Ó, helló! Te készítettél interjút velünk tavaly is, nem? – Így fogadtak mosolyogva a Balaton Sound-os fellépésük után a nagyszínpad mögötti pihenőben az ausztrál Nervo ikrek, Liv és Mim. A lányok most is közvetlenek voltak, azonnal rágcsálnivalóval kínáltak, állandóan pacsiztak és lapogattak, miközben lelkesen várták a kérdéseket. Túlmozgásosságuk ellenére ebben a közegben messze ők a legjobb interjúalanyok.
Utóbbira szükségük is van, hiszen sokat foglalkoztatott társaikhoz hasonlóan, ők is állandóan mozgásban vannak, akárcsak tavaly, néhány óra múlva már Ausztriában készültek a következő fellépésükre, emellett Ibizán és Las Vegasban is egy-egy klub állandó „munkatársai”. A szakma, a valóban zenéket, számokat és komplett mixeket készítő elektronikus zenekisiparosok világa ugyanakkor szinte kizárólag a férfiak játszótere, és nem hemzseg a komoly alkotói tevékenységet folytató lányoktól.
Épp ezért voltam kíváncsi, az ikrek miként látják ezt a témát. „Nyilvánvalóan vannak különbségek a férfi- és a női DJ-k között” – nevetnek, miközben a másodlagos nemi jellegekről viccelődnek. „Komolyra fordítva azonban a szót, nagyon nagy kitartásra van szükség, és nagyon kemény munkára. Mi gyakorlatilag azóta dolgozunk, hogy elhatároztuk, számokat szeretnénk írni” – mondják, és egyetértenek abban, hogy ez valóban férfivilág, ám gyorsan hozzáteszik, „nagyon szeretjük azokat a srácokat, akikkel együtt zenélhetünk”.
Az elmúlt tíz-tizenöt év közben szemmel láthatólag új trendet teremtett: a celeb DJ-k korát. Hirtelen minden „valósághős”, modell vagy épp a férfimagazinok címlapján nem feltétlenül Berzsenyi Dániel költészetének mélységi ismerete miatt szereplő hajadon az elektronikus ritmusok Kandó Kálmánjának képzeli magát.
– Mindig is voltak celeb DJ-k, és olyanok, akik valóban saját számokat írnak. Ez igen markánsan meg is különbözteti a két tábort egymástól – mesélnek tapasztalataikról. Hozzáteszik azt is, hogy míg a darálós techno világában valóban sok a női potméter-akrobata, addig a tényleg „nagypályásnak”, azaz mondjuk a Grammy-díj közelében mozgó előadók között nem hemzsegnek a lányok.
– Hú, hogy ki a kedvenc női előadónk, egyértelműen a brit Maya Jane Coles – mondják, és lelkendeznek, amikor megjegyzem, ő épp szombaton pörgeti majd a ritmusokat ugyanitt. „Akkor add át üdvözletünk” – biztatnak. Kár, hogy az amúgy a fesztivál legjobb másfél óráját produkáló, hajnal 3-kor fellépő Maya végül nem adott interjút. Liv és Mim – mint mondják – ugyancsak nagyon kedvelik a német Miss Kittint és az igencsak eklektikus svéd Rebecca and Fiona-duót. „A svéd lányokkal veszélyes bulizni, nem tudod, mi lesz a vége” – nevetnek.
Ha pedig már a női lemezlovasokról beszélgetünk, kikerülhetetlen kérdés a divat és a design – főleg hogy az ausztrál ikrek közösségi oldalaik tanulsága szerint is imádnak minél színesebb outfitekbe bújni. Adja magát tehát a kérdés, hogy ez mennyire a saját választásuk, vagy épp egy sztájliszt bújtatja őket a gönceikbe.
– Juj, ez tök jó, hogy megkérdezted. Gyakorlatilag mindent mi tervezünk magunkra, sokszor még a hozzávaló anyagokat is mi nézzük ki és rendeljük meg az internetről – meséli Liv, majd Mim hamburgerektől hemzsegő fellépőruhájára mutat, „ezt is mi készítettük, ahogy Mim pizzamintás sapkáját is”. Majd gyorsan rám néznek és szinte egyszerre mondják: „csak az a baj velük, hogy ránézünk, és azonnal farkaséhesek leszünk tőlük”.
