Tunguszka rejtély: ma sem tudjuk pontosan, hogy mi robbanhatott fel Szibéria egén

Több mint százhúsz év elteltével sem világos a tudomány számára, hogy milyen objektum okozhatta azt az óriási kozmikus eredetű detonációt, amelynek világszerte érezhetőek voltak a hatásai. Az 1908. június 30-án kora reggel a szibériai Léna és Tunguszka folyó felett történt hatalmas robbanás eredetét tekintve egyedül csak abban van egyetértés a szaktudósok között, hogy azt egy extraterresztikus, a kozmoszból érkezett objektum okozta. A Szovjetunió 1991-ben történt széthullása után a Tunguszka-esemény egykori helyszínére szervezett és a legmodernebb eszközökkel felszerelt tudományos expedíciók sem jutottak azonban közelebb Szibéria több mint egy évszázados rejtélyének megfejtéséhez.

Ma sem tudni pontosan, mi robbant fel Szibéria felett Fotó: Science Photo Library

Aszteroidát kerestek, de nem találták nyomát

A talajszinttől mintegy 6-7 kilométeres magasságban bekövetkezett robbanás epicentruma – amelynek ereje 10-20 megatonna TNT, azaz körülbelül 1500-2000 hirosimai atombomba robbanási energiájával volt egyenértékű –, a tajga teljesen lakatlan vidékére esett. Egy jakut rénszarvaspásztor a vesztére éppen itt legeltette a 400-500 állatból álló csordáját. Nekik nyomuk sem maradt; a pásztor és a csordája egyszerűen elpárolgott a gigantikus erejű detonációban. 

A robbanás helye térképen (Fotó: Wikimedia Commons)

Néhány perccel a robbanás után az irkutszki Geofizikai Obszervatóriumban erős geomágneses zavarokat észleltek az atmoszférában, és a mágneses anomália csak öt óra elteltével szűnt meg. A detonáció keltette földrengés a Richter-skála szerinti 4,5–5-ös magnitúdó erősséget ért el. A Tunguszka-eseményt követő napokban a Föld számos pontján, így többek között az Egyesült Államok területén is a mezoszférában keletkezett világító felhőket figyeltek meg éjszaka. 

Annak ellenére, hogy a Tunguszka-eseménynek világszerte érezhetők voltak a hatásai, furcsa módon mégsem szerveztek frissiben tudományos expedíciót a jelenség okainak pontos felderítésére. Az eseményről felvett tanúvallomások alapján a korabeli szaktudósok egységesen arra a következtetésre jutottak, hogy egy aszteroida csapódhatott be a köves Tunguszka közelében.

A transzszibériai expressz egyik szakasza 1910-ben, Szibériában (Fotó: Wikimedia Commons)

 Az 1914-ben kitört világháború, majd az 1917-es bolsevik forradalom és az azt követő több évig elhúzódó véres polgárháború nem tette lehetővé expedíció szervezését az 1908-as katasztrófával sújtott szibériai térségbe. Az első tudományos célú expedíciót csak 1927-ben – tizenkilenc évvel a Tungusz-esemény után – szervezte meg a Szovjetunió Tudományos akadémiája, Leonyid Alekszejevics Kulik geológusprofesszor vezetésével. Kulik professzornak és kollégáinak is az volt a prekoncepciója, hogy aszteroida csapódhatott a szibériai tajgába, ezért a helyszínre érve elsősorban ennek a nyomait keresték a becsapódási kráter, illetve meteoritmaradványok után kutatva. 

                        Leonyid Alekszejevics Kulik professzor                             (Fotó: Wikimedia Commons)

A Kulik-expedíció tagjait mélyen megdöbbentette a pusztítás mértéke, amelynek nyomai még két évtized múltán is csaknem érintetlenül látszódtak. A professzor igen részletes jegyzeteket készített és pontosan feltérképezte a katasztrofális robbanással érintett területet. Kulik professzor számítása szerint a robbanás az epicentrumtól számított 40-60 kilométeres sugarú körön belül nagyjából nyolcmillió fát döntött ki. A detonáció centrumához képest a kidőlt fatörzsek koncentrikusan, körkörösen feküdtek a tajga talaján. 

Mintegy nyolcmillió fa dőlt ki a robbanás körzetében (Fotó: Leonid Kulik / Wikimedia Commons)

Az expedíció további érdekes felfedezése volt az is, hogy a robbanás centrumában mintegy 4-5 kilométeres átmérőjű körben, a fák egyenesen állva maradtak, megfosztva a lombozatuktól, illetve az ágaiktól. 

Ezt a kísérteties és halott erdőt a professzor telegráf, vagyis távíró-erdőnek nevezte el, 

mivel a lecsupaszított fák leginkább a távírópóznákra emlékeztették. Az expedíció legfőbb kutatási célja azonban nem teljesült, mivel nem találtak sem becsapódási krátert, sem pedig meteoritdarabokat.

