– Ön az első meghatározó női zeneszerző Magyarországon. Mit jelentett ez akkoriban, amikor a pályát kezdte?
– Nagyon egyszerű a válasz: észre sem vettem. Nem tudatosítottam, hogy váltás történt volna, mentek a dolgok a maguk módján.
– Mikor kezdett zeneszerzéssel foglalkozni?
– Az egész pályámhoz szervesen hozzátartozik, hogy a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumba jártam, és ott nyolc évig Sztojanovics Adrienn tanította az éneket, aki közeli kapcsolatban volt Bartókkal és Kodállyal, Kodály a Pünkösdölőt neki és az iskolának ajánlotta. Ez a zenei légkör termelte ki, hogy akiben megfelelő képességek voltak, az kamatoztathatta a tehetségét.
– És mikor vált a zeneszerzés az életének meghatározó részévé, a Zeneakadémián?
– Korábban. Sztojanovics Adrienn énektanítási módszeréhez az is hozzátartozott, hogy rövid, négyütemes dallamokat kellett írni. Természetesen ebből az is következett, hogy akinek ez ment, az hosszabbakat írt. Nekem a zongoratanulmányaim akkor már nagyon előrehaladtak, így adva volt az, hogy zongorára is komponáljak, az intenzív énekkari munkának köszönhetően pedig a vokális zenében is elmerültem.
– Ön egy személyben egyesíti a 20. századi magyar zenetörténetet: a magyar zenei élet meghatározó alakjai voltak a tanárai, mint például Kodály, Bárdos Lajos, Ferencsik János, Viski János, Szabolcsi Bence, Párizsban pedig többek között Olivier Messiaentól tanult. Milyen zenei örökséget hagytak magára?
– Nem lehet részleteiben analizálni, mert az egész egy egységet alkotott. Kodály kivételével nem tudnám megnevezni, hogy ki volt az, aki olyan különösen hatással volt rám. Sokat számított az az intenzív zeneszerzői munka, amelyet Viski János követelt meg a Zeneakadémián.
– Kodály viszont egyértelműen meghatározó személy volt, hiszen a Kodály-módszer népszerűsítésére, folytatására ön az életművének jelentős részét tette fel. Mennyire befolyásolta Kodály a zenei gondolkodását?
– Az ő egyénisége olyan kisugárzó volt, olyan hatással volt azokra, akik a közelébe kerültek, hogy az ember úgy érezte, a példáját követni kell, és kötelességszerűen végig kell járnia azt az utat, amelyet Kodály helyesnek tartott, és amelyet ő maga is végig járt.