A Nap felszínén olyasvalamit fedeztek fel, amit eddig még sohasem láttak

Központi csillagunk a Földtől való 149,9 millió kilométeres távolságának köszönhetően a galaxis, sőt, az univerzum egyetlen olyan csillaga, amit a legapróbb részletességgel is képesek megfigyelni a csillagászok. Mindezek ellenére a tudósoknak csak most sikerült megfigyelniük egy elméletben már százötven éve megjósolt jelenséget, ami magyarázatot adhat arra is, hogy a Nap felszíne miért sokkal hűvösebb, mint a központi csillag légköre.

A Nap felszínén aktív és egymással összefüggő folyamatok zajlanak Fotó: NASA/Goddard Space Flight Center

A Nap látható felszíne  egy aktív protuberanciával  Fotó:  Solar Dynamics Observatory

 A tudóscsoport kutatási eredményeit tartalmazó tanulmány augusztus 5-én jelent meg a Nature szakfolyóiratban.

A Nap anyagát képlékeny plazma alkotja, ami miatt a központi csillag különböző szélességi körökön fekvő területei eltérő sebességgel forognak, így például a Nap egyenlítői vidékén a rotáció 25, a pólusok környékén pedig már 35 naptári napot tesz ki. Ez az eltérő forgási sebesség olyan erős mágneses zavarokat kelt, amelyek napkitörésekhez és a napfoltok kialakulásához vezetnek. Ezek a mágneses zavarok, illetve az ezekhez kapcsolódó jelenségek főleg 11 évente válnak különösen intenzívvé, amikor a Nap mágneses pólusai felcserélődnek.

A Daniel K. Inouye napteleszkóp által készített időzített felvétel mindattól különbözik, amit korábban rögzítettek a napfizikusok.

A felvételen tucatnyi apró örvény látható, amelyek a mágneses régiók szélei mentén csoportosulnak, némelyiket finom, sötét csíkok, úgynevezett barázdák kísérik - áll a Nemzeti Tudományos Alapítvány közleményében. 

A  hawaii Daniel K. Inouye napteleszkópjával készített time-lasp felvétel  Fotó:  NSF/NSO/AURA/MPS / Live Science

A teleszkóp felbontása elég nagy és éles ahhoz, hogy akár több tíz kilométer átmérőjű struktúrák is kivehetők legyenek. Ennek a finom felbontásnak köszönhető, hogy sikerült felfedezni a Nap felszínén a Kelvin-Helmholtz instabilitásra utaló örvényeket, amelyek eddig teljesen észrevétlenek maradtak.

A most felfedezett örvények komoly hatást gyakorolhatnak a naptevékenységre is

Amikor a kutatók összevetették az elkészített felvételeket a szimulációikkal, az egyezés rendkívül pontos volt ahhoz – egészen az örvények közötti átlagos távolságig –, hogy megerősítsék: végre sikerült működés közben is azonosítaniuk a napfelszínen a Kelvin-Helmholtz instabilitást. A lenyűgöző látványon túl a kutatók azonban úgy vélik, hogy ezek az örvények fontos szerepet játszhatnak a naptevékenységben is.

A Nap látható felszíne UV-tartományban   Fotó: NASA/Goddard Space Flight Center

Ugyanis Nap mágnesesmező-vonalainak a folyamatos megcsavarásával és keverésével ezek az örvények komoly közrehatást gyakorolhatnak a napkitörések és a koronatömeg-kidobódások mögötti energia felhalmozódásában.

A napkitörés a naptevékenység leglátványosabb, egyben a legkomolyabb földi hatásokkal is együtt járó megnyilvánulása, melynek során három naptevékenységi jelenség lép fel egyszerre; úgyis mint a fler, azaz a naplégkör egy körülhatárolható részének erőteljes kifényesedése, továbbá a koronakidobódás, vagyis a naplégkör legkülső részéből történő anyagkidobódás, és az eruptív protuberanciák, a napkoronában hosszú ideig egy helyben lebegő és a környező gáznál sűrűbb anyagfelhők hirtelen gyorsuló felemelkedése, illetve elszállása.

Ez a hatás segíthet megmagyarázni azt a régóta fennálló rejtélyt is, hogy a Nap külső légköre, vagyis a korona miért éri el a körülbelül 1 millió Celsius-fokos hőmérsékletet, miközben a felszíne több százezer fokkal hűvösebb marad – mondja Thomas Rimmele, a Nemzeti Napmegfigyelő Központ vezető technológusa, akit a Live Science tudományos hírportál idéz.

Flerek a Nap felszínén  Fotó: NASA/Sky Lab

 A kutatócsoport most azt tervezi, hogy számítógépes programokat fog használni a Nap felszínén felfedezett apró örvények automatikus nyomon követésére a jövőbeli megfigyelések során. 

Ez elősegítheti annak pontos megmérését, hogy ezek az örvények mennyire járulnak hozzá a korona felmelegedéséhez és a robbanásszerű űridőjárás kialakulásához, ami megzavarhatja a műholdakat, a kommunikációt és az elektromos hálózatokat a Földön. Éppen azért a felfedezésnek és a további megfigyeléseknek nem csak tudományos, hanem közvetlen gyakorlati haszna is lehet az űridőjárás előrejelzésben.

A Nature szakfolyóiratban 2026. augusztus 5-én megjelent tanulmány itt olvasható el angol nyelven.

A világ legnagyobb napteleszkópjával:

• soha nem látott részletességű felvételeket sikerült készíteni a Nap felszínéről,
• amelyen olyan, eddig nem észlelt apró örvénysorokat azonosítottak,
• amelyek a Kelvin-Helmholtz instabilitás következményei,
• és komolyan befolyásolhatják a napkitöréseket is.