Egyszer azt mondtad, hogy semmi más nem érdekelt egész életedben, csak az emberek, és azt szeretted volna megtudni, hogy mit miért tesznek. Azt hiszem, ez sikerült. Minden írásod erről szólt. Akkor is, amikor politikai publicisztikát írtál. Mesélted, hogy a kilencvenes évek elején fogalmad sem volt, hogy kell ezt csinálni. Lehet, hogy ezért teremtettél műfajt. Azt írtad meg, ami az emberek nyelve hegyén van. Csak nem tudták olyan frappánsan megfogalmazni, mint te. Milyen szellemesen tudtál gonoszkodni! Anélkül, hogy bárkit bántottál volna. Mennyire fog ez hiányozni!
Két félelmetes fegyvered volt, a felkészültség és a ragyogó okosság. Nem csoda, hogy rettegtek tőled az ellenfeleid. Ugyanakkor te voltál a legszabadabb ember, akit valaha ismertem. Soha senki nem mondhatta meg, hogy mit gondolj, oda állj-e, ahova a szíved húz, nem érdekelt, hogy bántani fognak emiatt. Örülök, hogy láthattad az unokádat növekedni. Azt mondtad, nem is gondoltad, hogy ilyen hatalmas szeretetet lehet érezni valaki iránt. Lehet, hogy azt sem vetted észre, hogy a sok gyűlöletben vitézkedő között te a szeretetben voltál félelmetesen bátor?
Ági, a magyar újságírás egyik legnagyobb klasszikusa lettél. Most úgy tűnik, nélküled minden szürkébb. Azt a sok színt, ami te voltál, örökké őrizni fogjuk a szívünkben, és ezzel a kinccsel kezdünk majd valami nagyon jót. Találj nyugalmat és békét abban a világban, ahol most vagy, legyen áldás az emlékeden!
Idén nyáron töltötte be hetvenedik életévét. Súlyos betegségekkel küzdött, tudatában volt annak, hogy a halál árnyékában dolgozik. Írásain ez nem érződött. Csütörtöki jegyzeteit órára pontosan adta le szerda délelőttönként, ebben sem rosszullét, sem orvosi kezelés nem akadályozta meg.
Seszták Ágnes a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Érpatakon született 1944. július 23-án. Vidéki értelmiségi családban nőtt fel, édesapja görög katolikus kántortanító volt. Legszebb jegyzetei mélyen és érzékletesen őrzik ezt a falusi miliőt, ahol a hagyományon az ötvenes évek erőszakkal teli politikája sem tudott úrrá lenni. Tanulmányait az ELTE BTK könyvtár-magyar szakán végezte. Gimnáziumban tanított, majd 1968-ban gyakornokként a Budapesti Műszaki Egyetem lapjánál, a Jövő Mérnökénél helyezkedett el. Egyéni stílusa, szókimondása révén már ekkor sokan megjegyezték a nevét. 1978 és 1985 között országos lapnál, a Magyar Ifjúság családi rovatánál dolgozott. Tehetsége nagyobb teret kívánt: 1985-től öt évig a Képes7 alapító tagja, majd rovatvezetője volt. Pályája igazából a rendszerváltozás után bontakozott ki. Előbb a Pesti Hírlap, majd a Demokrata hetilap meghatározó személyisége volt. 2004-ben lett a Magyar Nemzet főmunkatársa. Csütörtöki állandó jegyzete és vezércikkei, hosszabb publicisztikái révén Seszták neve hovatovább az állandó színvonal megtartásának szinonimájává vált. Írásai emberközpontúak voltak. Politikai éleslátása iróniájában mutatkozott meg leginkább. Lélekkel volt jobboldali.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!