Sokszor persze ennek a hátterében is városi, vagy a falvakból a városba szakadt és a táncház módszerével ott megismerkedett fiatalok állnak. Bár nem általános, de Széken éppen egy holland fiatalember segítette a hagyományőrzés új formájának, a táncháznak az újbóli megtelepedését azzal, hogy megvásárolta a régi legendás táncházaknak helyet adó épületet és szisztematikusan megszervezte a táncházakat, ahol a népviseletért különböző kedvezmények is járnak. Persze, az ő története nem általános és nagyon messze vinne, a legtöbb helyen maga a település lakossága oldja meg az ilyen kérdéseket, és egyre többször teljesen önerőből.
Míg év közben a táncház a legelterjedtebb hagyományőrző forma, nyáron ezek az alkalmak rendszerint szünetelnek a szabadságok, nyaralások – Erdélyben például a nyári mezőgazdasági munkák – miatt, így erre az időszakra született meg a tánctáborok ötlete. Már a táncházas hőskorszakban elindultak Magyarországon a szervezkedések, eleinte leginkább a népzenei együttesekhez kötődtek a népzenei-néptáncos, jellemzően egyhetes találkozók – itt említhetnénk például a Téka táborait, amely idén már három x-szel jubilál –, később azonban az újabb rendezvények egyre inkább az egyes dialektusok táncaira épültek.
A rendszerváltás, ami majdnem egy időben történt a romániai politikai helyzet átalakulásával, jócskán kinyitotta ezt az ollót. Kárpát-medence szerte népszerűvé váltak ezek a kezdeményezések, és elterjedtek Erdélyben is, amelyet egyébként is rengeteg anyaországi táncházas választott úti célnak. A legidősebb erdélyi tánctáborok – a kalotaszentkirályi vagy a Kallós Zoltán által szervezett válaszúti –, gyakorlatilag rögtön a Ceausescu-rendszer összeomlását követően indultak, de komoly múltra tekint vissza a gyimesközéploki, a jobbágytelki, a vajdaszentiványi tábor, és még hosszan sorolhatnánk.
Ezeknek az erdélyi néptánctáboroknak a program-összeállítása általában ugyanazt a mintát követi: napközben tudásszint alapján különböző csoportokban néptánc és hangszeres népzeneoktatás, énektanítással kiegészítve, közösen szervezett, tájjellegű étkezésekkel, este pedig táncház, ahol általában a helyi hagyományőrzők bemutató műsora, a táborlakóknak hirdetett táncos és zenei vetélkedők színesítik a kínálatot. Eleinte leginkább fiataloknak szóltak ezek a kezdeményezések, és jellemzően sátortáborban laktak a résztvevők, ma már ez a generáció a gyermekeit, unokáit hozza, akik a faluturizmus terjedésével magánszállásokon laknak.
Az igény szülte a legnagyobb változást, a gyermekprogramok terjedését, aminek következtében ma már Kalotaszentkirályon szinte több a kiskorú, mint a felnőtt, így több gyermekcsoport is működik, és hangsúlyossá vált a gyermektáncház is. Természetesen a gyermekek nagy része falubeli, mert általában arra nagyon figyelnek – tanulva a kezdeti problémákból –, hogy a település teljes mértékben a magáénak érezze a valójában róla szóló hetet: a helyben lakók ingyen iratkozhatnak be a tábor tanfolyamaira, külön csoport működik a helyi néptáncegyüttesnek, és széles körben vonják be segíteni a helyieket. Így aztán egy tánctábor nemcsak nagy esemény, de anyagilag is javára válhat a falunak, arról nem beszélve, hogy komoly reklámértékkel bír, hiszen a faluturizmus hírét is viszi, és ezáltal év közben is több lesz a vendég.
| Hatalmas a kínálat |
| Minden hétre több tábor is esik. Mivel az esti táncházak általában külön is látogathatóak, ha Erdélyben járunk, érdemes felkeresni az egyiket, hiszen minden napra jut táncalkalom. A legtöbb tánctábor vasárnap este kezdődik és szombat estig tart, vállalkozó kedvűek egyikről a másikra utaznak. Szerencsére az internetnek köszönhetően a Táncház.hu honlapon mindet megtaláljuk időrendi bontásban. Most vasárnap Magyarlapádon és Jobbágytelkén, 20-án Felsősófalván, 27-én Kommandón és Gyimesközéplokon, augusztus 3-án Kalotaszentkirályon és Vajdaszentiványban, augusztus 10-én Válaszúton kezdődik a tábor, valamint egyfajta levezetésképpen augusztus 18-23-áig tartanak a Széki Napok. Kárpátalján ezen a héten Tiszapéterfalván várják a népzene-néptánc szerelmeseit, az anyaországban a közeljövőben a jövő hét végén kezdődő Téka-tábort és a pomázi Magyar Vár tábort említhetjük a számos kézműves tanfolyammal együtt, és kiemelendő még a felvidéki Szőttes Kamara Néptáncegyütteshez kötődő programsorozat, amely egyszerre több tanfolyamot is kínál Gútán július 16-ától 20-áig. |
A rendszerváltás, ami majdnem egy időben történt a romániai politikai helyzet átalakulásával, jócskán kinyitotta ezt az ollót. Kárpát-medence szerte népszerűvé váltak ezek a kezdeményezések, és elterjedtek Erdélyben is, amelyet egyébként is rengeteg anyaországi táncházas választott úti célnak. A legidősebb erdélyi tánctáborok – a kalotaszentkirályi vagy a Kallós Zoltán által szervezett válaszúti –, gyakorlatilag rögtön a Ceausescu-rendszer összeomlását követően indultak, de komoly múltra tekint vissza a gyimesközéploki, a jobbágytelki, a vajdaszentiványi tábor, és még hosszan sorolhatnánk.
Ezeknek az erdélyi néptánctáboroknak a program-összeállítása általában ugyanazt a mintát követi: napközben tudásszint alapján különböző csoportokban néptánc és hangszeres népzeneoktatás, énektanítással kiegészítve, közösen szervezett, tájjellegű étkezésekkel, este pedig táncház, ahol általában a helyi hagyományőrzők bemutató műsora, a táborlakóknak hirdetett táncos és zenei vetélkedők színesítik a kínálatot. Eleinte leginkább fiataloknak szóltak ezek a kezdeményezések, és jellemzően sátortáborban laktak a résztvevők, ma már ez a generáció a gyermekeit, unokáit hozza, akik a faluturizmus terjedésével magánszállásokon laknak.
Az igény szülte a legnagyobb változást, a gyermekprogramok terjedését, aminek következtében ma már Kalotaszentkirályon szinte több a kiskorú, mint a felnőtt, így több gyermekcsoport is működik, és hangsúlyossá vált a gyermektáncház is. Természetesen a gyermekek nagy része falubeli, mert általában arra nagyon figyelnek – tanulva a kezdeti problémákból –, hogy a település teljes mértékben a magáénak érezze a valójában róla szóló hetet: a helyben lakók ingyen iratkozhatnak be a tábor tanfolyamaira, külön csoport működik a helyi néptáncegyüttesnek, és széles körben vonják be segíteni a helyieket. Így aztán egy tánctábor nemcsak nagy esemény, de anyagilag is javára válhat a falunak, arról nem beszélve, hogy komoly reklámértékkel bír, hiszen a faluturizmus hírét is viszi, és ezáltal év közben is több lesz a vendég.
