Határ Győzőre emlékeztek

Száz éve született a magyar emigránsirodalom egyik legnagyobb alakja.

A Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM) Bogyay Katalin felidézte az 1957-től haláláig Londonban élt költő, író utolsó nyilvános szereplését, amely az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján, 2006 novemberében volt a St. James palotában, Károly brit trónörökös jelenlétében. Az ünnepség egybeesett Határ Győző 92. születésnapjával.

Bogyay Katalin elmondta, hogy a Londoni Magyar Intézet vezetőjeként ő kérte fel Határ Győzőt, hogy képviselje az 1956-os forradalom leverése után Londonban menedéket talált honfitársait. A költő, író az ünnepségen angolul olvasta fel írását.

Szólt arról, hogy Határ Győző elmesélte akkor, miként menekült át a határon feleségével 1956. karácsony estéjén, milyen kétségek gyötörték Bécsben a jövő kapcsán, hogyan hívták 1957-ben a BBC-hez Londonba dolgozni.

„1989-ben beszéltem vele először telefonon, akkor készült titokban »hazaszökni« Weöres Sándor temetésére. Amikor hazajött, a Magyar Írószövetség színe-java fogadta, pedig nem hitte, hogy valaha híressé válhat Magyarországon. Politikai meggyőződése nem volt, a zsarnokokat gyűlölte, az iszlám dzsihád kapcsán már a hetvenes években megjósolta a gerilla világháború lehetőségét. Amikor 1991-ben Kossuth-díjat kapott, azt mondta nekem, hogy minden a nyelvből ered és fakad, a nyelv mindig rámutatott neki a helyes elágazásra élete során” – mesélte Bogyay Katalin, aki 2011 és 2013 között tölthette be az UNESCO 36. közgyűlésének elnöki posztját.

Az ünnepségen Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke kiemelte: Határ Győző egész életműve arra ösztönöz minket, hogy ne elégedjünk meg a készen kapott válaszokkal, mindig magunk induljunk az igazság keresésére.

„Határ Győző végig következetes volt eszméihez, a világról, a kultúráról, a civilizációról alkotott meglátásai, értékítéletei nem évülnek el sohasem, sőt vannak jóslatai, következtetései, amelyek éppen napjainkban teljesülnek be vagy válnak dermesztő valósággá. Kétkedő indulatával, igazságkeresésével kutatta a válaszokat élete legnagyobb kérdéseire, de rendkívül gazdag műveltséggel, tapasztalattal hétköznapjaink evidenciáira is rávilágított” – mondta Szentmártoni János, aki az 1956 utáni emigráció kiemelkedő szereplőjének nevezte Határ Győzőt.

Köszöntőt mondott E. Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója is, utalva arra, hogy Határ Győző hagyatékának jelentős részét a PIM-ben gondozzák. Úgy fogalmazott, hogy pályája olyan kanyargókkal ment előre, akár Gaudí Sagrada Famíliájának története. Mint hangsúlyozta, akár a többi nagyságét, Határ Győző igazi szellemi, bölcseleti írói életművét is eléri az újrafelfedezés és újraértékelés öröme. „A belőle áradó sokszínű hang, meggyőződés, humanizmus, tudás felszáll az őt olvasókba és hallgatókba.”

Mezey Katalin, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) irodalmi tagozatának vezetője arról beszélt, hogy Határ Győző élete egybeesik a magyar irodalom történetének egyik legfontosabb korszakával.

„E korszak nagyjai közül sokan, köztük Határ Győző még nem tudott integrálódni az irodalmi köztudatba, például az oktatásban is sok a tennivaló ezen a téren. Határ Győző is felfedezésre vár, hiszen élete jelentős részét londoni emigrációban töltötte. Az örökség feldolgozásának kiindulópontja is lehet idei centenáriumi év” – jegyezte meg Mezey Katalin.

Az irodalmi estet az MMA irodalmi tagozata, a PIM, a Digitális Irodalmi Akadémia és a Magyar Írószövetség közösen szervezte. A műsorban elhangzottak részletek Határ Győző breviáriumából és Üveggolyó címmel versszínpadi összeállítást mutattak be műveiből.

Határ Győző 1914-ben született Gyomán. 1938-ban a budapesti Műegyetemen szerzett építészmérnöki diplomát. Ebben az évben írta első regényét, a sokszorosított formában terjesztett Veszélyes fordulatszámot a hatóság elkobozta. 1943-ban Csodák országa Hátsó-Eurázia című regényét is lefoglalták, s felségárulásért öt évi fegyházbüntetést kapott.

1945-től újra publikálhatott, de 1949-ben kizárták az Írószövetségből. 1950-ben tiltott határátlépési kísérlet miatt két és fél év börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után építészmérnökként és műfordítóként tartotta fenn magát. 1956-ban emigrált, 1957 óta Londonban élt. 1957-től 1976-ig a BBC magyar adásának munkatársaként dolgozott.

Munkásságának hazai elismerése az 1990-es évekig váratott magára. A Kossuth-díjjal 1991-ben tüntették ki. 1994-ben a Széchenyi Akadémia, 2001-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagjává választották. 2005-ben a Magyar Írószövetség örökös tagja lett. 2006-ban, Londonban hunyt el, 2007. január 23-án Budapesten temették el a Farkasréti temetőben.

Borítókép: Határ Győző emlékműve Gyomaendrődön (Fotó: Wikipédia/Atestan)