Királydomb felkerült a térképre: a Városliget szánkópályája a Szörényi–Bródy-rockopera ősbemutatója után kapta a nevét, és nem sokkal az 1983-as premier után már hivatalosan is rányomtatták új elnevezését a térképekre. Az ősbemutató történelmi jelentőségű esemény volt, sokan egyenesen a rendszerváltás előszelét látták utólag benne. Annyi azonban biztos: egyértelmű változásokat hozott az emberek magyarságról, történelemről, zenéről való gondolkozásában, és valóban, egy kicsit a rég vágyott szabadság érzését adta a Kádár-rendszer diktatúrájában, amikor nemzetiszínű zászlók lobogtak és megszólalt a Himnusz.
A 19. század után először jelent meg újra a nemzeti opera fogalma, a múlt iránti erőteljes művészeti érdeklődés, ráadásul a darab a népzene népszerűsítésében is az egyik zászlóshajó szerepét vette át. Nemcsak Sebestyén Márta karrierjén dobtak hatalmasat az általa énekelt dallamok, de a táncházmozgalom ismertebbé tétele érdekében is sokat tettek. Nem készült különösebb kimutatás, de tény, 1983 után vált a Réka hirtelen és ugrásszerűen az egyik legtöbbet adott lánynévvé, és tartja azóta is stabilan a pozícióját a névadási statisztikákban.
Az István, a királlyal azonosulni tudott az ország, politikai, faji és vallási hovatartozástól függetlenül, és ilyen hatású, a kollektív nemzeti tudatot erősítő zenemű utoljára talán Erkel Ferenc Bánk bánja vagy Hunyadi Lászlója volt. Talán ezért is olyan fontos pont még mindig a Királydomb, és ezért áll olyan közel az emberek szívéhez az egykori, legendás szereposztás. Sokszor hallani, hogy „nem volt rossz ez az új előadás, de nekem akkor is a királydombi szereposztás marad az igazi”. És e mögött egészen biztosan nem elsősorban objektív művészi értékek, hanem a fent említett szubjektív, nosztalgikus érzés húzódik. Egy biztos: máig nem tudunk szabadulni az ősbemutató hatásától.
Talán ezt érezte meg Rosta Mária producer, aki hosszú évek, évtizedek óta azért küzd, hogy új, fiatalabb generációt vonjon be az előadásba, elkerülve azt, hogy az betokosodjon egy bizonyos szereposztásba. Most ugyanis éppen ő vetette fel, hogy énekeljenek újra a régiek. Jubileum ugyan nincs, de ebből a szempontból minden augusztus évforduló, 1983 óta ugyanis nincs Szent István ünnepe a rockopera nélkül, valahol mindig megszólal. 2015 augusztusában most újra a Királydombon, egy koncertszerű, félig szcenírozott előadásban a legendás trióval: Varga Miklóssal, Nagy Feróval és Deák Bill Gyulával, akik ismét régi szerepüket éneklik.
Persze, sokan a régiek közül már nem lépnek színpadra, az egykori szereposztást már nem is lehetne megvalósítani, így sok fiatal is fellép a „nagy öregekkel”: a Megasztár felfedezettje, Radics Gigi énekli Koppány lányát, a Társulattal már bizonyított Simon Boglárka kapta Gizella szerepét, Sarolt pedig egy szintén „régi motoros”, ám ebben a szerepben még nem ismert Keresztes Ildikó lesz. Izgalmas kérdés, hogyan sikerül integrálni a fiatal énekeseket abba a hangulatba, amely az egykori szereplők a rockoperához való hozzáállását – és tulajdonképpen identitását – meghatározza, és hogyan illeszkedik majd a debütáló énekesek hangja a megszokott, kedvelt „királydombi” hangvételhez.
Új hangszerelés is készül az alkalomra: rockzenekar kísér majd élőben, és ezúttal nem lesz szimfonikus zenekar. Szörényi Levente a „fehér” Illés-lemezről a darabba átemelt „Te kit választanál?” című dallal nyitja meg az előadást, Bródy János a Regös „Gyászba öltözött csillagom” című dalát énekli és gitározza. A produkciót 2015. augusztus 19-re tervezik, a 20-i programokkal és a tűzijátékkal ugyanis a Szent István-napi előadás ütközne. Ugyan Koltay Gábor volt a királydombi bemutató hivatalos rendezője, a nagy mozgásokat és a színrevitel lényegét adó néptáncos koreográfiákat Novák Ferenc „Tata” készítette. A rendezés így családban marad: most a fia, Novák Péter állítja színpadra a darabot, aki többször szerepelt már a rockoperában a Táltos szerepében, például Csíksomlyón és a tavalyi Alföldi-féle jubileumi színrevitelben.
Tarlós István minderről egy kötetlen hangulatú díszvacsorán tárgyalt a szerzőkkel, a régi-új szereplőkkel és Rosta Mária producerrel az óbudai Rozmaring étteremben, személy szerint ugyanis a főpolgármester – mint egykori Szörényi–Bródy-rajongó – lelkesedik az ötletért és szívesen támogatná az új királydombi előadást. Tarlós, aki meglepően tájékozott a hatvanas-hetvenes évek könnyűzenei életében, nem titkolta, hogy saját ifjúsága idején mennyire meghatározó volt az az érzés, amit ez a zene, többek között az Illés és az István, a király adott neki. Elmondta azt is, ebben a zenei kérdésben számára egyáltalán nem szempont, kihez milyen ideológiát és politikai hovatartozást sorol a közvélemény. Bár hangsúlyozta, a választások előtt nem tartaná etikusnak, hogy bármit is aláírjon a főváros nevében, kiemelte, ígéretét nem felejti el, október 12. után visszatér rá, és ami tőle telik, azt mindenképp megteszi a tervezett előadás létrejöttének megsegítése érdekében.
