A jelenlegi legnépszerűbb tinédzserfranchise lassan a végéhez közeledik, így a legújabb gazdasági megfontolások szerint a trilógia utolsó részét egy év különbséggel két epizódra bontották. Az Éhezők viadala így négyrészes lett, bár A kiválasztott (1. rész) kétórás hossza ellenére minden pillanatban érződik a félbevágás. Olyan felvezetésnek szánták, amelyen nem baj, ha sokat keres a stúdió, de az egész hűhó végső soron az utolsó durranás előzményéül szolgál, és dramaturgiai felezése ellenére is inkább fél film. Aki a regényt forgatta, tudhatja, hogy a történet egyébként tényleg a befejező kötet feléig tart; ha mégis időhúzásnak tűnik a dolog, tudjunk róla, egyszerűen annak cselekményessége annyiban merül ki, amit látunk.
Röviden szólva a birodalom visszavág, míg az ellenállók lamentálnak, a főszereplő pedig – mint minden véres forradalom esetében – morális kételyek között őrlődik. Az éhezők viadala: A kiválasztott – 1. rész ennek ellenére, illetve éppen a sötét erők lábra kapása miatt egyáltalán nem csalódás, legfeljebb azokat a tömegeket fogja váratlanul érni, akik mondjuk eddig is a vérengzésekre, akciójelenetekre ácsingóztak. Itt nincs vadászat, mint az első két alkalommal, akcióból is mondjuk ha kettőt kapunk. Közülük az első tarthatna tovább, mert olyat mégsem gyakran látunk, hogy nyíllal leszednek egy vadászgépet. A második, túszmentési akciónál pedig Kathryn Bigelow Zero Dark Thirty – A Bin Laden hajsza filmjében, valamint a Mission: Impossible-ban is láttunk különbeket a közelmúltban, de utóbb azért kiderül, nem is a pulzáló akcióról, hanem egy fordulat előkészítéséről szól az egész szöktetés.
A kettő közül Jennifer Lawrence csak egyben vesz részt, és mindvégig bántóan passzív. Kár, hogy a jelenetekben, amikor a drámára lenne lehetőség, az egyébként őstehetség Lawrence inkább csak sírdogál, nem tölti ki képességei adta drámával a konfliktusokat. Szó se róla, profin végzi a dolgát, de látjuk, hogy az egész rutinból megy, és alakításából hiányzik az a bizonyos plusz. Amit egyébiránt megkapunk Philip Seymour Hoffman finom gesztusaiban és a szintén csodás Julianne Moore apró momentumaiban. Az éhezők viadala: A kiválasztott – 1. résszel egyébként összességében semmi gond nincs, egy manapság trendi, pofás utópia esik szét darabjaira, amelyben az elnyomott társadalom fellázad sorsa ellen, és szép lassan erővel teszi helyre a demokratikus intézményrendszert. Eközben ügyesen nyit a fiatal felnőttektől az idősebb nézőgenerációk felé is, és bár úgy félórával lehetne rövidebb, végső soron kitölti az üresjáratokat is. Az egész szériát összességében pedig úgyis csak a jövőre érkező negyedik epizód tükrében fogjuk megítélni.
(Az éhezők viadala: A kiválasztott – 1. rész, amerikai kalandfilm, 123 perc, 2014. Rendező: Francis Lawrence. Forgalmazó: Fórum Hungary.)
Röviden szólva a birodalom visszavág, míg az ellenállók lamentálnak, a főszereplő pedig – mint minden véres forradalom esetében – morális kételyek között őrlődik. Az éhezők viadala: A kiválasztott – 1. rész ennek ellenére, illetve éppen a sötét erők lábra kapása miatt egyáltalán nem csalódás, legfeljebb azokat a tömegeket fogja váratlanul érni, akik mondjuk eddig is a vérengzésekre, akciójelenetekre ácsingóztak. Itt nincs vadászat, mint az első két alkalommal, akcióból is mondjuk ha kettőt kapunk. Közülük az első tarthatna tovább, mert olyat mégsem gyakran látunk, hogy nyíllal leszednek egy vadászgépet. A második, túszmentési akciónál pedig Kathryn Bigelow Zero Dark Thirty – A Bin Laden hajsza filmjében, valamint a Mission: Impossible-ban is láttunk különbeket a közelmúltban, de utóbb azért kiderül, nem is a pulzáló akcióról, hanem egy fordulat előkészítéséről szól az egész szöktetés.
A kettő közül Jennifer Lawrence csak egyben vesz részt, és mindvégig bántóan passzív. Kár, hogy a jelenetekben, amikor a drámára lenne lehetőség, az egyébként őstehetség Lawrence inkább csak sírdogál, nem tölti ki képességei adta drámával a konfliktusokat. Szó se róla, profin végzi a dolgát, de látjuk, hogy az egész rutinból megy, és alakításából hiányzik az a bizonyos plusz. Amit egyébiránt megkapunk Philip Seymour Hoffman finom gesztusaiban és a szintén csodás Julianne Moore apró momentumaiban. Az éhezők viadala: A kiválasztott – 1. résszel egyébként összességében semmi gond nincs, egy manapság trendi, pofás utópia esik szét darabjaira, amelyben az elnyomott társadalom fellázad sorsa ellen, és szép lassan erővel teszi helyre a demokratikus intézményrendszert. Eközben ügyesen nyit a fiatal felnőttektől az idősebb nézőgenerációk felé is, és bár úgy félórával lehetne rövidebb, végső soron kitölti az üresjáratokat is. Az egész szériát összességében pedig úgyis csak a jövőre érkező negyedik epizód tükrében fogjuk megítélni.
(Az éhezők viadala: A kiválasztott – 1. rész, amerikai kalandfilm, 123 perc, 2014. Rendező: Francis Lawrence. Forgalmazó: Fórum Hungary.)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!