Alexander Markovval lépnek fel a MÁV Szimfonikusok, az „ördög hegedűsének” méltó utódjaként számon tartott művész, a Paganini-verseny győztese éppen Paganini D-dúr hegedűversenyét adja elő, és egy különleges meglepetéssel is készül. Ezzel két Paganini-győztes is a színpadra áll: az est karmestere, Csaba Péter ugyanis négy évtizede szintén Paganini-díjas volt.
A zenekar 2012 szeptemberétől kinevezett vezető karmestere és művészeti vezetője, Csaba Péter által dirigált műsorban Dvořák A déli boszorkány című ritkán játszott szimfonikus költeménye és Mendelssohn III. „Skót” szimfóniája hangzik el. A Dvořák-mű kapcsán Csaba Péter leszögezi: olyan ritkán játsszák a művet, hogy a közönség nagy része valószínűleg nem is ismeri, pedig gyönyörű a zenéje, jellegzetesen dvořáki a hangvétele.
Csaba Péter másfél évvel ezelőtt vette át a MÁV Szimfonikusok művészeti vezetését. A kiváló hegedűművész és karmester hangsúlyozza: döntésében nagy súllyal esett latba, hogy erdélyi származású ember lévén mindig egyfajta csodálattal vegyes vágyakozással tekintett Budapestre, és a pesti zenei élet fellegvárára, a Zeneakadémiára.
– Sosem éltem Magyarországon. Erdélyben születtem, ott is nőttem fel. A családom nagyobbik része Magyarországon élt, csak az én szüleim szakadtak Erdélybe. A hetvenes évek második, és a nyolcvanas évek első felében sokat jártam ide koncertezni, akkor még elsősorban mint hegedűs, és abban az időben kötöttem barátságot számos kiváló magyar zeneművésszel – például Kocsis Zoltánnal, Ránki Dezsővel, Perényi Miklóssal –, akik azóta is a barátaim. Akkoriban még én is fiatal voltam, és számomra a Zeneakadémia a zene szent helye volt. Később aztán már csak alkalomszerűen jöttem Budapestre – meséli a művészeti vezető.
– Néhány éve, nem sokkal azután, hogy felkértek a MÁV Zenekar élére, a Magyar Tudományos Akadémián koncerteztem. A szünetben kinéztem a nagy üvegablakokon a Dunára és a Lánchídra, és azon tűnődtem, mennyi mindent meg kellene változtatnom az életemben ahhoz, hogy ide szerződjek. Több mint harminc éve Lyonban élek, számos egyéb munkám, felkérésem van, nagy kérdés volt bennem, hogy teljesen új életet tudok-e kezdeni, és össze tudom-e egyeztetni a feladataimat. Amíg ezen töprengtem, néztem a Dunát, és ez az érzés, amit Magyarország jelentett nekem, győzött, és igent mondtam. Örülök, hogy így tettem, nagyon jólesik itt lenni, magyarul beszélni, a nagyszerű magyar kollégákkal találkozni, muzsikálni, és természetesen az is rendkívül felemelő, hogy ettől az évadtól ismét a Zeneakadémián koncertezhetünk – mondja megható őszinteséggel Csaba Péter.
Amikor a világhírű karmestert arról kérdezzük, hogy halad a zenekarral, azt mondja: sokat fejlődött az együttes, kezdenek összeszokni vele. – Szeretném a zenekar játékmódját fejleszteni, hiszen egy zenekar névjegye a zenekari hangzás, ezt csiszoljuk, szépítjük. A próbákon sokat követelek a muzsikusoktól, de a koncerten már csak a szabadság, az élvezet és a lendület érvényesül. Azt próbálom elérni velük, hogy a munka egyre felszabadultabbá váljon, és végül a koncerten történjen meg mindaz, amit a próbákon előkészítettünk – fogalmaz.
Majd hozzáteszi: nemcsak jó zenészekből áll, hanem emberileg is érdekes és jó mentalitású a zenekar. – Ehhez a közös munkához kapcsolódik egy jó és kompetens ügyvezető igazgató, Lendvai György, és zenekart megbecsülő adminisztratív csapat, akikkel jó harmóniában dolgozunk együtt – mondja. Csaba Péter művészetének lényegét így fogalmazza meg: számomra a zene az öröm, a zene az élet és a zene a kreativitás.
Mi, magyarok természetesen másképp látjuk a saját zenei életünket, olykor alul-, olykor túlértékeljük. Amikor a nemzetközi sodorban betöltött reális helyzetéről kérdezem Csaba Pétert, azt hangsúlyozza: a magyar zenei életnek és Budapestnek rengeteg mondanivalója és rengeteg aduja van, amelyeket ki is kell játszani, és amelyekre büszkének is kell lenni. Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy minden a legjobb, mert hiányosságok is bőven akadnak.
