Magyarok építkeznek Mongóliában

Magyar építészcsapat nyerte el a Mongol Archeológiai Múzeum építészeti pályázatát. Kovács D. Barnát kérdeztük.

– Nemrég nyerték meg a Mongol Archeológiai Múzeum építészeti pályázatát. Mi ennek a története?
– Egy nemzetközi építészeti pályázaton sikerült megnyerni az első helyezést, amin többek közt mongol, japán, koreai és kínai építészek indultak. A múzeum egy összefogott kulturális beruházás által jöhet majd létre Ulánbátor nemzeti parkjában. Egyelőre bizonytalan, milyen tervek vannak a múzeum megvalósításával kapcsolatban, olyan híreket is olvastam, hogy szeretnék 2016-ban átadni. Nagy gazdasági fejlődésen megy keresztül Mongólia, ami az építőiparra is kihathat, úgyhogy keressük a további építészeti kihívásokat.

– Pár mondatban ismertetné az épületet?
– Egy több funkciós épületről beszélünk, ami a kiállítási területek mellett kutatói, oktatási és az ezekhez kapcsolódó irodai funkciókkal rendelkezik, mindent egybevéve ez egy 50 ezer négyzetméter összterületű komplexum. A cél a könnyen átlátható térszervezés volt, az íves tömeget helyenként megszakító „utak” védett közösségi tereket, bejáratokat hoznak létre az épületegységben. Az ázsiai építészeti terveknél sokszor merül fel az igény az adott országra jellemző szimbólumok megjelenítésére a koncepcióban, és ez kihívás elé állítja az építészeket. A Mongol Archeológiai Múzeum esetében az archaikus formák összhangban jelennek meg a hely építésztörténeti eszméivel, de nem használ egyértelmű jelképeket. Úgy látom, hogy a bírálóbizottság fogékony volt a sokatmondó visszafogottság értelmezésére, ezért sikerült jó eredményt elérni.

– Idehaza részt vett a debreceni stadion építésében is. Milyen kisebb részfeladatokra kérték fel önt?
– A debreceni stadiont sok egyedi és szép megoldás jellemzi, ezek egyike az előregyártott, íves, térben görbülő vasbeton lelátóelemek. Ezek az elemek tulajdonképpen bonyolult térbeli formák, amelyek nagy pontosságot követelő sablonjaihoz készítettünk CNC-marógépre optimalizált gyártmányterveket. Ez egy izgalmas mérnöki feladat volt és nem utolsósorban remek tapasztalat a gyártás-kivitelezés fázisában, ami az építészeknek ritkán adatik meg a tervezőasztal mögül.

– Több művészeti egyetemen is tanult, köztük két évet töltött a bécsi iparművészeti egyetem építész szakán, majd a MOME-n diplomázott. Miért nem például Ausztriában helyezkedett el, mi hozta vissza Magyarországra?
– Nem gondolkodtam külföldi munkavállaláson, ugyanakkor fontosnak találtam az egyetemi időszak alatt a külföldi tanulmányok folytatását. Ez általában sokat segít egy pontosabb világkép felállításában, de a tapasztalatokat aztán itthon akartam hasznosítani.

– Milyennek találja a magyar építészeti oktatást?
– A magyar és osztrák építészettörténetben sok közös pont van, például az építészoktatási intézmények alapszerkezete is ilyen Budapest és Bécs viszonylatában, azonban a hazai intézmények nagy infrastruktúra-lemaradásban szenvednek, továbbá úgy érzem, hogy nyitottabbnak kéne lenni több művészeti irányzat befogadására és megismertetésére a diákokkal. Szerintem kévés az oktatási intézményeken belül elfogadott építőművészeti értelemben vett választási lehetőség, és ami jelen van, sokszor nem elégíti ki a diákok igényeit. Emiatt sokan gondolkodnak külföldi tanulmányok folytatásán, de szerintem ezt új kurzusok és tantárgyak beépítésével gyorsan orvosolni lehetne.

– Az épületek mellett termék- és bútortervezéssel is foglalkozik. Ez hogyan kapcsolódik össze az építészettel?
– Az épület-, bútor- vagy tárgytervezés számomra egy családba tartozik, és mindegyikkel a kezdetektől foglalkoztam, és ebben a MOME építész szak is kiváló példa, ahol a bútortervezésre is nagy hangsúlyt fektetnek a képzés ideje alatt. A tervezési folyamatokban a formák, a szerkezetek és a részletek pontos, a „helyhez” és a funkcióhoz megfelelően illeszkedő definiálása a cél, a lépték ebben az értelemben átjárható. A bútortervezésben is volt részsikerem, említhetném a megnyert, az Octogon Magazin és Basic Collection által kiírt bútortervezési pályázatot, de sajnos általam nem ismert okok miatt visszaléptek a pályázati kiírásban vállalt nyertes bútor prototípusának legyártásától.

– Mi inspirálja művészetét? Hogyan kezd neki az alkotásnak?
– Első lépésben skiccek és digitális 3D, valamint kézi modellezés készül, majd ezek a technikák oda-vissza váltogatásával folytatódik a szellemi munka. Nem a tervezőszoftver képességei alakítják a munkamenetet, inkább a különböző technikák folyamatos transzformációiból kapott részeredmények határozzák meg az alkotási folyamatot. A digitális technikák fontos részét képezik a tervezésnek, de ugyanolyan eszközök, mint a kézi rajz vagy a modellezés. A számítógépnek a folyamatok pontosabb mérésében van szerepe és nem a végleges koncepció kialakításában. Az alkotási folyamatra szerencsére nincs recept, ezért ezt mindenki máshogy értelmezi, különben elég unalmas eredménnyel járna, ha mindenki ugyanazokat a technikákat ugyanabban a sorrendben alkalmazná.

– Ön szerint mi a 21. században az építész feladata?
– Az építészet sok szakterületre bomlik, nem is beszélve a gazdasági szempontokról, és minden területnek megvannak a maga szakemberei. Én művészeti oldalról közelítek, úgy mondanám, hogy az építész feladata a kapcsolattartás az absztrakt és reális világ között, és ez nemcsak a jelenben igaz, hanem szerintem mindig is így volt és lesz. Fontosak az intuitív gondolatok, és azokat csak egy adott pillanatban lehetséges lerajzolni. Nem véletlen, hogy sok építész tele van fel nem használt tervekkel, mert lerajzolunk valamit és elraktározzuk, hogy idővel a felhalmozott ötletek felhasználásából születhessen egy jó terv.

– Legszívesebben mit tervezne Magyarországra?
– Örülnék, ha kiírnák a Rubik múzeum építészeti pályázatát, szerintem nagyon inspiráló téma. Érdeklődéssel figyelem az ezzel kapcsolatos híreket, s ha jól értesült vagyok, akkor még ebben az évben lebonyolítják. Azt hiszem, minden kolléga örömére szolgálna, hogy ha formai megkötések nélkül lenne lehetőség a teljes építészeti koncepció kialakítására.