Adriai-tenger: soha nem látott trópusi halfaj bukkant fel a Kvarner-öbölben

Az Isztria és a nagy észak-dalmát szigetek közé beékelődő Kvarner-öböl a mediterrán medence leghűvösebb zuga, ahol a téli hónapokban akár tíz fok alá is lesüllyedhet a tengervíz hőmérséklete, ami finoman fogalmazva sem ideális a trópusi eredetű fajok számára. Ezért is számít rendkívül furcsának, hogy az Adriai-tenger kora tavasszal még igencsak hideg víztömegében mit keres egy olyan halfaj, aminek a trópusi korallzátonyok, illetve a part közeli meleg sekély vizek jelentik a valódi élőhelyét. Ami még tovább bonyolítja ezt a kérdést, hogy a szokatlan vándor még csak nem is a Vörös-tengerből származik – ahonnan a Szuezi-csatorna megnyitása óta már több száz indopacifikus állat- és növényfaj telepedett be a Földközi-tengerbe –, hanem az Atlanti-óceán keleti trópusi, szubtrópusi víztömegéből.

Az Adriai-tengerben jelenleg mintegy 450 halfaj honos Fotó: Wikimedia Commons

Egy másik, az Adriában már megtelepedett invazív trópusi faj, az ezüstsávos gömbhal (Fotó: Sakis Lazarides / NeDjelski)

Tavaly nyáron egy másik indopacifikus trópusi betolakodó, az ezüstcsíkos gömbhal (Lagocephalus sceleratus) adriai felbukkanásáról számoltak be a spliti Halászati és Oceanográfiai Intézet és a pulai Juraj Dobrila Egyetem tengerbiológusai. Néhány napja pedig a monroviai doktorhal jelenlétét fedezték fel a Kvarner régiójában.

Úgy tűnik, hogy ez a trópusi hal gyökeret ver az észak-adriai régióban

A monroviai doktorhal legelső példányát még 2024-ben fedezték fel az Adriai-tenger északi részén, ami azért lepte meg a tudósokat, mivel ez az eredendően a trópusi atlanti vizekben őshonos faj az Adriánál sokkal melegebb vizeket kedveli. Ami még jobban zavarba ejti a kutatókat, az egy 2025-ben feljegyzett új megfigyelés, ami arra utalt, hogy a hal túlélhette a telet az Adriai-tenger északi részén. 

A monroviai doktorhal trópusi atlanti faj (Fotó: Freitas, R. / Fishbase.se)

A most márciusban tett újabb felfedezés pedig egyértelműen azt sugallja, hogy a tűzhalhoz és az ezüstsávos gömbhalhoz képest ez a faj is képes alkalmazkodni az eredeti élőhelyénél hűvösebb vizekhez. Egy másik lehetséges magyarázat az, hogy több egyed külön-külön juthatott be az Adriai-tengerbe. A tengerbiológusok szerint ez a forgatókönyv azonban kevéssé valószínű, 

mivel az észlelések mind egy viszonylag kis területen történtek, Kostrena tengerparti település közelében. 

Annak érdekében, hogy jobban megértsék, honnan és hogyan érkezhetett e faj az észak-adriai régióba, és tisztázzák, hogy vannak-e jelen további egyedei is, a kutatók a nyilvánosság segítségét kérik. Arra ösztönzik a halászokat, a búvárokat és a part menti települések lakóit, ha úgy vélik, hogy doktorhalat láttak, az észlelést jelentsék a rijekai Természettudományi Múzeum szaktudósainak. Más doktorhalakhoz hasonlóan a monroviai doktorhalnak is az egyik legmegkülönböztetőbb fajjegye a farka tövénél található éles és pengeszerű tüske, amelyet védekezésre használ. 

A faj jellegzetessége a kimereszthető faroktüskéje (Fotó: Freitas, R. / Fishbase.se)

Ez a tüske – amit a hal veszély esetén mereszt ki a farka tövében –, vágásokat okozhat más halaknak, sőt, akár az embert is megsebesítheti. Az egyik példányt, amelyet egy víz alatti szigonyos halász ejtett el és adományozott a múzeumnak, az intézmény tudományos gyűjteményének részeként tanulmányozzák a kutatók. A monroviai doktorhal a marokkói partvidékről a Gibraltári-szoroson át telepedhetett be a Földközi-tenger egyes partszakaszainak vizébe. Az eddigi megfigyelések szerint Algéria és Tunézia, illetve Spanyolország partközeli vizeiben már megtelepedhetett, de már az izraeli és a görög partoknál is megfigyelték.

Az Adriai-tenger horvátországi partszakaszán:

• egy új trópusi eredetű halfaj,
• a monroviai doktorhal felbukkanását azonosították,
• ami az Atlanti-óceán nyugat-afrikai partvidékén számít őshonosnak,
• de már betelepedett a Földközi-tenger egyes régióiba is.