A magyar könyvpiac számos problémája került felszínre annak kapcsán, hogy a Libri-Shopline könyvkiadói elhagyták a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülését, a terjesztőjük viszont továbbra is a szervezetben ül. Előkerült a terjesztők és kiadók szembenállásának kérdése és az is, hogy jó-e, ha egy szervezetben ülnek. Az MKKE most olyan javaslattal jelentkezett, amely a szereplők konszenzusán alapul.
Benyújtotta az illetékes minisztériumoknak az MKKE a kötött könyvárról szóló törvényjavaslatot. Kocsis András Sándor elnök és Zentai Péter László igazgató szerint sok bajt okoznak a leárazások és az álleárazások a piacon. Ilyen, ha szándékosan túlárazott könyveket egy héttel a megjelenés után ötven százalék kedvezménnyel árulnak, illetve ha valamelyik piaci szereplő a gyors haszon reményében annyi kedvezményt ad például egy új sikerkönyv árából, amennyit a nála kisebb könyvesboltok egyszerűen nem engedhetnek meg maguknak.
Ez a probléma nem csak az egyébként is sérülékeny kis könyvesboltokat, hanem a nagy láncokat is érintheti – ha például egy áruházlánc nyomja le egy sikerkönyv árát –, ezért a legkisebb közös többszörösnek tekinthető az ellene való fellépés; olyasminek, amellyel a kereskedők és a kiadók egyetértenek.
Az MKKE vezetőinek elmondása szerint a törvényjavaslat egy évek alatt kikristályosodott konszenzusos megoldás. Úgy szól, hogy megjelenés után egy éven át nem lehetne változtatni a könyv árán, kivételt jelent az internetes kereskedelem, ahol tizenöt százalékos engedmény volna adható. Törzsvásárlói kedvezmény, klubtagság esetében, könyvutalványos vagy kuponos értékesítésnél, valamint könyves eseményeken is adhatnának a kereskedők öt-tizenöt százalékos kedvezményt.
A kötött könyvár számos külföldi országban sikeres gyakorlat, például Németországban és Franciaországban. Az ellenkezője hosszú távon az olvasóknak sem kedvez, mert a könyvárak gyorsabban emelkednek a szabad áras rendszerben, ez történt például az Egyesült Államokban – írják a törvény indoklásában.
Kocsis András Sándor a sajtótájékoztatón kifejtette azt is: az MKKE-nek nincs módja hatni azokra a folyamatokra, amelyekre a legtöbb kiadó panaszkodik. Tudják, hogy a terjesztők bizományba veszik át a könyveket, tehát a kiadó hitelez nekik, s tisztában vannak azzal is, hogy nagy árréssel dolgoznak: a könyv árának több mint ötven százaléka marad náluk. Ehhez járul hozzá, hogy egyes terjesztők késedelmesen fizetnek. A kiadók pedig nem tudnak eredményesen fellépni az érdekeikért, hiszen függnek a nagy terjesztőktől, amelyeknek országos üzlethálózatuk van, és most már kiadók is tartoznak ezekhez a cégcsoportokhoz.
Erre még külföldi modell sincs; nincs még egy olyan könyvpiac, amelynek döntő részét három nagy terjesztő fedné le, melyek a kiadók egy jelentős részét is birtokolják. Ez bonyolult összefonódásokat eredményez: a terjesztő például látja, hogy mennyi fogy más kiadókhoz tartozó könyvekből, így előnyhöz jut, mert a nála megvásárolt példányszámok ismeretében dönthet arról, hogy a hozzá tartozó kiadó milyen szerzők, könyvek jogait vegye meg.
Az Osiris Kiadó vezetője, Gyurgyák János nemrég nyílt levélben vádolta meg a Libri-Shopline-t etikátlan piaci magatartással, más kiadók szerzőinek elcsábítása is szerepelt a vádak között. A levélben az állt: visszalépne a szervezetbe, miután kiléptek a Libri kiadói és még néhány kiadó, köztük a L’Harmattan.
Való igaz, hogy a nagy kiadói csoportok olyan szerzőket is megvásárolhatnak, akiknek a „felépítésében”, népszerűsítésében más kiadó munkája van, és a szerző, a könyv bevezetésével kapcsolatos kockázatot is ő viselte. A Libri azzal érvelt, hogy a szerzők szabad akaratukból igazoltak át, mert jobb ajánlatot kaptak, ami nyilván nem ütközik törvénybe.
A kötött árakat előíró törvényen kívül a Márai-program forrásbővítését, a Magyar irodalom éve programsorozat megrendezését és a könyvszakmai hitelprogram korszerűsítését is javasolja az MKKE, valamint azt, hogy Széchényi Pihenőkártyával is lehessen könyvet vásárolni, illetve könyvvásárlási adókedvezményt kaphassanak a pedagógusok.
