A látszat csal: az extrém hőhullámok ellenére is egy hűvös földtörténeti periódusban élünk

A mostani nyár különösen forró, hőmérsékleti rekordokat döntő júniusa-júliusa, illetve az elmúlt évek egyre melegebb nyarai a köz-, illetve a tudományos érdeklődés középpontjába állították a globális felmelegedésnek nevezett folyamatot. Ugyanakkor a földtudományok álláspontja szerint még jelenleg is abban a szélsőséges klímakilengésekkel leírható időszakban élünk, ami a 2,6 millió éve elkezdődött pleisztocén kort – a köznyelvben helytelenül meghonosodott kifejezéssel –, a jégkorszakot jellemezte, mivel a Föld történetben ritka jelenségként a pólusokat jelenleg is jég borítja. A látszat ellenére csak egy eljegesedések közötti melegebb periódusban élünk-e, vagy pedig valami egészen más van kialakulóban? Erről, és a Föld múltbeli klímaváltozásainak okairól, illetve a most tapasztalható változás természeti és emberi okairól kérdeztük dr. Juhász Árpád geológust.

Dr. Juhász Árpád geológus, a hazai természettudományos ismeretterjesztés legendás alakja Fotó: Juhász Árpád

Noha az átlagembernek úgy tűnhet, hogy a most tapasztalható gyors felmelegedés valamiféle egészen egyedülálló jelenség, valójában a földtörténet a jelenleginél sokkal szélsőségesebb klímakilengéseket is ismer, ráadásul még bőven az emberi civilizáció, sőt, az ember megjelenése előtti időkből. Milyen érdekes példákat ismerünk az ember előtti korszak extrémnek tekinthető klímakilengéseiről?

A hirtelen felmelegedéseknek is léteznek szélsőséges földtörténeti példái. Ilyen például az utolsó nagy eljegesedési hullám, a Würm-glaciális végét követő Dyras felmelegedés, amelynek nem pontosan ismertek az okai. A Würm végén, 18 ezere éve volt a lehűlés maximuma. 

Az utolsó eljegesedést gyors felmelegedési periódus követte Fotó: Polyák Attila

E periódusban akkora tömegű víz fagyott ki a világóceánból, hogy a maihoz képet 100 – 120 méterrel volt alacsonyabb a globális tengerszint. A vízszint ennyire drasztikus lecsökkenésnek ugyanakkor óriási volt a civilizációs hatása, hiszen a Homo sapiens az ekkor keletkezett földhidakon jutott el például a Szunda-szigetek világába, vagy Ausztráliába, illetve a Bering-földszoroson át az amerikai kontinensre. 

A Föld a Würm-galciális eljegesedési maximuma idején, 18 ezer éve. Ekkor Európa jelentős részét elborította  az arktikus jégtakaró Fotó: Wikimedia Commons/Ittiz

Ezt az eljegesedési hullámot földtörténeti szempontból egy igen rövid, egy-két ezer éves gyors felmelegedés követte. Az Eurázsia jelentős részét elborító több kilométer vastag jégtömeg gyors elolvadása legalább 100 méterrel emelte meg a világóceán szintjét, megszüntetve a délkelet-ázsiai szigetvilágot az Ázsiával, vagy Ausztráliával összekötő földhidakat.

 Tehát a klímaingadozásnak fontos szerepe volt az emberi civilizáció elterjedésében és fejlődésében is, 

lásd például az észak- és dél-amerikai kultúrákat. E nagy vándorlásoknak akadtak olyan népcsoportjai, akik rájöttek arra, hogy egy-egy területnek mekkora lehet a népességeltartó ereje. 

Az eljegesedésnek komoly hatása volt az emberi civilizáció fejlődésére is   Fotó: Juhász Árpád

Ez a tapasztalati felismerés vezetett el például a nagy dél -amerikai civilizációk, a maja, az inka vagy az azték kultúrák kialakulásához. A Föld jelenlegi állapota a most tapasztalható globális felmelegedés ellenére is sokkal hűvösebbnek számít, mint amilyen általában volt az elmúlt négymilliárd évben. 

A földtörténet időszakaiban az volt az általános, hogy jégmentesek voltak a sarki pólusok. 

Tehát a mai állapot, vagyis az arktikus és az antarktiszi jégsapkák létezése számít ritka kivételnek. Természetesen a távoli múltban is akadt példa átmeneti nagy lehűlésekre, ilyen volt a nagyjából 250 millió éve történt permo-karbon eljegesedés is. 

A ritka kivételek közé tartozott a földtörténeti óidő, a paleozoikum végi permokarbon eljegesedés  Fotó: Semantic Scholar

Ezek az időszakos klímaromlások drámai hatást gyakoroltak az adott kor élővilágára. A nagy klímakilengéseknek rendkívül jelentős volt az evolúciós hatása, mivel a megváltozott klímához alkalmazkodni képtelen fajok tömeges kihalása miatt új fajok jelentek meg és töltötték ki az így megüresedő ökológiai fülkéket. Félmilliárd évre visszatekintve azonban azt kell mondani, hogy összességében sokkal melegebb, kellemesebb és kiegyenlítettebb volt a Föld éghajlata a múltban, mint napjainkban.

A Földön a geológiai időszalagon mérve is hosszú ideig fennálló meleg és kiegyenlített éghajlat milyen okok miatt változhatott meg? Ráadásul akadtak e hosszan tartó meleg periódusban az átlagosnál sokkal forróbb szakaszok is.

Az éghajlati övek változásában fontos szerepet játszhatott a kontinensvándorlás, a szárazulatok helyzetének folyamatos változása, ami magával vonta a nagy tengeráramlatok irányának a megváltozását is. Ebben a folyamatban az előzőeken túl a hegységképződések is komoly szerepet játszottak.

