Walesa: a Nobel-békedíjas villanyszerelő

Már a magyar mozikban is látható a világhírű lengyel rendező, Andrzej Wajda filmje Lech Walesáról.

Szathmáry István Pál
2014. 03. 21. 11:26
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Természetesen nem éppen megalapozott kritikai érv egy film megítélése kapcsán az előzetes nehézségek felsorolása, de azt mindenképp fontos kiemelni: Wajda és a stáb nagyon nehéz feladatra vállalkozott. Egyfelől egy meglehetősen hosszadalmas, fordulatokkal teli „politikai krimi” történéseit kellett megfelelőképpen tömöríteni, hogy a nem lengyel nézők is értsék azokat a lépéseket, amik a Szolidaritás megszületéséhez, majd hosszú küzdelméhez és végül győzelméhez vezetett.

Másfelől egy olyan élő legendát kellett hús-vér emberként bemutatni, akinek mozdulatait és hanghordozását hazájában mindenki ismeri, ugyanakkor magánéletének részletei korántsem annyira közismertek, mint annak a politikai pályának a mozzanatai a Nobel-békedíjban és az államfővé választásban csúcsosodtak ki. Szerencsére Wajda elkerülte azt a csapdát, hogy az életrajzi film kereteit túlzott művészkedéssel, felesleges kitérőkkel feszítse szét.

 

A történetben visszatérő motívumként feltűnő – dramaturgiailag nem elengedhetetlenül szükséges – Fallacci-interjú pillanatai is felfoghatók egyfajta lehetőségnek arra, hogy az akkori Walesa gondolatain keresztül a filmben elmesélt történet után történekre is legyen utalás, hiszen a lengyel muszáj Herkules az olasz újságírónőnek világosan ki is fejtette, milyen politikai sorsot lát maga előtt, és helyesen ítélte meg a buktatókat.

Wajdát nem hagyta cserben az arányérzéke, és sikerült viszonylag feszes dramaturgiai ívet adni annak a sorsdöntő húsz évnek, ami a kelet-közép-európai kommunizmus bukása szempontjából döntőnek bizonyult. Ráadásul nemegyszer bravúrosan keveri a dokumentumfilmes elemeket az újrajátszott jelenetekkel, nem is beszélve arról a  merész döntésről, hogy a film zenéje a korabeli lázadó rock- és punkzenekarok számaiból áll össze.

 

Persze mindez kevés is lehetett volna, ha nincs Robert Wieckiewicz, aki hosszas parkolópálya és habkönnyű mellékszerepek megformálójából mára a lengyel filmjátszás legfontosabb férfiszínésze lett. Átváltozása, amelyben rekordidő alatt kivitelezett hízásnak és fogyásnak is komoly szerepe volt, lefegyverző, magát Lech Walesát látjuk a vásznon.

(Walesa – A remény embere. Színes, feliratos, lengyel életrajzi dráma, 127 perc, 2013. Rendező: Andrzej Wajda. Forgalmazó: Cirko Film.)

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.