Magyar kulturális hídfőállás Sanghajban

Hugyecz László nélkül nincs modern sanghaji építészet, nevét nagy tisztelettel emlegetik Kína-szerte.

Az építészmérnök, akit a nagyvilágban csak Hudecként ismernek, olyan életutat járt be, ami különös fordulataival együtt is nagyon tipikus kelet-közép-európai sors a huszadik századból. Az Osztrák–Magyar Monarchia idején, 1893-ban született Besztercebányán, és életét az amerikai Berkeley-ben fejezte be 1958-ban. Az első világháborúban orosz hadifogságba esett, majd kalandos körülmények között megszökött és Kínába menekült. 1918-ban, Sanghajban egy amerikai építészeti iroda nemzetközi építészcsoportjának egyetlen magyar tagja lett, és eleinte bizony komoly téttel bírt, hogy képes lesz-e megfelelni a szakmai elvárásoknak. Rá ugyanis nem terjedt ki az a jogi védelem, ami az angolszászokat megillette.

Hugyecz azonban fényesen helytállt. A magyar, a szlovák, a német és az orosz után megtanulta az angol és a kínai nyelvet is. A kisujjában voltak a különféle korabeli stílusirányzatok, az eklektika, a neoklasszicizmus, vagy a modern és az art deco, amivel itthon talán kevésbé keltett volna feltűnést, Sanghajban azonban úttörő jelentőségűvé vált ezzel a széles tárgyi tudással. 1922-ben megnősült, feleségül vette a svájci–angol Gisela Meyert. A magyar szakember elképesztő tempóban dolgozott, van olyan vélekedés, hogy száznál is több sanghaji épület fűződik a nevéhez. A pontos számot ma már nehéz lenne megmondani, mivel több, általa tervezett ház esett időközben a mára elképesztő méreteket öltő városfejlesztési láz áldozatául. Az viszont egyértelmű, hogy a város emblematikus épületei mögött az ő szakértelmét kell keresni; így a több évtizeden keresztül a város legmagasabb épületének számító Park Hotel, vagy éppen a Sanghaji Nagyszínház épülete is a magyar tervező nevéhez fűződik.

Hugyecz László életművét egyaránt magukénak érzik a magyarok, a szlovákok és a kínaiak is, de a nemzeti hovatartozás kérdésén túl talán még fontosabb, hogy Hugyecz a – már abban a korszakban is jó nevűnek számító – Magyar Királyi József Műegyetem (a Budapesti Műszaki Egyetem elődje) építészkarán tanult és szerzett diplomát. Több évtizeddel a halála után még mindig elismerésre számíthat a kínai kollégáktól az a magyar építész, aki maga is itt alapozta meg a tudását. Legalábbis ezt tapasztalta a Magyar Építőművészek Szövetségének (MÉSZ) múlt év decemberében Sanghajban járt tízfős építészdelegációja, akik nem csupán kellemes élményekkel, hanem a kínai–magyar szakmai és gazdasági együttműködésre vonatkozó biztató tervekkel a tarsolyukban tértek vissza Hugyecz egykori választott hazájából.

Sanghaj, Park Hotel

Fotó: Wikipedia

A találkozás apropóját a Hugyecz László lakóházából kialakított Hudec Memorial Hall első, egyhetes szakmai programja szolgáltatta. Persze a két ország építészeinek közeledése nem a véletlennek köszönhető. Mint azt Sáros László György, a szövetség elnöke elmondta: még elődje, Kálmán Ernő kezdte meg azt a több éves munkát, aminek köszönhetően négyoldalú nemzetközi megállapodás jött létre 2011-ben a MÉSZ, a Kínai és a Sanghaji Építész Szövetségek, valamint egy sanghaji ingatlanfejlesztő cég között. Ennek a megállapodásnak a része az is, hogy három éven át évente harminc nap áll a MÉSZ rendelkezésére, amikor a szövetség térítésmentesen használhatja a sokáig romos állapotban levő, de a részben magyar tervek alapján történt felújítási munkálatoknak köszönhetően immár kiállítások és szakmai rendezvények lebonyolítására is alkalmas Hugyecz-házat – mondta el Borsay Attila építész. Hugyecz László leszármazottai és a Sanghaji Magyar Főkonzulátus munkatársai tevékenységének, valamint a Nemzeti Kulturális Alap támogatásának is köszönhető, hogy egy éve, az építész 120. születésnapján megnyílt a Hudec Memorial Hall, most pedig eljött annak az ideje is, hogy végre élettel teljen meg az épület.

A decemberi szakmai hét egyfajta nyitánynak is tekinthető, amelynek keretében a kiutazó építészek, így Sisa Béla a népi építészetről, Szegő György a szecesszióról és a Bauhausról, Turi Attila az organikus építészetről, Borsay Attila a kortárs magyar építészetről (melynek anyagát Vukoszávlyev Zorán készítette elő), majd Marótzy Katalin az örökségvédelemről, Bachmann Bálint és Nemes Gábor az építészet egyetemi oktatásáról szóló előadásai átfogó keresztmetszetet mutattak a Kárpát-medence épített örökségéről. Mindezt jó eséllyel további rendezvények követik majd. Így márciusban a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem szakmai hete gazdagítja a magyarokat befogadó külhoni kulturális központ programkínálatát. A MÉSZ részéről úgy érzik, most lehetőséget kapott nemcsak a szövetség, de rajtuk keresztül a szélesebb szakma is. Mikó László építész úgy véli: komoly esély kínálkozik arra, hogy az eddigi kultúrdiplomáciai sikerek gazdasági együttműködések sorához segítsék a magyar építészszakmát – ami már csak azért is komoly fegyvertény lenne, mert a világ építészelitje is a hatalmas országra koncentrál az utóbbi években. Kínai részről erre erős fogadókészséget lehet tapasztalni, több területen is számítanak a magyar szakértelemre. Többek között az épített környezet védelme sorolható ide, hiszen míg nálunk 130 évre tekint vissza az örökségvédelem, Kínában ez a fajta viszonyulás az épületekhez még újszerű, alig egy évtizedes fejlemény – állítja Borsos András építész, a MÉSZ titkára.

Borsay szerint a kulturális különbség alapja ezen a téren az, hogy a keleti gondolkodás nem fizikai örökségként tekint az épületekre. Ugyanakkor Sanghaj ebből a szempontból különleges hely, hiszen történelmének köszönhetően Kína legeurópaibb városa, ahol egyre komolyabb értékként tekintenek a harmincas és negyvenes évek építészeti örökségére, mely sok szempontból Hugyecz nevével is összeforrt – teszi hozzá Sáros László György. Nem véletlen, hogy a most elindult szakmai közeledés sarokpontjai között kiemelt szerepet szán a magyar fél az örökségvédelemnek, de a távlati együttműködést meghatározó pillérek között szerepel még a magyar borkultúra népszerűsítése, a hazai termálvíz-gazdálkodás eredményeinek, a fiatal magyar tehetségekhez kötődő fejlesztéseknek, valamint – külön mikrokulturális unikumként – a Pannonhalmi Főapátság értékeinek bemutatása is.

(Az ajánlóképen a Sanghaji Nagyszínház látható.)