Testvér? Ellenség? Megbékélés a Kárpát-medencében

Herczku Ágnes népdalénekes Bartók Béla példájára emlékeztetett.

Nem véletlenül választotta a zseniális zeneszerzőt témaként A folklór ereje – Bartók szemével látni és láttatni című előadásához az énekesnő, hiszen népdalgyűjtőként személyes tapasztalatai vannak arról, milyen erős a szomszédos népek közti kapcsolat. A kiváló népdalénekes, a Magyar Állami Népi Együttes szólistája előadása vezérfonalául a népek testvérré válásának bartóki eszméjét választotta. A dalgyűjtő zeneszerző sokszor idézett, mára szállóigévé vált szavai – „csak tiszta forrásból” – is erre a gondolatra vonatkoznak, hiszen maga írta: „Az én igazi vezéreszmém, melynek, mióta csak mint zeneszerző magamra találtam, tökéletesen tudatában vagyok: a népek testvérré válásának eszméje, a testvérré válásé, minden háborúság, minden viszály ellenére. Ezt az eszmét igyekszem – amennyire erőmtől telik – szolgálni zenémben: ezért nem vonom ki magam semmiféle hatás alól, eredjen az szlovák, román, arab, vagy bármiféle forrásból. Csak tiszta, friss és egészséges legyen az a forrás.”

Herczku Ágnes

Fotó: Béres Attila / Magyar Nemzet

Herczku Ágnes leszögezte: a 21. században is égető probléma, hogy a Kárpát-medencében élő népek majd egy évszázaddal a mélységesen igazságtalan, Magyarország számára pedig egyenesen tragikus következményekkel járó békediktátum óta még mindig súlyos sérelmeket őriznek. Magyarként ő is minden fórumon kiáll a határon túli nemzettársainkért, akiket magyarságuk, anyanyelvük miatt ér bármiféle sérelem – tette hozzá, majd így folytatta: „Az ellenségeskedés, vádaskodás azonban minden félnek csak kárt okoz, ezért szükség lenne végre egymás kultúrájának, történelmének, mindennapjainak a mostaninál sokkal mélyebb, alaposabb megismerésére, a folyamatos párbeszédre, nyitottságra.”

Az előadó ismét Bartók Bélát hívta segítségül, aki Kodály Zoltán példáját, útmutatását követve a 20. század legelejétől gyűjtötte a Kárpát-medence ősi dalait. Tudományos igényű, máig érvényes kutatásai során egyértelművé tette, hogy az itt élő népek legrégebbi dalai között nagyon erős a kölcsönhatás. Ugyanúgy találunk magyar népdalban szláv vagy román eredetű motívumokat, mint fordítva. Példaként a Megkötöm lovamat című népdalunkat említette, amely olyan mély szláv gyökerekkel rendelkezik, hogy az eredetijéből született a szlovák himnusz. Bartók több mint 15 ezer dal igen részletes, több szempontú vizsgálatára alapozva mutatta ki azt is, hogy a mezőségi román népdalok jelentős része magyar hatást tükröz. A népdalgyűjtő zeneszerzőt, akit munkája során egyedül az igazság feltárása vezérelt, mindkét oldalról igen heves támadások érték. A magyar irredenták hazaárulónak nevezték, a románok pedig szélsőséges sovinisztának, a magyar irredentizmus veszélyes szellemi irányítójának tekintették. Bartók élete során nem jelenhetett meg Szlovákiában a tót népdalok harmadik kötete, mivel úgy gondolták, hogy abban túl sok a magyar eredetű dallam.

Kósa Csaba

Fotó: Béres Attila / Magyar Nemzet

A népdalénekes-előadó hangsúlyozta: Bartók olyan komolyan vette gyűjtőmunkáját, hogy kifogástalan szinten elsajátította a román nyelvet, de szlovák vagy ruszin környezetben sem kellett tolmácshoz folyamodnia. Herczku Ágnes is járja Moldva, Gyimes és Kalotaszeg magyarlakta településeit, és mindenütt azt tapasztalja, hogy az egy helyen, egy faluban élőknek semmi bajuk nincs azzal, ha a másik a saját anyanyelvén kéri a kenyeret a boltban, vagy dicséri az Urat a templomban. De annak azért a csángó néni sem örülne, ha a fia román lányt választana magának. „Mindenki a maga fazeka alá húzza a tüzet” – idézte Herczku Ágnes helyi dalforrását, Eke Mari nénit.

Kallós Zoltán Kossuth-díjas erdélyi magyar néprajzkutató is úgy vélekedett, amikor megkérdezte, hogy Ceausescu előtt nem volt komoly viszály a magyar és a román emberek között. A diktatúra évtizedei alatt viszont már nacionalistának bélyegezték azokat, akik magyarul énekeltek. Válaszúton, ahol ma is él, már ismét szent a béke. – Csak azokkal van baj, akik félre vannak vezetve az urak, a politika által és a tévében sugárzott műsoroktól – fogalmazott Zoli bácsi.

– A fiatal erdélyi értelmiség körében egyre erősebb a nemzetiségtől független, erdélyi identitástudat – mesélte Herczku Ágnes egy harmincas generációhoz tartozó kolozsvári magyar zenész kollégája véleményére hivatkozva. – Amíg Erdélyben úgy vélik, hogy „a puliszka nem robban”, tehát a románok kevésbé hajlamosak agresszív nacionalista fellépésre, Szlovákiában, Szerbiában már sokkal rosszabb a helyzet – mutatott rá a népdalénekes. Bár Malina Hedvig esete sajnos nem egyedülálló, szerencsére ellenpélda is akad bőven. Szlovákiában magyar mintára jött létre tizenhárom évvel ezelőtt a táncházmozgalom. Egy évre rá Agócs Gergelyt és Sebő Ferencet éljenezve fogadták Pozsonyban, ahol a legnevesebb egyetemi klub tömve volt néptáncot tanuló fiatalokkal. A táncházakba rendszeresen hívnak felvidéki magyarokat, a szlovák táncok mellett magyar és román lépéseket, figurákat is tanulnak, eljárnak egymás összejöveteleire. Egy szlovák táncos, Peter Vajda pedig Aranysarkantyús táncos lett a legrangosabb magyar néptáncversenyen.

– A zene és a tánc egyetemes nyelvek, mindannyian megértjük őket, szavak nélkül is – vonta le a következtetést Herczku Ágnes. – Ne csak halljunk és lássunk Bartók szemével, hanem cselekedjünk is az ő szellemiségét követve. Nemzeteink kultúrájában sokkal több a közös vonás, mint az, ami elválaszt minket egymástól – fejezte be előadását.