Csaba Péter a fejlődés legfőbb akadályának az óvatosságot tartja, néha a nyitottság hiányát és a közönség félelmét egyes újdonságokkal szemben, amiről véleménye szerint egyformán tehetnek a zenekarok és a koncertszervezés is, és talán egy kicsit a konzervativizmusból fakad.
– Itt majdnem mindenki a biztosra megy. Általában olyan műsorokat szerveznek, amelyek népszerűek, kipróbáltak, ismertek. Természetesen nagyon fontos, hogy a közönség eljárjon, és a MÁV Zenekar is igyekszik megbecsülni a hűséges törzsközönségét. Ugyanakkor már a múlt évben is próbáltam újdonságokat csempészni a törzsrepertoár közé, kevésbé ismert, ám elsőrangú művészeket, ritkán hallható, de annál nagyszerűbb remekműveket, és bár eleinte érezhetően tartott tőle a közönség, a végén mégis le volt nyűgözve. A világon sehol sem a kortárs zenével töltik meg a hangversenytermeket, de a közönségnek is el kell hinnie, hogy ha egy zenekar műsorra tűz egy ismeretlen darabot, annak oka, értelme van – vallja.
Csaba Péter természetesen a művészetek közötti kapcsolatokat is szorosabbra fonná, korábbi zeneigazgatóságai alatt számos alkalommal hozta össze egy-egy műsorra a zenét a tánccal, a színházzal, bábjátékkal, képzőművészettel, valódi koprodukcióban. – Ennek nagy perspektívája lenne. Persze, tisztában vagyok azzal, hogy ezen a téren kevés a szándék, ide sajnos kellő anyagi háttér is szükséges. Először is a legfőbb gátja a megfelelő technika és próbaterem hiánya, mert hiába tudják esetleg kivitelezni az elképzelésünket a Müpában, nem tudjuk próbateremként a felkészülésre megfizetni, az egy főpróba pedig ehhez kevés – teszi hozzá.
Csaba Péter elmondja: törekszik arra, hogy minden szezonban olyan vendégművészeket hívjon, akik bár világhírűek, errefelé kevésbé ismertek vagy még nem is léptek fel, mindig lehetőséget ad a fiatal tehetségeknek, és természetesen a magyar művészi élet színe-javát is szerepelteti a műsorokban. Az idei szezon egyik nagy eseményeként a 90 éves Menahen Pressler zongoraművészt említi, aki nemcsak egy élő történelem, hanem hangszere előadó-művészetének egyik meghatározó alakja, aki idős kora ellenére a világ nagy koncerttermeit járja, májusi budapesti hangversenyére például a Bécsi Filharmonikusoktól érkezik.
Csaba Péter, akit a svéd zeneéletért folytatott tevékenységéért, valamint a zeneművészet értékeinek terjesztéséért és kiváló művészi teljesítményeiért 2002-ben a Svéd Királyi Akadémia rendes tagjává választottak, Svédországban egy nagyszabású projektet indított el az európai fiatal zenei tehetségek támogatására, s ehhez a svéd televízió és az Eurovision Young Musicians is csatlakozott.
Ezt a nagy sikerű elképzelést folytatja Spanyolországban, s már készül a minden év júliusában Santanderben megrendezett Encuentro de Música Y Academia fesztiválra, amelynek 2001 óta ő a művészeti vezetője, s amelyen neki köszönhetően sok fiatal magyar művész mutatkozhatott be a nagyvilágnak. Ennek a fesztiválnak az a lényege, amelyet a találkozást jelentő „encuentro” szó is jelöl, hogy fiatal előadók és nagy művészek együtt dolgoznak, koncerteznek, legyen szó akár szóló-, akár kamarazenei, akár zenekari munkáról. Tizenöt helyszínen folynak a koncertek, amelyekhez kurzusok is társulnak, a hangversenyeket pedig élőben közvetítik az interneten is.
Csaba Péter hosszú évtizedek óta segíti a pályakezdő művészeket különböző lehetőségekkel, és ez a fesztivál ennek egyik legfontosabb állomása. A közeljövőben Bilbaóba készül, ahol a híres Musika-Music fesztiválon Beethovent és Brahms Magyar táncait dirigálja, még a tavasszal vezényli a legjobb japán zenekarok szólistáiból álló Kioi Sinfonietta Tokyót, és kötelezettségei vannak a lyoni főiskolán is, ahol a zenekari osztály vezetője.Budapesten is számos koncerten láthatjuk pálcával a kezében, de az elmúlt időszakban még hegedült is. – Gulyás Márta jó barátom, 20 éve sokat muzsikáltunk együtt, már régen megígértem neki, hogy újra játszom vele, és szavamon fogott. Készülök a jövő szezonban egy meglepetéssel, szeretnék hegedülni valamelyik MÁV zenekaros koncerten, de ennek a többi részlete maradjon meglepetés – ígéri a kiváló magyar művész.