Csak annyi bizonyos, hogy kozmikus eredetű volt a szibériai vidéket megrázó detonáció

A Kulik-expedíció után a Tunguszka-esemény kutatása hosszú évtizedekre lekerült a napirendről, és lassan feledésbe merült Szibéria nagy rejtélye. A Szovjetunió 1991-es széthullása után, amikor a szovjet időkben még zárt területnek számító körzetek sokkal könnyebben megközelíthetővé váltak, ismét leporolták a Tunguszka-esemény csaknem évszázados, ám megoldatlanul maradt aktáját. 

Az úgynevezett távíró-erdő Kulik professzor felvételén (Fotó: Leonyid Kulik / Wikimedia Commons)

A szovjet idők utáni első tudományos expedíció 2001-ben érkezett a köves Tunguszka vidékére, hogy folytassa azt, amit Kulik professzor 1927-ben félbehagyott. Ezt 2004-ben, majd 2010-ben újabb, államilag szervezett expedíciók követték. Természetesen ezek az expedíciók már a XXI. század minden olyan modern mérőeszközével fel voltak szerelve, amiről az 1920-as években Kulik professzor és kollégái még csak nem is álmodhattak. 

A 2001-es expedíció helyszínen begyűjtött talajmintáinak laboratóriumi elemzése abnormálisan magas irídiumkoncentrációt mutatott ki. 

Az irídium a Földön rendkívül ritka, viszont az aszteroidákban igen gyakori platinacsoportba tartozó kémiai elem. 

A Szovjetunió felbomlása után 2001-ben kereste fel az első expedíció a Tunguszka-esemény helyszínét (Fotó: Bologna University)

A talajban talált nagyobb mennyiségű kozmikus eredetű szferula, továbbá az irídium-anomálián kívül a szén-, nitrogén- és hidrogénizotópok magas aránya egyértelműen arra utalt, hogy a robbanást egy kozmoszból érkezett objektum okozhatta. Ám akárcsak Kulik professzor kutatócsoportja, a 2001-es expedíció sem talált becsapódási nyomokat, illetve meteoritmaradványokat a legkorszerűbb geofizikai technológiák bevetése ellenére sem. 

A 2004-ben elvégzett újabb kutatás arra a következtetésre jutott, hogy az ismeretlen eredetű objektum az addig feltételezettekkel szemben nem keletről nyugatra, hanem éppen fordított irányba haladhatott el a tajga felett, ezért rossz helyen keresték a becsapódás nyomait.

Az objktum másik irányból száguldhatott végig a tajga felett (Fotó: Pinterest)

 Mivel még sok évtized elteltével is ugyanúgy maradtak a kidőlt fák, ezek elhelyezkedéséből, illetve az ezek által lefedett terület méretéből kinematikai modellezéssel igyekeztek meghatározni a felrobbant objektum méretét. 

A számítások szerint a Tunguszka-eseményt okozó objektum legkevesebb 70 méter és legfeljebb 200 méter átmérőjű lehetett. 

Egy ekkora méretű aszteroida semmiféleképpen sem semmisül meg teljesen az atmoszférában, hanem akár komolyabb tömegű darabjai is elérhetik a felszínt. De a 2004-es expedíció sem talált semmilyen, a becsapódásra utaló nyomokat. 

Vélelmezett maradványok  (Fotó: Books Geology)

A 2004-es expedíció vezetője, Jurij Labvin geofizikus 2010-ben ismét felkereste a helyszínt. Beszámolója szerint a Tunguszka-esemény területéhez viszonylag közel fekvő Poligus község határában egy olyan furcsa szikladarabra bukkantak, amit a környékbeliek szarvaskőként emlegettek, és ami a helyiek állítása szerint az 1908-as eseményből származott. 

Az úgynevezett szarvaskő kozmikus eredetét azonban mindeddig nem erősítették még meg. Labin és kollégái 2010-ben ismeretlen eredetű fémszilánkokat is begyűjtöttek a helyszínről, amelyeket Krasznojarszkba vittek laboratóriumi analízisre. A vizsgálat eredményét azonban nem publikálták.

Olyan nyomokat mutattak a fák, mint amilyeneket a csernobili atomkatasztrófa okozott

Először 2006-ban, a Moszkvában megrendezett 5. Nemzetközi Aerokozmikus Konferencián próbáltak átfogó tudományos magyarázatot találni a Tunguszka-eseményre. Jevgenyij Kolesznyikov, a Moszkvai Állami Egyetem kutatója arról számolt be a konferencián, hogy a tőzeges talajból gyűjtött platinoid fémek, valamint a nehéz szénizotópok magas aránya egyértelműen kozmikus eredetű eseményre utal.

 Giuseppe Longo, a Bolognai Egyetem professzora a kidőlt fák évgyűrűinek elemzésével kimutatta, hogy a tunguszkai objektum felrobbanása ugyanolyan hőhatást gyakorolt a fákra, mint az 1986-os csernobili reaktorrobbanás. 

