Falu és város, múlt és jövő, archaikus és modern találkozik a táncházmozgalomban. Valószínűleg nem volt tudatosan átgondolt stratégia, amikor az egész kezdeményezés elindult, inkább csak a szívüket követték az első táncházasok, amikor kialakult a rendszere a mozgalomnak. Mára már tudjuk: átmentették a népi hagyományt a mai korba.
Ha ők akkor nem kezdték volna el, ma a népzenénket leginkább csak a kutatók ismernék, és ők sem valószínű, hogy ennyit tudnának róla. Az elmúlt évtizedek gyűjtéseinek javát ugyanis éppen a mozgalom szolgáltatta, amely nemcsak a zenét és a táncot rögzítette, hanem teljes egységében értelmezte a néphagyományt. Mára már bő negyven év távlatából minimum háromgenerációs ez az élmény, és a Fölszállott a páva hihetetlenül kiérlelt produkcióiból látható, mennyire magas szintű tudással kezdi a pályát a legújabb korosztály is. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a Zeneakadémián már a legmagasabb szinten tanítják a népzenét is.
A táncháztalálkozó is krisztusi korba ért: a 33. népzenés-néptáncos seregszemlén már sok meglepetés nem érhet. Hacsak az nem hat a meglepetés erejével, hogy egy verőfényes tavaszi napon családok tízezrei zárkóznak be évről vére a Papp László Budapest Sportaréna természetes fénytől mentes küzdőterére, hogy közösen táncoljanak egy jót.
A kezdetekben elsősorban a fiatalok jártak a hasonló eseményekre, ők ma már nagyszülők és a gyermekeikkel, unokáikkal érkeznek. A táncháztalálkozó hangsúlyosan családos rendezvény lett. A kilencvenes években a határok is kinyíltak, ma már nem egyszerűen országos rendezvényről beszélünk, hanem mind a fellépők, mind a közönség felől nézve a teljes Kárpát-medencét lefedő összmagyar találkozóról. A kézműves kínálat is változatos, és mivel ezt is a Népművészeti Egyesületek Szövetsége (NESZ) szervezi, olyan, mint a Mesterségek Ünnepe kicsiben. Kézműves bemutatók is színesítik, apróságot, több tízezres értéket egyaránt vásárolhatunk. A folkkocsma a fiataloké, de szinte minden zegzugban muzsikálnak: itt mindenkinek elhúzzák a nótáját.Az időseké a tisztelet. Halmos Béla elment és nagy űrt hagyott maga után. Timár Sándorral a hosszú ideje kiérdemelt Kossuth-díjának örülhetünk, amelyet egyébként a Vujicsics együttes is megkapott, s amit ők tettek a magyarországi szerb népzenéért, azt nem nagyon lehet szavakba önteni. Idén Kobzos Kiss Tamás is ezzel a rangos elismeréssel lett gazdagabb, és ő sem érdemtelenül, hiszen előadó-művészeti munkássága mellett nem mellesleg az Óbudai Népzenei Iskola és az egész utánpótlás-nevelés bőven van mit megköszönjön neki. Ezek csak az idei díjazottak, mert korábban megkapta az elismerést például Sebestyén Márta, a Muzsikás együttes, Zsuráfszky Zoltán, Sebő Ferenc, a Csík zenekar, és ez a lista jól érezhető, hogy a jövőben tovább bővül.
A táncháztalálkozó ünnep. Az élő és újra élő hagyományé.
