Hősök és antihősök hete: Disney, Herkules, Mengele

A hét mozibemutatói között Walt Disney álmának megvalósulása és Mengele bujdosása is szerepel.

Banks úr megmentése

Tom Hanks csillaga ismét magasan és fényesen csillog. A színész a Phillips kapitány mellett a Banks úr megmentését is sikerre vitte idén, mindkettő profin elkészített, kis költségvetése ellenére kasszasikert arató alkotás, és nem utolsósorban Hanks mindkettőben remek. Igaz, a Banks úr megmentésében elsősorban Emma Thompsoné a főszerep, aki a Mary Poppins-meséket kitaláló P. L. Traverst kelti életre. A film pedig azt idézi meg, hogy Travers hosszas huzavona után hogyan áll rá a Mary Poppins Disney-adaptációjára és esik a nagy Walt Disney csapdájába. Mert minden ügyeskedés ellenére Travers semmiben nem tudja érvényesíteni kívánságait, amelyek persze túlzóak (például ne legyen a filmben vörös szín), de Disney végül úgy készítette el nagy álmát – és gyereke vágyát –, ahogy szerette volna. Dick Van Dyke-kal, animációval, muzikelben és a vége megváltoztatásával. A film szellemes és mindvégig érdekes, de nem követi hűen az eseményeket. Amikor a díszbemutató végén – amelyre szándékosan nem hívta meg eredetileg Disney – a zokogó Travers hosszú listát készített azokról a dolgokról, amelyeket meg kell változtatni, Disney rezignáltan ennyit válaszolt: „Ez a hajó már elment ”

Behálózva

Még egy film arról, hogy a Nagy Testvér figyel minket. John Crowley rendezésében egy londoni piaci öngyilkos merénylet után az egyetlen túlélő gyanúsítottra hatalmas per vár, de mint mindig, itt is hamarosan egy még hatalmasabb összeesküvés-elméletbe bonyolódhatunk bele. Eric Bana nyomozása talán segít kibogozni a szálakat ebben a színtelen-szagtalan, fékezett habzású darabban.

Herkules legendája

Renny Harlin rendezőről szűk éve hosszasan értekeztünk a Halálhegy – A Dyatlov-rejtély kapcsán, s ez a gondolatsor most egy bekezdéssel bővíthető legújabb, Herkules legendája című filmje kapcsán. Bár Herkulesünk 70 millió dollárból készült, igazából a történelem számítógépes megidézésén és a 3D-n kívül ez egy másodvonalbeli sztárgárdára volt elegendő. Harlin Herkules ürügyén konkrétan egy gyenge Gladiátor-koppintást készített, amely lehetett volna akár egy frappáns új 300 is, ehelyett egy konvencionális és minden tekintetben sematikus hollywoodi film készült, amelyben Herkules előbb szerelmes, majd rabszolga lesz, és közben az isteni erő azért majd jól jön a nagy leszámolásokhoz is. Az amerikai közönség már ítélkezett, itt pedig egy amerikai kereskedelmi filmekkel teli csúcsidőszakban kell egyebek között A Wall Street farkasa hegemóniája ellen harcba mennie.

A könyvtolvaj

Markus Zusak regényének adaptációját régóta nagy várakozás előzi meg, s most Geoffrey Rush és Emily Watson főszereplésével filmesítették meg a második világháborús történetet, amelyben az élénk fantáziájú lány nevelőszülőknél olvasni tanul, majd a könyvégetések során olvasnivalót lop a máglyáról. A fantázia és fiktív történetek világában egy másik bujtatott, egy zsidó fiú is mellészegődik, s kétségtelen, hogy olyan időkben menekülnek képzeletükbe, amikor a világ nem sok jót tartogat. Ha másért nem, John Williams fülbemászó és valóban pompás, Oscar-díjra jelölt zenéje miatt kötelező moziélmény – a Downton Abbey-vel Emmy-díjat nyert Brian Percival rendezésében.

A német doktor

A második világháború utáni felelősségre vonást megúszó, Dél-Amerikába menekülő Josef Mengele Adolf Eichmannhoz hasonlóan viszonylag zavartalanul élte áléletét, de míg utóbbit 1960-ban elfogta az izraeli titkosszolgálat, a Moszad, Josef Mengele büntetlenül úszta meg rémtetteit. A második legveszélyesebbnek tartott Mengelét még ugyanebben az évben szerették volna – hasonló módszerekkel – elfogni, lehetőség szerint közel az előző, nemzetközi megosztottságot kiváltó akcióhoz. A német doktor – amely a rendező Lucía Puenzo saját regényéből készült – ezt az időszakot idézi meg, s bár a Moszad akcióterve viszonylag pontosan dokumentálva van, Mengele életével kapcsolatban sok a rejtély és bizonytalanság. Még halála körülményei és pontos dátuma is ellentmondásos, hasonlóan dél-amerikai tevékenységéhez. A német doktor ezért a patagóniai tartózkodásra, az 1960-as eseményekre koncentrál, amikor egy család gyakorlatilag nemcsak barátságba keveredik, de be is fogadja Mengelét, anélkül hogy tisztában lenne személyazonosságával. Mengele orvosként dolgozik, ami nem volt ritkaság akkoriban, éppen ezért német származását sem titkolta. Hogy igazából a gyógyászat helyett a gyerekkísérletek, a genetika és ikerszületések világa tartotta lázban, a nyilvánosság számára ismeretlen volt, ám a filmben megidézett család számára mind gyanúsabbá válik a doktor viselkedése, aki mind nagyobb feszültséget generál a családtagok között. Az argentinok idei Oscar-nevezettje a cannes-i Un Certain Regard versenyszekcióban debütált, és az argentin filmakadémia szakajtónyi (pontosan tíz, közte a legjobb film, rendező, színész) díját nyerte tavaly. A főszerepben a Vad angyal sorozatból ismert Natalia Oreiróval, valamint Alex Brendemühl ihletett Mengele-alakításával.