Az áprilisi est témája a hagyomány, a család, az összetartozás. A Generációk estjén ez alkalommal a legendás Szegedy-Maszák családot állítják a középpontba.
A XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál kezdete előtti napra megszervezett esten bemutatják a Csókolom a kezét címmel a Libri Kiadó gondozásában megjelent, új kötetet. A mű írója, Szegedy-Maszák Marianne az irodalmi szalonban Szegedy-Maszák Mihály irodalomtörténésszel, Szegedy-Maszák Zsuzsanna művészettörténésszel és Csorba László történésszel, a Nemzeti Múzeum főigazgatójával fog beszélgetni.
Az est házigazdája Juhász Anna, az eseményen Hámori Gabriella színművész és Darvas Kristóf zenész, zeneszerző is fellép.
Szegedy-Maszák Marianne a szülei által írt leveleket, memoárokat és családi emlékeket segítségül hívva meséli el történetüket, amely összefonódott Magyarország történelmével.
Szegedy-Maszák Marianne szülei, Hanna és Aladár Budapesten szerettek egymásba 1940-ben. Apja pályája felfelé ívelt a külügyminisztériumban: harcos antifasisztaként éppen tárgyalásokat folytatott a szövetségesekkel, amikor letartóztatták és Dachauba deportálták.
A szerző édesanyja, a híres csepeli gyáralapító Weiss Manfréd unokájaként sokáig élvezhette az asszimilálódott zsidó iparbáró családjának fényűző, nyugalmas életét, mígnem az egyre erősödő antiszemitizmus, majd a német megszállás halálos veszélybe sodorta mindnyájukat. Egy Heinrich Himmlerrel kötött titkos alkunak köszönhetően minden vagyonukért cserébe szabadon távozhattak végül a semleges Portugáliába.
Hanna és Aladár két évig semmit nem tudtak egymásról, szerelmük mégis kiállta az idő és a történelem próbáját. A háború lezárulta után, 1945-ben házasodtak össze Budapesten, ahonnan rögtön tovább is indultak Washingtonba.
Szegedy-Maszák Marianne a Hadik Irodalmi Szalon első nemzetközi vendége. Az író 1955-ben született Washingtonban. Publikált többek között a The New York Times Magazine, az Esquire, a The New Republic, a Newsweek, a Los Angeles Times, a Bulletin of the Atomic Scientists és a Psychology Today című folyóiratban.
Dolgozott riporterként a New York Postnak, szerkesztője volt a Congressional Quarterly című lapnak, és tanított újságírást az American Universityn.
Újságírói munkáiért számos díjat kapott többek között az Amerikai Pszichoanalitikai Társaságtól és a National Mental Health Associationtől.
A szülei történetét feldolgozó dokumentumkötet az első könyve. A kötet a Hadik Irodalmi Szalon estjén kedvezménnyel vásárolható meg.
A Csókolom a kezét című könyv kiadója és a Budapesti Aszfaltprojekt (Bupap) együttműködésében április 27-én a szerző részvételével történelmi sétára is várják az érdeklődőket, akik a család életének fontos helyszínein keresztül ismerhetik meg Budapest történelmét.
Udvarlás, Dunakanyar, Steyr 100
1940 egyik júliusi napján Hanna éppen Pesten járt, és Aladár azt javasolta, menjenek ki kocsival a környékre valami szép helyre. Ahogy Tóth Árpád írja A hídon című versében: „...a budai hegyek / A hídon túl nézd, mennybe szállanak...”
Apám kedvenc útvonala a Dunakanyar volt, ahol a folyó nagy, lendületes ívben megkerüli Visegrádot, az egykori királyi székhely romjait és az esztergomi várat. Most is ezt az utat tették meg kettesben, apám Steyr 100-asában, amelyet még 1935-ben vásárolt Berlinben, és amely nagy öröme és büszkesége volt: olyan lökhárítója volt, mint a hullámvasút, a fényszórói meg úgy ragyogtak, mint a nap. Mire anyám először helyet foglalt benne, talán már kissé megviselt volt, de továbbra is határozott személyiséggel rendelkezett. Anyámnak roppantul tetszett a kocsi. Elnevezte apám BMW-jének, és ez a név aztán rajta is ragadt.
Kettesben maguk mögött hagyták Budapestet, a kíváncsi szemeket és pletykás szájakat, és elindultak, hogy fölfedezzék a környéket. A benzint akkoriban jegyre adták, és a takarékos Hanna aggódott, hogy Aladár ezekre a kirándulásokra vesztegeti értékes kuponjait. „Időközben megkaptam a harmadik benzinjegyet is – látja, igazán nem lett volna értelme a múltkor két litert megspórolni.”
Így aztán apám udvarlásának kezdeti szakasza javarészt az autójában játszódott le. A „BMW” első ülésén flörtöltek, veszekedtek, nevetgéltek, panaszkodtak, és még egy kis álmodozást is megengedtek maguknak a közös jövőről.
(Szegedy-Maszák Marianne: Csókolom a kezét – részlet)
