A betonnal már a rómaiak is előszeretettel dolgoztak. Sajátos alumínium- és szilíciumtartalmú törmelékből építették (a Vezúv vulkáni tufáinak megőrlésével készítették mész hozzáadásával) útjaikat, a fürdőket, vízvezetékeket, kikötői mólókat vagy épp hullámtörőket, de ez az anyag még a Pantheon kupolájában is megtalálható. Minderről Marcus Vitruvius Polliónak, Augustus császár hadmérnökének köszönhetően tudunk.
Bár évezredek óta van jelen az építőiparban, sokan mégis idegenkednek tőle. Érthető módon. Elég csupán a múlt század önkényes építkezései révén még mindig velünk élő torzszülöttekre gondolni. Pedig ez a durva, férfias textúra igazán szép is tud lenni, csak értő módon kell hozzá közelíteni. Például a 4-es metró építésénél is tudatosan használták pont a látszóbetont, hisz annak puritánsága kihangsúlyozza az állomások monumentalitását.
A beton hazai és nemzetközi reneszánszát éli, és az utóbbi időben egyre többször kilép a puszta ipari alapanyag státuszból, meghódítva a formatervezés egyéb területeit is. A dizájnerbeton legjelentősebb hazai képviselője, az IVANKA mára hatalmas szakmai sikereket ért el.
A céget 2002 őszén alapította Ivánka András és Ivánka Katalin. Az informatikus-jogász házaspár saját megtakarított pénzéből indította el a céget azzal a céllal, hogy újraformálják a betonról való gondolkodást és bebizonyítsák, hogy az anyagnak nem csupán az építészet, hanem a tárgykultúra területén is nélkülözhetetlen helye van. – Amikor elindítottuk a céget, kismértékben ugyan, de érezhető volt, hogy kezd háttérbe szorulni az uniformizált termékgyártás és van igény az egyedi megoldásokra. Nyitottnak kell lenni, hogy ezeket a különleges felületeket elfogadja, megszeresse az ember – hangsúlyozza Ivánka András.
Az IVANKA startupként kezdte működését, de a cég az alapítás óta organikusan fejlődött: ma már 90 százalékban exportra gyárt, megrendelői köre pedig Hongkongtól Malajzián át egészen Ausztráliáig terjed. Ügyfelei közt olyan neveket találunk, mint a Saint Laurent, a Bang&Olufsen, a Levi’s, a G-Star Raw vagy a BMW. Az IVANKA részt vett többek közt a londoni Liberty áruház belsőépítészeti munkálataiban, és a Marcel Wanders Stúdióval is együttműködött a Hotel Andaz Amsterdam és Tom Dixonnal az Eclectic étterem enteriőrjének kialakításában.
Sokszínűségüket és szakmai kompetenciájukat is jelzi, hogy mára tagjai a hazai kreatívipari intézmény, a Design Terminál NKK tanácsadói testületének is. 2012-ben a kockázati tőkekezelő cég, a Docler Investments Kft. 49 százalékos tulajdonszerzésért cserébe 240 millió forintot fektetett az IVANKA Factory Zrt.-be. Ennek köszönhetően az IVANKA a manufakturális és egyedi gyártás mellett elindította a kisszériás sorozatgyártását is. Ezt követően a gyártósort Ivánka András mérnökökkel együttműködve fejlesztette ki.
Az IVANKA ma már közel ötven alkalmazottat foglalkoztat, és az egyes projektek során külsős tervezőkkel és szakemberekkel működik együtt. A cég megrendeléseinek jelentős részét a homlokzatburkolati rendszerek, a Flaster, a Panels és az Orto névre keresztelt fal- és padlóburkolatok teszik ki, de az IVANKA termékpalettáján lakberendezési tárgyak, az Aerom nevű high-end hangfal, különböző öltözékkiegészítők, sőt még az egyedi ruhakollekció, a ConcreteGenezis is megtalálható.
A cég első meghatározó nemzetközi sikerét formabontó, kortárs síremlékével, a Seeyou-val aratta a Milánói Design Héten, Panels névre keresztelt burkolatát 2011-ben pedig az egyik legfontosabb designkiállításon, a TENT-en is kitüntették. Szintén ebben az évben az IVANKA a divat irányába is terjeszkedett: magyar tervezők bevonásával megalkotta különleges, bőrbeton táskakollekcióját ConcreteGenezis néven. A sorozat később egyedi technológiával készült cement-textil ruhadarabokkal bővült ki, amelyek a tervezők elmondása alapján „az emberi test köré font építészetet” jelképezik. A ruhakollekció nagy sikert aratott a 2012-es Párizsi Divathéten, és jelentős szakmai visszhanggal járt.
A ConcreteGenezis is jól példázza, milyen innovatív módon kutatja és aknázza ki a dizájnerbetoncég az anyagban rejlő lehetőségeket. – A betonról való gondolkodásmód és a betonnal való tervezői és kivitelezői munka határozza meg a márkánkat, a szervezeti felépítésünket. Az IVANKA egyszerre gyártócég, kreatív műhely és fejlesztőbázis – hangsúlyozza Ivánka Katalin. Az IVANKA számára nincs megállás: a cég jelenleg a beton új felhasználási lehetőségeit kutatja a környezettudatos felhasználás, illetve az energiaforrások hatékony megőrzése jegyében.
