Figyelme valóban nem koncentrálódott csak egy-egy (esetében inkább egy-két) orgonista vagy orgona felé: az 1980-as években kollégáival hóna alá csapta Magyarország összes orgonájának ügyét és állapotfelmérést végzett el.
Baróti Istvánnak fejében volt Liszt Ferenc valamennyi orgonadarabja, a magyar zenetörténet egyik legnagyobbjának munkásságát pedig igyekezett a legszélesebb körben terjeszteni. (Az esztergomi bazilika felszentelésének kerek évfordulóin rendre „összerakta” Liszt Esztergomi miséjét.) Ereje még arra is futotta korábban, hogy koncertező művészként bejárja Európa – orgona szempontból – legfontosabb országait, sőt, 1992-től a Zeneakadémián is tanított.
Baróti István 1940-ben született, nem alapított családot, de sosem utasította vissza a társaságot, a közösséget, a közös alkotás örömét. Róla valahogy sosem gondolta volna az ember, hogy bár állandóan belső gondjai voltak, egyszer véget ér számára a játék.
Magyarország idén elvesztette mindkét „nagy öreg” orgonistáját.
