Határ Győzőre emlékeztek

Száz éve született a magyar emigránsirodalom egyik legnagyobb alakja.

Köszöntőt mondott E. Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója is, utalva arra, hogy Határ Győző hagyatékának jelentős részét a PIM-ben gondozzák. Úgy fogalmazott, hogy pályája olyan kanyargókkal ment előre, akár Gaudí Sagrada Famíliájának története. Mint hangsúlyozta, akár a többi nagyságét, Határ Győző igazi szellemi, bölcseleti írói életművét is eléri az újrafelfedezés és újraértékelés öröme. „A belőle áradó sokszínű hang, meggyőződés, humanizmus, tudás felszáll az őt olvasókba és hallgatókba.”

Mezey Katalin, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) irodalmi tagozatának vezetője arról beszélt, hogy Határ Győző élete egybeesik a magyar irodalom történetének egyik legfontosabb korszakával.

„E korszak nagyjai közül sokan, köztük Határ Győző még nem tudott integrálódni az irodalmi köztudatba, például az oktatásban is sok a tennivaló ezen a téren. Határ Győző is felfedezésre vár, hiszen élete jelentős részét londoni emigrációban töltötte. Az örökség feldolgozásának kiindulópontja is lehet idei centenáriumi év” – jegyezte meg Mezey Katalin.

Az irodalmi estet az MMA irodalmi tagozata, a PIM, a Digitális Irodalmi Akadémia és a Magyar Írószövetség közösen szervezte. A műsorban elhangzottak részletek Határ Győző breviáriumából és Üveggolyó címmel versszínpadi összeállítást mutattak be műveiből.

Határ Győző 1914-ben született Gyomán. 1938-ban a budapesti Műegyetemen szerzett építészmérnöki diplomát. Ebben az évben írta első regényét, a sokszorosított formában terjesztett Veszélyes fordulatszámot a hatóság elkobozta. 1943-ban Csodák országa Hátsó-Eurázia című regényét is lefoglalták, s felségárulásért öt évi fegyházbüntetést kapott.

1945-től újra publikálhatott, de 1949-ben kizárták az Írószövetségből. 1950-ben tiltott határátlépési kísérlet miatt két és fél év börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után építészmérnökként és műfordítóként tartotta fenn magát. 1956-ban emigrált, 1957 óta Londonban élt. 1957-től 1976-ig a BBC magyar adásának munkatársaként dolgozott.

Munkásságának hazai elismerése az 1990-es évekig váratott magára. A Kossuth-díjjal 1991-ben tüntették ki. 1994-ben a Széchenyi Akadémia, 2001-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagjává választották. 2005-ben a Magyar Írószövetség örökös tagja lett. 2006-ban, Londonban hunyt el, 2007. január 23-án Budapesten temették el a Farkasréti temetőben.

Borítókép: Határ Győző emlékműve Gyomaendrődön (Fotó: Wikipédia/Atestan)