fel a fejjel, 2×2 néha öt, Gázolás – csak néhány fontosabb cím a filmjei közül. Kimérten vagány, fifikás nő volt, aki nem markáns szépségével hódította meg a férfiakat. Nem szerette, ha művésznőnek hívják, magát adta csupán, amikor játszott.
1956-ban ő is utcára vonult, bár, ahogy ő mesélte, az egészet csak játéknak fogta fel. Talán ez volt a baj. Huszonnyolc éves volt, amikor akkori férjével, Földiák Jánossal maguk mögött hagyták az országot, és az NSZK-ban találtak új otthonra. Kisfiát csak hónapokkal később, Violetta édesanyja vitte utánuk.
Színészi hivatását nem tudta megtagadni: megtanult németül, hogy ottani közönségét megtalálja. Sikerült is neki, a prózai darabokat azonban háttérbe szorították a zenés komédiák. Berlin rajongott érte. Négyszázötvenszer játszotta az Irma, te édes címszerepét, de a Kabaré Sallyjeként is óriási sikert aratott. Legnagyobb szerepálma is itt érte utol: eljátszhatta G. B. Shaw Caesar és Kleopátra című drámájának női főszerepét.
Negyvenkét évig élt külföldön, ahol szintén sztárrá vált, magánéletében, férjei oldalán azonban nem találta meg a boldogságot. 1985-ben pedig a munkának is búcsút kellett intenie, pánikbetegsége miatt az orvosok eltiltották a fellépésektől. „Ami nem ad nekem szárnyaló örömet a szakmában és az életben, úgy érzem, azt abba kell hagynom, mert akkor az egész csak egy hazugság” – vallotta.
Ferrari Violetta élt Ausztriában és Olaszországban, de szíve visszahúzta, 1997-ben végleg hazaköltözött Magyarországra. Művészetét 1955-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el, a szakmától 1953-ban Farkas–Ratkó-díjat kapott.
Részlet Gertler Viktor Gázolás (1955) című filmjéből. Ferrari Violetta partnere Darvas Iván:
