Így búcsúznak Jancsó Miklóstól

Művészek és közéleti személyiségek emlékeznek a 93 éves korában elhunyt rendezőre, Jancsó Miklósra.

Egy zseni ment el, aki mindent tudott a filmről, a történelemről, az országról – emlékezett Mészáros Márta Kossuth-díjas filmrendező a pénteken elhunyt Jancsó Miklósra.

Mészáros Márta felidézte, hogy 1955-ben találkoztak először, amikor ő éppen egy dokumentumfilmet készített, Jancsó Miklós pedig a bírálóbizottság tagjaként véleményezte a művét. A szakmai kapcsolat elmélyült, 1958-ban házasságot is kötöttek. „Nagyon mély és okos ember volt, mindenkit lenyűgözött a szabadsága. Mellette mindenki, a gyerekei, unokái is szabad emberként nőttek fel” – emlékezett egykori férjére az alkotó.

A rendező Jancsó Miklóst zseninek nevezte, akinek jelentőségének felméréséhez évek, sőt évtizedek kellenek. „Az ő filmjeit nemcsak végig kell nézni, hanem végig kell gondolkodni is” – mutatott rá a Napló apámnak, anyámnak alkotója, hozzátéve, hogy Jancsó Miklós zseniként nyúlt a képhez, a kamerához is.

Nemcsak azért volt sikeres, mert jó filmeket csinált, hanem a műveiben tetten érhető tudás miatt is: olyan információt adott Magyarországról, amely az egész világ számára érdekes volt – fogalmazott Mészáros Márta, megjegyezve, hogy Jancsó Miklós filmjeit a világon mindenhol értették, szerették, azokat éppúgy várták, mint ma Martin Scorsese alkotásait.

Nemcsak a filmekben adott szabadságot a színészeknek, hanem megtanította nekünk, mi az a szabadság – mondta Cserhalmi György Jancsó Miklós halálhírével kapcsolatban.

A közmédia január 31-én, pénteken este az Oldás és Kötés, (M1 20.20) és az Így jöttem (Duna 22.03) című filmeket tűzi műsorára. A két alkotással az MTVA az elhunyt filmrendező Jancsó Miklós emléke előtt tiszteleg.
Az 1964-ben készült Oldás és kötés című filmben a kétszeres Kossuth-díjas rendező a fiatal ambiciózus orvos és az idős, tapasztalt professzor kapcsolatát mutatja be. A főszerepeket Latinovits Zoltán és Ajtay Andor alakítja. Az Így jöttem, az alkotó egyik első filmje, a háború végén játszódik, s egy fiatal szovjet katona és egy magyar diák barátságát örökíti meg. Mindkét műben Jancsó szerzőtársa – egykori barátja – Hernádi Gyula volt.

„Anélkül tette ezt, hogy órákat, szemináriumokat vagy tanfolyamokat adott volna a szabadságból. Nehéz ezt megfogalmazni, mert mindez nyilván évek alatt alakul ki, átfolyik az emberbe és ott marad, mint az egyik legfontosabb tulajdonság. Gyönyörű éveket dolgoztunk együtt, olyan ez, mint egy piramis: örökké volt és örökké lesz” – fejtette ki a színművész, aki közel négy évtized alatt tizenegynéhány filmben alkotott együtt Jancsó Miklóssal.

„Talán ő volt filmes pályafutásom legfontosabb rendezője, de mindenképpen a legfontosabb emberek egyike az életemben, hol apám, hol barátom, hol bátyám, hol öcsém. Nem voltunk folyamatos kapcsolatban, néha felhívtuk egymást, hogy valamit megbeszéljünk, de jellemzően a munkában voltunk mi nagyon együtt” – fogalmazott Cserhalmi György.

„Nem tudok mit mondani. Elveszítettük minden idők legnagyobb magyar filmrendezőjét. Egy gondolkodót és egy igazi demokratát. Szegényebbek lettünk mindannyian. Örökké hiányozni fog” – mondta Tarr Béla filmrendező Jancsó Miklósra emlékezve.

Mundruczó Kornél arról beszélt, hogy megrendülten hallotta Jancsó Miklós halálhírét, baráti viszonyban is volt vele, fiával, Dáviddal pedig együtt dolgozik immár a harmadik játékfilmen.

„Miki bácsi mindig is szakmai etalon volt számomra, kijelölte az én életutamat is” – mondta a film- és színházi rendező.

Felidézte, hogy Jancsó Miklóst szakmai tisztesség jellemezte, a mindenkori alkotói szabadságot helyezte a pénzcsinálás elé. „Olyan szabadság áradt belőle az utolsó pillanatig, amely az emberre mindig elképesztő hatással volt” – mondta, hozzátéve, hogy az alkotót jellemző irónia, kaján mosoly, kritikai szemlélet meghatározta az ő filmes célkitűzéseit is.

Szólt arról, hogy az alkotó korai filmjei nagy hatással voltak egész generációjára. Mint mondta: Jancsó Miklós tette naggyá a magyar filmet. „Nem azt mondom, hogy egyedül tette ezt, de a magyar filmnek egy olyan ágát hozta létre, amelyhez tartozónak érzem magamat is” – fogalmazott. Jancsó Miklós hatása tükröződik a hosszú beállításokban, az elnyomottakról, a társadalom kiszolgáltatottjairól való gondolkodásban és a problémák rajtuk keresztül való ábrázolásában – tette hozzá. Metaforikus látásmódját – amely a korszakot is jellemezte – az utána felnövő generációk magyar filmesei is figyelembe vették – fogalmazott Mundruczó, kiemelve, hogy mindenki Jancsó Miklós köpönyegéből bújt elő. Tarr Béla generációja és a mostani fiatal filmesek szemléletükben köthetők életművéhez.

„Hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen közel kerülhettem hozzá és játszhattam utolsó filmjeiben kisebb szerepeket. Jó volt őt munka közben látni, nagy hatással volt rám” – mondta a Delta és a Szép napok alkotója. Hozzátette: Jancsó Miklós a filmjein keresztül, az életével tanított, példát mutatott, szemléletében sosem volt kirekesztő. „Mint aki egy évszázadot átélt, a 21. században már nem maradt más lehetősége, mint szórakozni rajtunk” – fogalmazott. Aktív életet élt, aktívan vett részt a közéletben is – tette hozzá.

Nyelvteremtő modernista alkotó volt a pénteken elhunyt Jancsó Miklós, aki pályafutása során elképesztő szellemi frissességgel tudott megújulni – mondta el Gelencsér Gábor, az ELTE BTK MMI Filmtudományi Tanszékének docense.

Jancsó Miklós a hatvanas évek újhullámos rendezőihez, Antonionihoz, Bergmanhoz és másokhoz hasonlóan az európai modernizmus formaalkotó résztvevője volt. Általa kapcsolódott a magyar filmművészet a modernizmushoz alakító módon. Kiváló magyar rendezők készítettek újhullámos filmeket, de Jancsó Miklós ennél többet tudott tenni: létrehozott egy olyan új formát, a parabolikus formát, ami az ő nevével forrt össze és amit olyan munkáival juttatott el az európai művészfilm színpadára, mint a Szegénylegények. Ennek aztán követői lettek, ilyen értelemben nyelvteremtő, modernista alkotó. A nyomdokaiba Tarr Béla lépett – fogalmazott Gelencsér Gábor.

„Fantasztikus ember volt, hihetetlen sármos és kedves, úgy gondolom, őt mindenki szerette. Egyértelmű tekintélye volt a filmes szakmában. Nem lehetett neki előre köszönni, elképesztő figura volt” – fűzte hozzá.

Gelencsér Gábor szerint egyfajta közösségi gondolkodás is jellemezte Jancsó Miklóst: „sokszor azért csinált filmet, hogy sok ember ott lehessen, adott esetben olyanok, akik a Kádár-korszakban nem nagyon kaptak munkát. Meg lehetett hívni őket, ezen a módon is sokakat segített. Jó értelemben véve ezek a forgatások jó hangulatú happeningek voltak, és nem mellesleg fontos művek születtek” – fogalmazott.

Gulyás András nagykövet, Göncz Árpád titkárságvezetője közleményben emlékeztetett arra, hogy a volt köztársasági elnököt és Jancsó Miklóst kölcsönös tisztelet és barátság fűzte egymáshoz. Utalt a volt államfő köszöntőjére, amelyet a filmrendező 80. születésnapjára írt. Ebben Göncz Árpád így fogalmazott: Jancsó Miklós „mindent tud a filmcsinálásról, erről a gyönyörűségesen átkos mesterségről. ( ) Soha senki és semmi nem tántoríthatta el attól, hogy kimondja, amit ki akart, amit ki kellett mondania. A jelképek fekete-fehérjének döbbenetes erejével vagy a rá oly jellemző csípőséggel, szarkazmussal. Amin mindig átsüt a hitelesség, a féltés, a szeretet.”

„Fájdalmas búcsút mondunk Jancsó Miklósnak, Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendezőnek. A magyar filmtörténet egyik jelképe, atyja volt, az ő alkotásai adták meg filmművészetünk karakterét, a művészi film alaphangját és gazdag képi világát. Korszakot teremtett nemcsak a filmvilágban, de kortársai és mindannyiunk életében. Fényes szelek, Szegénylegények,  Csillagosok, katonák, Szerelmem, Elektra... Nagy ember, nagy művész, igazi mester ment el.  Hiányozni fog. Legalább a filmjei velünk maradnak” – fogalmazott Mesterházy Attila.

Gyurcsány Ferenc a Demokratikus Koalíció nevében adott ki közleményt.

„Miki bácsi, most hagysz itt minket, amikor a legjobban kellenél? Ki fog minket most csendes hanggal, fürkésző, átható tekintettel figyelmeztetni arra, hogy próbáljunk bölcsek maradni? Ki fogja azt mondani, hogy értsük meg a hatalom természetét és ne hagyjuk, hogy átverjenek minket?

Nehéz időkben szükségünk van a józanokra. Azokra, akik már mindent meg- és átéltek – és annak az ellenkezőjét is. Most azonban menned kellett. Sokat és sűrűn éltél, harcoltál eleget. Itt maradtak a filmek, amelyeken felnőttünk, például az örök aktuális Szegénylegények, hogy lássuk a diktatúra természetét.

Köszönjük, hogy itt voltál és ha úgy van kedved, kacagj rajtunk odafentről.”

Nagyon ritka az olyan ember, akinek meglátásai emberről, társadalomról és világról egy egész nemzet önismeretét és gondolkodását képesek megváltoztatni. Jancsó Miklós ilyen ember volt. Filmjei egy új világra nyitottak ablakot, és eközben nem csak a magyar filmművészetet újította meg, a huszadik századi magyar szimbólum- és gondolkodástörténet meghatározó alakjává vált. Szelleme, csak úgy mint alkotásai, örökre velünk maradnak – fogalmazott Komlósi Csaba, az LMP országos választmányának tagja.

Még 2010-ben készült egy különleges felvétel, amelyen Martin Scorsese világhírű filmrendező beszél Jancsó Miklós munkásságáról.