Három éve tartott a szerkesztés, és már a címlap is kész volt, amikor Seszták Ágnes idén november 6-án, hosszú betegség után, életének 70. évében elhunyt. A könyvbemutatón újságíró kollégái, Kondor Katalin, Matúz Gábor, Torkos Matild és Sinkovics Ferenc emlékeztek a szerzőre, a kötetben megjelent írásokból Csűrös Csilla olvasott fel.
„Több volt, mint professzionális újságíró. Mindig az emberi szenvedés, a fájdalom, a mindenkori emberi konfliktusok álltak nála a középpontban. Bámulatos empátiával rendelkezett. Korai riportjaiban hihetetlenül precízen járt körbe témákat, egy bizonytalan pont sincs az írásaiban. Amit mondott, belehasított a valóságba” – mondta Sinkovics Ferenc, aki a Demokratánál és a Pesti Hírlapnál több mint tíz évig kollégája volt Seszták Ágnesnek. Hozzátette: kollégájának nemcsak ahhoz volt érzéke, hogy emberi és szakmai értelemben összetartson egy szerkesztőséget, de azon kevesek közé tartozott, akik szívesen adják át a tapasztalataikat a következő nemzedékeknek; sok fiatalt felkarolt, és ezek a választásai be is igazolódtak.
Kondor Katalin Seszták 1992-ben írt, Csók a gyilkosoknak című jegyzetét idézte, amelyben a szerző a kommunizmus bűneiért való elszámoltatást hiányolta. Véleménye szerint a megalkuvás nélküli írások miatt örök érvényű az újságíró életműve.
Seszták Ágnes újságírói stílusát egykori kollégái szerint egyszerű, pontos nyelvhasználata tette utánozhatatlanná.
