A fiatal rendező májusban bemutatott A varsói felkelés című dokumentumfilmje után most egy másik műfajban, más eszközökkel, más üzenettel irányítja a nézők figyelmét a lengyel történelem egyik legvitatottabb történelmi eseményére. A város 44 című alkotást szeptember 19-től vetítik a lengyel mozik.
A közönség a varsói felkelés 70. évfordulója alkalmából szervezett hivatalos programok részeként a varsói Nemzeti Stadionban láthatja először az alkotást. A lengyel fővárosban 2014 egyik legjelentősebb kulturális eseményeként hirdetik a különleges bemutatót, amelyen díszvendégként jelen lesznek a felkelés még élő résztvevői, továbbá a film alkotói, producere, és a főszereplők is. Részvételét jelezte a városi vezetés és a politikai élet több képviselője is.
A film fővédnökségét a lengyel köztársasági elnök, Bronislaw Komorowski vállalta. A vetítésre a belépők ingyenesek. A szervezők szerint akár 10 ezer nézőre is számítani lehet.
A város 44, ellentétben Komasa előző alkotásával, nem dokumentumfilm, sőt nem is történelmi film. Bár a felkelés évfordulójára készült, az alkotók célja nem az események történelmi felidézése volt, még kevésbé azok értékelése.
A város 44 – hangsúlyozzák – nem egy rendkívüli történelmi eseménynek állít emléket és nem a hősök előtt tiszteleg. A mintegy 40 millió zlotys költségvetéssel, különleges effektusokkal készült játékfilm emberekről szól, személyes sorsokról, érzésekről. A fiatalságról, szerelemről, bátorságról, áldozatvállalásról a felkelés, vagy ahogy az alcímben olvassuk, az apokalipszis idején.
Ez a film nem a felkelés megítélésében akarja segíteni a nézőt, de talán ösztönözheti, hogy kézbe vegyen egy történelmi könyvet, megismerje és átgondolja azokat az eseményeket, amelyek ezekben a napokban mindenképp az érdeklődés középpontjában állnak Lengyelországban.A nemzetközi szinten sokáig elhallgatott és lengyel körökben is vitatott varsói felkelés a németek által megszállt lengyel fővárosban 70 éve, 1944. augusztus 1-jén robbant ki. A felkelést a háború idején Lengyelország függetlenségéért harcoló földalatti katonai szervezet, a Honi Hadsereg (Armia Krajowa) irányította.
Céljuk az volt, hogy a közelgő Vörös Hadsereg előtt önerőből vagy a szovjet csapatokkal együtt szabadítsák fel Varsót, s így a háború után biztosítsák Lengyelország függetlenségét. Sztálin azonban a felkelés hírére néhány kilométerre a várostól megállította csapatait. A németekkel harcoló lengyelek a nyugati szövetséges államoktól sem kaptak érdemi segítséget.
A magukra hagyott felkelők megfelelő katonai felszerelés és ellátás hiányában így is több hónapig kitartottak. A harcokban mintegy 15 ezer felkelő és 150-200 ezer civil vesztette életét. A felkelés leverése után a németek a foglyokat kényszermunkára és koncentrációs táborokba hurcolták, majd felrobbantották a város még épen maradt épületeit is.
A „felszabadító" Vörös Hadsereg egy elnéptelenedett romvárosba vonult be 1945 januárjában.
