Két Paganini-győztes a Zeneakadémia színpadán

Csaba Péter vezényli a MÁV Szimfonikusokat pénteken, az est közreműködője Alexander Markov hegedűművész.

Amikor a világhírű karmestert arról kérdezzük, hogy halad a zenekarral, azt mondja: sokat fejlődött az együttes, kezdenek összeszokni vele. – Szeretném a zenekar játékmódját fejleszteni, hiszen egy zenekar névjegye a zenekari hangzás, ezt csiszoljuk, szépítjük. A próbákon sokat követelek a muzsikusoktól, de a koncerten már csak a szabadság, az élvezet és a lendület érvényesül. Azt próbálom elérni velük, hogy a munka egyre felszabadultabbá váljon, és végül a koncerten történjen meg mindaz, amit a próbákon előkészítettünk – fogalmaz.

Majd hozzáteszi: nemcsak jó zenészekből áll, hanem emberileg is érdekes és jó mentalitású a zenekar. – Ehhez a közös munkához kapcsolódik egy jó és kompetens ügyvezető igazgató, Lendvai György, és zenekart megbecsülő adminisztratív csapat, akikkel jó harmóniában dolgozunk együtt – mondja. Csaba Péter művészetének lényegét így fogalmazza meg: számomra a zene az öröm, a zene az élet és a zene a kreativitás.

Mi, magyarok természetesen másképp látjuk a saját zenei életünket, olykor alul-, olykor túlértékeljük. Amikor a nemzetközi sodorban betöltött reális helyzetéről kérdezem Csaba Pétert, azt hangsúlyozza: a magyar zenei életnek és Budapestnek rengeteg mondanivalója és rengeteg aduja van, amelyeket ki is kell játszani, és amelyekre büszkének is kell lenni. Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy minden a legjobb, mert hiányosságok is bőven akadnak.

Csaba Péter a fejlődés legfőbb akadályának az óvatosságot tartja, néha a nyitottság hiányát és a közönség félelmét egyes újdonságokkal szemben, amiről véleménye szerint egyformán tehetnek a zenekarok és a koncertszervezés is, és talán egy kicsit a konzervativizmusból fakad.

– Itt majdnem mindenki a biztosra megy. Általában olyan műsorokat szerveznek, amelyek népszerűek, kipróbáltak, ismertek. Természetesen nagyon fontos, hogy a közönség eljárjon, és a MÁV Zenekar is igyekszik megbecsülni a hűséges törzsközönségét. Ugyanakkor már a múlt évben is próbáltam újdonságokat csempészni a törzsrepertoár közé, kevésbé ismert, ám elsőrangú művészeket, ritkán hallható, de annál nagyszerűbb remekműveket, és bár eleinte érezhetően tartott tőle a közönség, a végén mégis le volt nyűgözve. A világon sehol sem a kortárs zenével töltik meg a hangversenytermeket, de a közönségnek is el kell hinnie, hogy ha egy zenekar műsorra tűz egy ismeretlen darabot, annak oka, értelme van – vallja.

Csaba Péter természetesen a művészetek közötti kapcsolatokat is szorosabbra fonná, korábbi zeneigazgatóságai alatt számos alkalommal hozta össze egy-egy műsorra a zenét a tánccal, a színházzal, bábjátékkal, képzőművészettel, valódi koprodukcióban. – Ennek nagy perspektívája lenne. Persze, tisztában vagyok azzal, hogy ezen a téren kevés a szándék, ide sajnos kellő anyagi háttér is szükséges. Először is a legfőbb gátja a megfelelő technika és próbaterem hiánya, mert hiába tudják esetleg kivitelezni az elképzelésünket a Müpában, nem tudjuk próbateremként a felkészülésre megfizetni, az egy főpróba pedig ehhez kevés – teszi hozzá.

Csaba Péter elmondja: törekszik arra, hogy minden szezonban olyan vendégművészeket hívjon, akik bár világhírűek, errefelé kevésbé ismertek vagy még nem is léptek fel, mindig lehetőséget ad a fiatal tehetségeknek, és természetesen a magyar művészi élet színe-javát is szerepelteti a műsorokban. Az idei szezon egyik nagy eseményeként a 90 éves Menahen Pressler zongoraművészt említi, aki nemcsak egy élő történelem, hanem hangszere előadó-művészetének egyik meghatározó alakja, aki idős kora ellenére a világ nagy koncerttermeit járja, májusi budapesti hangversenyére például a Bécsi Filharmonikusoktól érkezik.

Csaba Péter, akit a svéd zeneéletért folytatott tevékenységéért, valamint a zeneművészet értékeinek terjesztéséért és kiváló művészi teljesítményeiért 2002-ben a Svéd Királyi Akadémia rendes tagjává választottak, Svédországban egy nagyszabású projektet indított el az európai fiatal zenei tehetségek támogatására, s ehhez a svéd televízió és az Eurovision Young Musicians is csatlakozott.

Ezt a nagy sikerű elképzelést folytatja Spanyolországban, s már készül a minden év júliusában Santanderben megrendezett Encuentro de Música Y Academia fesztiválra, amelynek 2001 óta ő a művészeti vezetője, s amelyen neki köszönhetően sok fiatal magyar művész mutatkozhatott be a nagyvilágnak. Ennek a fesztiválnak az a lényege, amelyet a találkozást jelentő „encuentro” szó is jelöl, hogy fiatal előadók és nagy művészek együtt dolgoznak, koncerteznek, legyen szó akár szóló-, akár kamarazenei, akár zenekari munkáról. Tizenöt helyszínen folynak a koncertek, amelyekhez kurzusok is társulnak, a hangversenyeket pedig élőben közvetítik az interneten is.

Csaba Péter hosszú évtizedek óta segíti a pályakezdő művészeket különböző lehetőségekkel, és ez a fesztivál ennek egyik legfontosabb állomása. A közeljövőben Bilbaóba készül, ahol a híres Musika-Music fesztiválon Beethovent és Brahms Magyar táncait dirigálja, még a tavasszal vezényli a legjobb japán zenekarok szólistáiból álló Kioi Sinfonietta Tokyót, és kötelezettségei vannak a lyoni főiskolán is, ahol a zenekari osztály vezetője.Budapesten is számos koncerten láthatjuk pálcával a kezében, de az elmúlt időszakban még hegedült is. – Gulyás Márta jó barátom, 20 éve sokat muzsikáltunk együtt, már régen megígértem neki, hogy újra játszom vele, és szavamon fogott. Készülök a jövő szezonban egy meglepetéssel, szeretnék hegedülni valamelyik MÁV zenekaros koncerten, de ennek a többi részlete maradjon meglepetés – ígéri a kiváló magyar művész.