Testvér? Ellenség? Megbékélés a Kárpát-medencében

Herczku Ágnes népdalénekes Bartók Béla példájára emlékeztetett.

Kósa Csaba

Fotó: Béres Attila / Magyar Nemzet

A népdalénekes-előadó hangsúlyozta: Bartók olyan komolyan vette gyűjtőmunkáját, hogy kifogástalan szinten elsajátította a román nyelvet, de szlovák vagy ruszin környezetben sem kellett tolmácshoz folyamodnia. Herczku Ágnes is járja Moldva, Gyimes és Kalotaszeg magyarlakta településeit, és mindenütt azt tapasztalja, hogy az egy helyen, egy faluban élőknek semmi bajuk nincs azzal, ha a másik a saját anyanyelvén kéri a kenyeret a boltban, vagy dicséri az Urat a templomban. De annak azért a csángó néni sem örülne, ha a fia román lányt választana magának. „Mindenki a maga fazeka alá húzza a tüzet” – idézte Herczku Ágnes helyi dalforrását, Eke Mari nénit.

Kallós Zoltán Kossuth-díjas erdélyi magyar néprajzkutató is úgy vélekedett, amikor megkérdezte, hogy Ceausescu előtt nem volt komoly viszály a magyar és a román emberek között. A diktatúra évtizedei alatt viszont már nacionalistának bélyegezték azokat, akik magyarul énekeltek. Válaszúton, ahol ma is él, már ismét szent a béke. – Csak azokkal van baj, akik félre vannak vezetve az urak, a politika által és a tévében sugárzott műsoroktól – fogalmazott Zoli bácsi.

– A fiatal erdélyi értelmiség körében egyre erősebb a nemzetiségtől független, erdélyi identitástudat – mesélte Herczku Ágnes egy harmincas generációhoz tartozó kolozsvári magyar zenész kollégája véleményére hivatkozva. – Amíg Erdélyben úgy vélik, hogy „a puliszka nem robban”, tehát a románok kevésbé hajlamosak agresszív nacionalista fellépésre, Szlovákiában, Szerbiában már sokkal rosszabb a helyzet – mutatott rá a népdalénekes. Bár Malina Hedvig esete sajnos nem egyedülálló, szerencsére ellenpélda is akad bőven. Szlovákiában magyar mintára jött létre tizenhárom évvel ezelőtt a táncházmozgalom. Egy évre rá Agócs Gergelyt és Sebő Ferencet éljenezve fogadták Pozsonyban, ahol a legnevesebb egyetemi klub tömve volt néptáncot tanuló fiatalokkal. A táncházakba rendszeresen hívnak felvidéki magyarokat, a szlovák táncok mellett magyar és román lépéseket, figurákat is tanulnak, eljárnak egymás összejöveteleire. Egy szlovák táncos, Peter Vajda pedig Aranysarkantyús táncos lett a legrangosabb magyar néptáncversenyen.

– A zene és a tánc egyetemes nyelvek, mindannyian megértjük őket, szavak nélkül is – vonta le a következtetést Herczku Ágnes. – Ne csak halljunk és lássunk Bartók szemével, hanem cselekedjünk is az ő szellemiségét követve. Nemzeteink kultúrájában sokkal több a közös vonás, mint az, ami elválaszt minket egymástól – fejezte be előadását.