Az .ab concrete design egyik legújabb fejlesztésére már Londonban is felfigyeltek, az SCIN Gallery meghívására az Architect@work kiállításon mutatkozhatnak be. Boldog Anita még a MOME tárgyalkotó tanszékén készítette el az úszó betonszigetről szóló diplomamunkáját a MC – Bauchemie támogatásával, majd elindította saját márkáját, az .ab concrete designt, az úszótesteket családi vállalkozásban gyártja le.
Most azért kaptak Londonba meghívást, mert az anyag és technika alkalmazási köre még tovább fejleszthető. Az organikus, kavicsok formáját idéző, mellékterméket nem termelő úszó szigetek egyszerre használhatók strandeszköznek vagy pihenőnek. Használata biztonságos, hiszen egy betontömbhöz rögzítik, de vihar esetén a partra is lehet szállítani. A termékcsalád már letisztult formavilágú betonfáklyákkal is kibővült.
Az elmúlt időszakban több tervező is előrukkolt saját betonból készült használati tárgyával. Kele Sára sokrétű alkotó, formatervező, belsőépítész és grafikus munkákat is vállal. Mindig a személyes kötődés motiválja, így volt ez a Remiz lámpacsaládnál is. – Édesanyám a Műszaki Egyetem építőipari tanszéken tanít, kisgyerekként sokat jártam be hozzá a műhelyfoglalkozásokra, ahol nagyon megszerettem a betont az alakíthatósága, a színe, az egyszerű szépsége és főleg az őszintesége miatt – mondja Sára, aki kiemeli, hogy egyedüli hátránya talán a súlya a betonnak.
Épp ezért kezdett kísérletezni ezzel a textúrával. A textillel szálerősített könnyű, vékonyfalú és vízzáró réteggel is rendelkező cement lámpacsalád tavaly ősszel készült el. A függő vagy asztali lámpák egyedi módon kombinálhatóak a fa részekkel, illetve a textilkábelekkel. A kollekció mindegyik darabját Sára maga készíti, épp ezért csak pár hazai dizájnboltban lehet rájuk lecsapni vagy Dániában, ahol a kollekció néhány darabját szintén árulják.
Vidó Nóri tavaly ősszel mutatta be első étkészletét, amit betonból álmodott meg. Nóri elsősorban építész, de számos széket tervezett s gyártott már, többnek nagy sikere volt a londoni TENT-en is. A Bauhaus eszméjét követve a tervezőlány a teljességben gondolkodik. Leghőbb vágya, hogy az általa tervezett házakat teljes egészében, a bútoroktól kezdve egészen a kiegészítőkig az ő elképzelései alapján rendezzék be. De Nóri volt az egyik első gasztroblogger is, Moha és Sáfrány nevű oldala alapvető olvasmány ezen a fronton.
Ilyen háttérrel nyilvánvaló volt, hogy egyszer saját étkészletét is megalkotja. A tavalyi londoni dizájnhéten mutatta be őket először. Markáns lett a végeredmény: a grafitszürke, lépcsőzetesen mélyülő tálak és az origami hajtogatási technikáját idéző, éles szögű lapos kínáló tányérok szépen hangsúlyozzák az ételek színeit, jellegét. – Nagyon szeretem az anyag esetlegességét, hogy minden tányérban máshogy vannak a buborékok attól függően, hogy miként is öntöd. Már most bővülni fog a kollekció egy sajttállal és egy kisebb tortatállal – meséli Nóri, akitől már több étterem is rendelt, de a karácsonyi dizájnvásárokon is óriási sikert aratott a betontálalókkal. Jelenleg a belvárosi The Garden Studióban biztos meg lehet ezeket találni. Húsvétra kötelező tartozék kell, hogy legyen.
Losonczi Áron 2002-ben fejlesztette ki azt az egyedülálló üvegbetont, amely az optikai szálaknak köszönhetően képes a fényáteresztésre. A LiTraCont a Time magazin 2004-ben az év egyik legjelentősebb találmányának minősítette, de Losonczi Áront számos szakmai elismeréssel tüntették ki. Többen próbálták világszerte meghamisítani Losonczi Áron találmányát, a tervező Heidelbergcement AG ellen 2009-ben már megnyert egy szabadalombitorlási pert. Nemrégiben pedig egy úgynevezett felszólalási eljárásban nyert jogerősen, amit olyan cégek indítottak Losonczi európai szabadalma ellen, akik saját találmányukként tekintettek a termékre. Az Európai Szabadalmi Hivatal fellebbezési tanácsának müncheni ülésén helybenhagyták a felszólalási tanács két évvel korábbi döntését, ezzel az üvegbeton Losonczi Áronhoz köthető európai szabadalma maradt érvényben. Áron 2009-ben kidolgozott egy olcsóbb, de hasonló tulajdonsággal bíró betonfajtát. A pixelbetonban nem optikai szálak, hanem egy speciális műanyag idom csapjai vezetik át a fényt.
