Carmen, szenvedély nélkül

A Carment mindenki ismeri, még az is, aki nem látta. Ezért aztán rendkívül nehéz újat mutatni vele.

2014. 07. 09. 11:31
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Hangban, alakításban, kisugárzásban egyaránt kimagaslott, rövid jelenetei életre szóló élményt jelentettek a szerepről alkotott képet illetően. Annyira meghatározta az egész estét, hogy leginkább az volt a meglepő, hogy Kiss B. Attila nem írta át a librettót, és ment vele végleg haza a falujába.

Haja Zsolt immár sokadik szerepében remekelt, ezúttal Moralest formálta meg rendkívül szórakoztatóan, Gábor Géza Zunigája viszont csak addig maradt hiteles, amíg a szigorú katonát játszotta, Carmennel ő sem tudott igazán mit kezdeni.Kálmándi Mihály Escamillója már közelebb került a cigány lány vonzásához, és hozta is mindazt, amit egy sikeres torreádortól elvár az ember, ahogy a csempészek (Mukk József és Bátki Fazekas Zoltán) is jól szerepeltek.

Amennyire nagy hatást tett mindenkire Létay Kiss Gabriella, annyira meghatározza az előadást a kórus is. Először is le kell szögezni, hogy bár a színlap szerint a dalszínház énekkarát láttunk a színpadon, kisegítőként rengeteg rádióénekkaros, stúdiókórusos és Honvéd férfikaros énekest hallottunk, akik egy része nemrég felvételt nyert az Erkel nyitásával az Operaházba.

Strausz Kálmán tanította be a kórust, láthatóan az énekesek is az ő vonzásából kerültek a színpadra. Ilyen egységes, tömör, szép énekkari hangzást operaelőadásnál ritkán hall az ember, és meg kell azt is jegyezni, hogy sokuk színészi játéka sem utolsó.

Sokszor gondolkoztam már azon, vajon érdemes-e a komolyzenét játszani, a hangosítás következtében ugyanis sok olyan apró gesztus elvész, amelyek meghatározzák a zenei élményt.

Kesselyák Gergely előtt azonban le a kalappal: úgy vezényelt, mintha élete legjobb bulijába érkezett volna. Fiatalos, lendületes instrukciói, folyamatosan mosolygó arca egyértelműen arról árulkodott: kifejezetten élvezi az előadást.

Ez az önfeledt öröm átragadt a zenekarra is, szintén élvezettel, szenvedéllyel muzsikáltak – mindamellett precízen és pontosan is –, és ez feledtette a hangosítás apró bosszúságait.

(Bizet: Carmen. Margitszigeti Szabadtéri Színpad, július 6.)

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.