Az elmúlt bő 250 millió évben jóval melegebb és kiegyenlítettebb éghajlat jellemezte a Földet  a mostanihoz képest   Fotó: Polyák Attila

Amikor az egykori szuper-kontinens, a Pangea feldarabolódott, majd az így kialakult déli nagy szárazulatról, a Gondwana kontinensről levált Afrika és India, e két földdarab északnak vándorolva összeütközött az eurázsiai lemezzel felgyűrve azt a hegységrendszert, ami a Pireneusoktól a Himalájáig terjed. Az eurázsiai hegységrendszer kiemelkedése akadályt jelentett a meleg légtömegek északra jutásában, továbbá Afrika és Eurázsia ütközése bezárta azt a korábbi egyenlítői óceánt, amelynek kelet- nyugati irányú volt az áramlási rendszere.

A Föld arculata a Pangea feldarabolódása után, 100 millió éve  Fotó: ESA

 E folyamatok eredményeként az uralkodó tengeráramlatok észak -déli irányúvá váltak és mindez együttesen vezetett el a fokozatos klímaromláshoz, az általános lehűléshez, amelynek a végén ott találjuk a pleisztocén eljegesedést. Ezt előzte meg nagyjából 50 – 45 millió éve az úgynevezett eocén klímaoptimum, amikor viszont még a korábbiakhoz képest is átmenetileg sokkal melegebbé vált a globális éghajlat, így például a pálmahatár egészen a mai Dél -Skandinávia szélességi köréig ért fel. 

Az eocén klímaoptimum idején Skandináviáig terjedt a pálmahatár, illetve a szubtrópusi éghajlati öv  Fotó: The Natural History Museum of London

Általános tapasztalat, hogy amikor a trópusi térítők, a Rák- és a Bak-térítő zónájában nagyobb sivatagos területek alakulnak ki, a felszálló meleg légtömegek miatt az atmoszféra alsó régiója is jobban felmelegszik, mint amikor a térítők vidéke legnagyobb részt a tengeri területekre esik.

Egyre gyakrabban hallani a hírekben az El Nino jelenségről, mint a mostani kánikula egyik fő okozójáról. Ugyanakkor már tapasztalati tény, hogy egyre melegebbek és szárazabbak a nyarak itt, a Kárpát -medencében is. Jelenleg éppen a Velencei -tó áll a kiszáradás küszöbén. Mit hozhat a globális felmelegedés a közeli jövőben világviszonylatban, illetve Magyarországon?

A perui halászok már évszázadok óta ismerik azt az El -Ninonak nevezett jelenséget, amikor a periodikusan, általában hét évente kialakuló meleg tengeráramlás lefedi a Dél-Amerika nyugati partjai előtt hömpölygő hideg és tápanyagban gazdag Humboldt-áramlatot, ellehetetlenítve a halfogást. Az El-Nino természetét csak az elmúlt évtizedekben sikerült pontosabban feltérképezni, de az oka még most sem ismert, csak az, hogy globális a hatása. 

Az El Nino jelenségét már évszázadok óta ismerik a perui halászok  Fotó: Polyák Attila

A jelenlegi felmelegedés azonban nem lineáris, egyenletes, hanem kilengésekkel, ingadozásokkal jellemezhető folyamat. Éppen ezért maga a trend az érdekes. E kilengések, például a szélsőséges forróság sem egyedi. Ha már szóba került a Velencei -tó, érdemes megemlíteni, hogy az 1860 -as években egyszer már több évre teljesen kiszáradt, és a katonaság gyakorlótérnek használta a száraz tómedret. Ugyanebben az időszakban a Balaton vízszintje is jelentősen lesüllyedt. 

Ami a tendenciát illeti, a globális felmelegedés folytatódni fog és nem valószínű, hogy ez a folyamat belátható időn belül megálljon. 

A felmelegedés hatással lesz a Kárpát medence éghajlatára is. Az itt tapasztalható és az átlagosnál is erősebb felmelegedésben azonban komoly szerepet játszik az elmúlt évtizedek átgondolatlan erdő –, mező –, és vízgazdálkodása. 

Egyre inkább számolni kell a forró és rendkívül száraz nyarakkal, valamint a szélsőséges időjárási jelenségekkel  Fotó: ARIS OIKONOMOU / AFP

A kiterjedt erdőirtások, a szántóterületek megnövelése, a Kárpátokban zajló fakitermelés hátrányos következményei csak még jobban felerősítik ezt a folyamatot. 

Éppen ezért sokkal felelősebb, körültekintőbb erdő - és vízgazdálkodási szemléletre van szükség, 

ha legalább mérsékelni szeretnénk ezeket a már jelenleg is tapasztalható káros következményeket. A globális felmelegedés következtében a Kárpát -medencében szintén forróbbá és szárazabbá válik az éghajlat.

Mivel az éghajlatváltozás megállíthatatlan, az ehhez való alkalmazkodás lesz a legfontosabb kérdés  Fotó: Polyák Attila

 Az éghajlatváltozás, illetve a felmelegedés egyelőre megállíthatatlan, ami miatt elsősorban az elkerülhetetlen változásokhoz való alkalmazkodást kellene az előtérbe állítani. Például a mezőgazdaságban fel kell készülni a száraz és tartósan melegebbé váló klímát jobban tűrő haszonnövény -kultúrák, illetve növényfajták meghonosítására, sokkal komolyabb figyelmet kellene fordítani az erdőtelepítésekre és a víztartalékok megőrzésére is.