Vámszedőházak, hídrobbantás, jégzajlás és uszályok – itt a teljes története a Szabadság hídnál láthatóvá vált roncsnak

Tóth Ferenc nyugalmazott vízügyi főtanácsos árulta el lapunknak a legfontosabb mozzanatokat.

Sokan próbálják lencsevégre kapni a roncsot. Fotó: Éberling András

Ma is áll. Vámszedőház a Szabadság híd pesti oldalán. Fotó: Éberling András

A II. világháború végén, 1945 januárjában, a Budapestért folyó ádáz harcok idején a németek aláaknázták a hidakat, hogy feltartóztassák a Vörös Hadsereget. Robbanóanyag a Ferenc József hídra is került, a robbantóállomást pedig az egyik vámszedőházban rendezték be. – A szovjet légierő folyamatosan tűz alatt tartotta a németeket, találat érte a vámszedőházakat is. Ezután a németek a Gellért szállóba húzódtak vissza, de a szovjetek továbbra is lőtték a Gellért tér környékét, és eltalálták a robbantókábeleket is.

Ez is közrejátszott abban, hogy amikor a németek robbantottak, nem csak a híd középső, 80 méteres része zuhant a Dunába, hanem a budai oldalon levő konzolkeret és a járófelület egy része is.

A hídpillér felőli szakasz ugyanakkor fennakadt a híd lábazatán – idézte fel Tóth Ferenc.

Hídhibrid

A harcok befejezése után a Ferenc József híd felújítását kezdték meg elsőként, amelynek a vízügyi szakember szerint igen hétköznapi oka volt: ennek a hídnak voltak kéznél a tervrajzai. Akkor persze nem az eredeti állapotban gondolkoztak, azonnal kivitelezhető megoldás kellett. Öt, egyenként ezer tonnás uszályt állítottak egymás mellé, egyenlő távolságra, majd azokra fából készült hidat építettek. Furcsa hibrid jött létre: a két hídlábon, a két partnál álltak a régi vasátkelő maradványai, amiket összekötöttek az uszályokon álló fahíddal. – A híd ugyanakkor nem volt hosszú életű, 1946. január 10-én éjjel jégzajlás miatt gyorsan el kellett bontani – mondta Tóth Ferenc. A sietős bontáshoz egy újabb uszályt állítottak be a pesti oldali hídláb és a Pest felőli első uszály közé. Az elbontott fahídelemeket rohamtempóban a beállított uszályra kezdték dobálni, csakhogy az uszály egy elhibázott manőver miatt a mederfenéken álló hídroncsnak, egy levágott lámpaoszlopcsonknak ütközött.

A sérült uszályt igyekeztek a part mellé kihúzni, azonban ez nem sikerült és a fedélzetre dobált bontott fahídelemekkel együtt a hajó a híd lábától 50 méterrel elsüllyedt.

– Napjainkban is ott van a meder fenekén – mondta Tóth Ferenc, majd megjegyezte, hogy az uszály felépítményeit 1947 és 1992 között levágták.

De akkor mit lehet látni?

A hajótest mára mélyen beleült az iszapba, mást ugyanakkor látni lehet. Az öt uszályból álló fahidat 1946-ban tehát elbontották, ami úgy történt, hogy egyben kifordították és a budai partoldalhoz és az egyetem előtt rögzítették. Kifordítása közben azonban a fából és vasból épült híd járófelületének egyes részei a vízbe zuhantak.

A fát idővel elvitte a víz, a robbantáskor sérült vashídelem azonban ma is látható, azt a későbbiekben sem emelték ki.

– A híd újjáépítéséhez nem volt szükség rá, így 24 órában várja a látogatókat – mondta Tóth Ferenc.

Most kisebb tömegek próbálják nap, mint nap lefényképezni, megtette ezt a Magyar Nemzet is. Csütörtökön ennyit lehetett látni:

Csütörtök délután ennyit mutatott magából a roncs. Fotó: Éberling András