„Úgy érzem, még többet is sikerült megvalósítani, mint amit elterveztem” – fogalmazott a múzeumot 2013 júniusa óta vezető szakember, hozzátéve azt is: elődjétől nem örökölt kész kiállítási tervet, így „pillanatok alatt ki kellett találni valamit”. Ehhez szerinte kézenfekvő volt a Beat-nemzedéket és az Allen Ginsberg munkásságát feldolgozó kiállítás, amelynek sikere még őt magát is meglepte, ahogyan az is, hogy mennyire eltérő generációkra hatott a multimédiás tárlat. „Ezzel a kiállítással mintha kinyílt volna a kapu, és folytathattuk az Átmenet és átmenet című tárlattal, amelyben még mindig fenntartható volt a mai avantgárd lendülete” – tekintett vissza a Josip Vanista, Oleg Kulik és a Blue Noses munkáiból rendezett kiállításukra.
Az igazgató fontosnak nevezte, hogy sikerült közös kiállításokat létrehozni más Ludwig Múzeumokkal – ilyen volt Fabrizio Plessi tárlata, amely rövidesen nyílik Koblenzben –, amit jövőre folytatni fognak. Jelenleg Reigl Judit és Hantai Simon életmű-kiállításai láthatók a Lumúban. „Művészettörténeti jelentőségű tett, hogy őt és Hantait egy időben ki tudjuk állítani, hiszen két azonos indítású alkotóról van szó. Mindketten 1944-ben diplomáztak, Szőnyi Istvánnál tanultak, nagyjából azonos időben hagyták el Magyarországot, borzasztó nagy tudásvággyal mentek Párizsba, ahol mindketten bekerültek André Breton körébe, majd egy időben hagyták ott a szürrealizmust” – vont párhuzamot a két művész között Fabényi.
„Onnantól aztán elváltak az utak” – tette hozzá. Utána ugyanis Reigl egyfajta akcionista festészet felé indult, Hantai szinte teljesen visszavonult, meditációs gyakorlatokkal foglalkozott, és onnan indította rendkívül izgalmas, korszakalkotó, konceptualista festészetét 1960 körül.
Fabrizio Plessi (balra), Fabényi Júlia (középen) és Balog Zoltán (jobbra)
Fotó: Béres Attila / Magyar Nemzet
Az igazgató a várható tárlatokra is kitért: elmondása szerint Tolvaly Ernő szeptember közepén nyíló kiállításában a közönség majd láthatja, hogy a neoavantgárd második generációja, tehát azok, akik a hetvenes évek végén végeztek, hogy álltak a festészet kutatásához és koncepciójához. „Nagyon értékes művek jöttek ekkor létre. A köztudat csak most kezdi befogadni, mi történt itthon a hatvanas években, mi ennek elébe megyünk, és bemutatjuk, hogy mi történt a hetvenes évek végén, hogy az is mekkora ugrás a hatvanas évek konceptualizmusához képest” – hangsúlyozta.
Októberre várható a Forradalmak című tárlat, amelyre a Lumú igyekszik megszerezni Jonathan Meese munkáit is. A német alkotó „egyrészt őrült, másfelől nagyon komolyan veszi a művészetet” szólt róla Fabényi Júlia. A budapesti közönség Meese munkáival egy olyan csoportos kiállításon találkozhat, amelynek egyaránt témái lesznek a politikai forradalom, a politikai és a művészi forradalom összevetése, valamint a képzőművészet anarchista szerepe.
Fabényi Júlia kiemelte az általa beindított, nagy látogatottságú szabadegyetemi sorozatot, amely a közművelődési és tudományos feladatkört egyaránt betölti, hozzátette azonban, hogy igen sok rendezvényük lesz iskolások számára is; „az egész nyár Hantai körül forog majd”.
„Sikerült megjelentetni Lakner Antal, John Cage, Fabrizio Plessi tárlatai, valamint A hős, a hősnő és a szerző című kiállítás régen várt katalógusait is” – számolt be az eredményekről a Ludwig Múzeum igazgatója.
