Magyarok, akik nem magyar nyelven lettek írók

Agota Kristof, Tomaso Kemeny, Akos Doma – mind szép karriert futottak be íróként, de nem az anyanyelvükön.

Terézia Mora ebben a sorban kivételnek számít, hiszen ő eleve kétnyelvű magyar-sváb családban nőtt fel, így anyanyelvként beszéli a németet is. A többiek viszont idegen nyelvként kezdték el tanulni a franciát, a németet vagy az olaszt, amely később az irodalmuk nyelve lett. Az idegen nyelven alkotó magyar írók legtöbbjét írói témaként is foglalkoztatta Magyarország vagy az, hogy elhagyták az országot és a magyar nyelvet.

A 2011-ben elhunyt Kristóf Ágota (Agota Kristof) 1956-ban emigrált Svájcba férjével és kislányával. Kezdetben óragyárban dolgozott, az óraketyegés ritmusára írta a verseit. Francia nyelven lett író. A világhírt regénytrilógiája hozta meg számára, főleg első része, A nagy füzet. A regény azt mutatja be, hogy a háború kegyetlen világa hogyan formál a saját képére egy ikerpárt, amely ennek ellenére mégis megőriz valami sajátos erkölcsi tartást. Kristóf Ágota sikerei ellenére is azt nyilatkozta: íróként mindig szótárral a kezében küzdött a francia nyelvvel. Részben ennek is köszönhető prózájának egyik titka: egyszerű, szikár nyelvezete. A szerző már nem érhette meg, hogy Szász János filmet készített a A nagy füzetből, amely 2013-ban a Karlovy Vary-i filmfesztiválon elnyerte a fődíjat, a Kristályglóbuszt.

2010-ben Nagy Abonyi Melinda (Melinda Nadj Abonji) is megkapta a Német Könyvdíjat, amelyet most Terézia Mora. Az író Óbecsén látta meg a napvilágot. Még kisiskolás volt, amikor szülei Svájcba emigráltak, ahol számos más vállalkozás után kávézót is nyitottak. Nagy Abonyi németül végezte az iskoláit, ezért számára természetes volt, hogy ezen a nyelven kezdjen el irodalmi műveket írni. A magyar nyelvet csak a családban használják, mégis azt mondja: a dallama beszivárog a németül írott műveibe.

Galambok röppennek föl című, magyarra fordított regénye családja kivándorlásának és svájci beilleszkedésének történetére épül. A regény részben a kilencvenes években játszódik, így az is kiderül belőle, hogy élték meg a kivándorolt délvidékiek a délszláv háborút. A könyv magyarországi megjelenésekor beszélgettünk a szerzővel.

Kemény Tamás Budapesten született, édesapja 1942-ben elesett az orosz fronton. Édesanyja és második férje, akinek a nevét a költő is viseli, 1948-ban menekült Olaszországba. Kemény ekkor tízéves volt. Édesanyja erdélyi, a költő később sajátos magánmitológiát alkotott erről a vidékről La Transilvania liberata című eposzában, amely magyarul Erdély aranypora címmel jelent meg. Tomaso Kemeny felnőttként, már a rendszerváltás után látogatott el Erdélybe, ami nagy élményt jelentett neki.

Magyartudását a fordítás területén is kamatoztatta, magyar költőket – például Ady Endrét, Kosztolányi Dezsőt – ültetett át olaszra, József Attila versfordításai önálló kötetben is megjelentek. Költő, az anglisztika professzora és az angol irodalom fordítója.1989 óta rendszeresen visszajár Magyarországra, gyakori vendég könyves eseményeken.

Magyarországon kevésbé ismert az Akos Doma név. Doma Ákos tizennégy éves volt, amikor a hetvenes években családja emigrált. Először Olaszországba, aztán Anglián át Németországba vezetett az útja. Anglisztikát, amerikanisztikát és germanisztikát tanult. Márai Sándor, Hamvas Béla, Nádas Péter műveit fordította, és két regényt is írt, amelyekkel jelenetős díjakat nyert Németországban. A második regény, amely után Adalbert von Chamisso-díjat kapott, és egy évig a Drezda írója címet viselte, négy munkanélküli bevándorlóról szól. Egyelőre még egyik könyve sem olvasható magyarul. A bajorországi Eichstättben él.

Pressburger György (Giorgio Pressburger) bátyjával az 1956-os forradalom leverése után vándorolt ki Olaszországba, tizenkilenc évesen. Magyarország gyakori téma írásaiban. Testvérével, Nicolával egy elbeszéléskötetben és egy regényben írta meg a józsefvárosi magyar zsidó családok életét. Családjának története, Magyarország és Közép-Európa foglalkoztatta azokban a regényekben és elbeszéléskötetekben is, amelyeknek egyedüli szerzője. Magyarul a legutóbb 2013-ban jelent meg kötete, A Fehér közök törvénye címmel, ebben is gyerekkorának világa jelenik meg.

Színházi, rádiós és televíziós rendezőként is kihasználta magyarnyelv-tudását: Bartók A kékszakállú herceg várát, Kodály Háry Jánosát, Örkény Macskajátékát adaptálta olasz nyelvre. A budapesti olasz intézetet 1998-tól négy évig vezette. Filmes alkotásaiért 1982-ben Fipresci-díjjal, a filmkritikusok nemzetközi díjával jutalmazzák, ugyanebben az évben Aranyglóbusz díjat kapott Calderon című filmjéért.