Giuseppe Longo professzort Csernoblira emlékeztette a fák évgyűrűjének vizsgálata (Fotó: RIA NOVOSTI/KOSZTYIN IGOR)

Noha ez, valamint az objektum haladási sávjában kimutatott növényi mutációk is erősen emlékeztetnek egy nukleáris robbanás következményeire, azt azonban a szaktudósok egyértelműen elvetették, hogy nukleáris robbanás állhatna a tunguszkai jelenség hátterében, mert radioaktivitásra utaló nyomokat nem tudtak azonosítani. 

Genagyij Bibin orosz geofizikus teóriája szerint egy anyagát tekintve legnagyobb részt fagyott szénhidrogénekből és vízből álló, úgynevezett jégaszteroida léphetett be a légkörbe 1908. június 30-án, és robbant fel Szibéria felett. Bibin szerint ez azt is megmagyarázhatja, hogy miért nem sikerült becsapódási krátert, illetve meteoritokat találni.

A terep még ma is őrzi a pusztulás nyomait (Fotó: Wikimedia Commons)

 Vlagyimir Alekszejev, az orosz Innovációs és Termonukleáris Kutatások Intézetének szaktudósa a talajminták analíziséből arra a következtetésre jutott, hogy egy szerves anyagokban gazdag üstökösmag lehetett a Szibéria felett felrobban objektum. Noha a konferencián nem született konszenzus az objektum eredetéről, de abban egyetértés volt a szaktudósok között, hogy egy olyan rendkívül magas hőmérsékleten zajló folyamat, robbanás játszódott le, aminek kozmikus az eredete.

Máig nincs elfogadott magyarázat a szibériai tajga felett történtekre

Az Orosz Föderáció Tudományos Akadémiája, valamint a moszkvai Lomonoszov Egyetem külön szimpóziumot szentelt a Tunguszka-eseménynek. A 2008. június 26-án elkezdődött kétnapos konferencián bemutatták azt a korabeli megfigyelési adatok felhasználásával készített és 868 lehetséges pályaszimuláció alapján rekonstruált pályasíkot, amelyen az objektum haladhatott.

A legtöbb kutató aszteroidára gyanakszik (Fotó: NASA/ESA)

 A pályamodell nyolcvan százalékban az aszteroidapályákkal mutatott azonosságot. A számítógépes modellezés alapján az ismeretlen eredetű objektum rendkívül lapos, 5-20 fokos szögben hatolt az atmoszférába, és 6-7 ezer méteres felszín feletti magasságban robbanhatott fel. Több tudós is elveti azonban az aszteroida-teóriát, mivel nem lát elegendő bizonyítékot e hipotézis megcáfolhatatlanságára. Volt, aki azt is felvetette, hogy kis mennyiségű antianyag juthatott a földi atmoszférába 1908. június 30-án, ami a normál anyaggal érintkezve annihilációs robbanást okozott.

Van, aki annihilációs robbanást vél az esemény hátterében (Fotó: Wikimedia Commons)

Az annihiláció az az esemény, amikor egy elemi részecske az antirészecske-párjával találkozik és mindkettő megsemmisül, miközben a tömegüknek megfelelő energia fotonok formájában távozik. Egy kilogramm antianyag és egy kilogramm normál anyag annihilációja során elméletben 5,6 milliárd liter benzin elégetésének megfelelő energia keletkezik, ami tömegarányosan 134-szer nagyobb a magfúziós energiánál.

Az antianyag-elmélet hívei szerint ez a hipotézis jó magyarázatot ad a becsapódási nyomok, illetve a meteoritmaradványok hiányára is. Az aszteroida-teória képviselői szerint viszont mindeddig elkerülte a kutatók figyelmét az esemény helyszínéhez közeli Cseko-tó, ami egyrészt nem szerepel az 1908 előtti térképeken, másrészt pedig a mederszerkezete teljesen eltér a síkvidéki természetes tajgai tavak mederstruktúrájától. 

Ez utóbbiak általában rendkívül sekély és szabálytalan partvonalú tavak, ezzel szemben a Cseko-tó szabályos, ovális formája, és  54 méteres rendkívüli mélysége egyedülállónak számít a tajgai tavak között, továbbá jól egyezik egy becsapódó test által ütött kráter formájával.

A Cseko az egyik lehetséges jelölt, mint krátertó  (Fotó: Wikimedia Commons)

 A 2010-ben elvégzett mágneses anomália vizsgálatok feltárták, hogy a meder alatt 10-15 méteres mélységben igen erős mágneses eltérés mutatható ki, amit egy eltemetődött nagyobb tömegű test okozhat. Azt azonban, hogy valóban ez lehet-e a több mint száz éve keresett égitest maradványa, még most sem lehet tudni, mert eddig csak 1,5 méterre tudtak lefúrni a tó mederaljzata alá. Szibéria nagy rejtélye, a Tunguszkai esemény így még egyelőre tovább őrzi a titkait.

A Tunguszka-esemény:

• 1908. június 30-án kora reggel történt a Léna és a Tunguszka folyó térségében,
• amikor egy ismeretlen eredetű objektum robbant fel a tajga felett mintegy 1500-2000 hirosimai atombomba erejével,
• és amiről azt gondolták, hogy egy aszteroida,
• ám ennek mind a mai napig nem találták meg a nyomait.