Nagy fehér cápa akadt június 23-án, hétfőn, a montenegrói Kotor partvidékén Gojko Mitrovic, egy helyi illetőségű halász hálójába. A hírnek az ad különös jelentőséget, hogy két éven belül ez már a második olyan eset, amikor egy még nem teljesen kifejlett fiatal nagy fehér cápát fogtak az Adrián.
Nagy fehér cápa volt a nem remélt fogás
A montenegrói halász 115 méteres mélységbe engedte le a halóját hozzávetőleg 12 kilométeres távolságra Kotortól – írja Facebook-oldalán a Montenegrói Tengerbiológiai Intézet. Amikor felhúzta a hálót, megdöbbenve látta, hogy egy cápa alkotja az aznapi fogását. Gojko Mitrovic a hajóján magánál tartotta azokat az űrlapokat, amiket a Montenegrói Tengerbiológiai Intézet készített a halászok számára az ilyen ritka észlelések szakszerű leírásához. Mitrovic lefotózta a cápát, majd az állatot visszaengedte a tengerbe, a képeket és a kitöltött észlelési űrlapot pedig eljuttatta a kotori tengerkutatási intézetbe.
Az intézet tengerbiológusai a felvételek alapján könnyen beazonosították, hogy Gojko Mitrovic hálójába egy fiatal és még nem ivarérett nagy fehér cápa (Carcharodon carcharias) akadt. Montenegró partvidékén utoljára 2010-ben fogtak ki egy a mostanival csaknem azonos méretű és szintén fiatal, nem kifejlett nagy fehér cápát. Ugyancsak juvenil nagy fehér került horvát halászok hálójába két évvel ezelőtt, 2023-ban. Ezek a fogások pedig egyértelműen arra utalnak, hogy több évtized elteltével ismét szerény növekedésnek indult a nagy fehér cápák egyedszáma az Adrián, bár ez még mindig jóval alatta marad a XX. század második harmadáig kitartó populációmaximumnak.
Annak, hogy több egymást követő alkalommal fiatal és még nem teljesen kifejlett nagy fehér cápákat észleltek az Adriai-tenger horvát, illetve montenegrói partszakaszán, fontos üzenete van a tengerbiológusok számára.
Őshonos faj, amelynek drasztikusan lecsökkent az egyedszáma
A heringcápa-alakúak rendjébe (Lamniformes) és a heringcápa-félék családjába (Lamnidae) tartozó nagy fehér cápa a Carcharodon-nemzetség egyetlen ma is élő fajaként a világtenger legnagyobb recens húsevő cápafajának számít. A kifejlett egyedek közül a nőstények a nagyobbak, ezek átlagos testhossza 4,5–5,2 méter, a kisebb hímek testmérete pedig 3,5–4,2 méter. Akadnak azonban az átlagosnál jóval nagyobb példányok is, ezek teljes testhossza elérheti a 6,2–6,5 métert, a testtömegük pedig meghaladhatja a 2–2,5 tonnát.
A tengerbiológusok a cápák teljes testhossza alatt az orrporc, vagyis a rosztrum csúcsától a heterocerk farokúszó felső lebbenyének csúcsáig mért hosszúságot értik, centiméterben kifejezve.
A nagy fehér cápa őshonosnak számít a Földközi-tengerben, és testméretét tekintve a mediterrán vizek második legnagyobb testtömegű cápafaja a nem húsevő, hanem planktonszűrögető életmódot folytató óriáscápa (Cethorinus maximus) után. A nagy fehér cápák a múltban az észak-adriai vizekben fordultak elő a legnagyobb egyedszámban Málta és a Messinai-szoros, illetve a Tirrén-tenger térségén kívül a mediterrán medencében. Az Adriai-tengeren az elmúlt másfél évszázad észlelési adatai szerint a Kvarner-öböl, az Isztriai-félsziget és a Trieszti-öböl számított a faj legfontosabb előfordulási területének.
Az Adriai-tengerről számos extra méretű, vagyis 5,5 méteres vagy ennél is hosszabb nagyfehér-észlelés ismert. Az eddigi adriai rekordert 1963. október 22-én fogták ki a jugoszláviai Izola (ma Szlovénia) közelében. A hatalmas és agresszív ragadozót az egykorú feljegyzés szerint csak 22 puskalövéssel tudták ártalmatlanná tenni. A partra húzott hatalmas fehér cápát lemérték, 6 méter és 2 cm volt a teljes testhossza.
2008-ban történt az utolsó adriai nagy fehér cápa támadás
Az Adriai-tengeren az elmúlt 125 évben 9 dokumentált ember elleni nagy fehér cápa támadás történt, amelyből 7 volt halálos kimenetelű. Ezenkívül négy olyan további adriai incidens ismert, amikor csónakokra támadtak rá nagy fehér cápák. Az utolsó halálos kimenetelű nagyfehér-támadás 1974. augusztus 10-én történt a horvátországi Omis mellett. Az áldozat, a nyugat-német állampolgárságú Rolf Schneider a parthoz egészen közel 6-7 méter mély vízben éppen légzőcsővel búvárkodott, amikor egy 5 méteresre becsült nagy fehér támadt rá.
A nem provokált incidenst az áldozat nem élte túl. Az eddig utolsó és szerencsére nem halálos kimenetelű nagyfehér-támadás 2008. október 7-én történt a horvátországi Vis szigetén. Az áldozat, a 43 éves szlovén állampolgárságú Demjan Pecak negyedmagával szigonypuskával halakra vadászott a parthoz közeli sekély vízben, amikor egy 4,5 méteresre becsült nagy fehér támadt rá. A provokált támadást az áldozat súlyos lábsérülésekkel élte túl.
Ma már a komolyan veszélyeztetett tengeri fajok egyike
A nagy fehér cápák a földrajzilag jól behatárolható tengerrészeken mint szaporodási területen hozzák világra az utódaikat. Az ivadékok mindaddig, amíg a testhosszuk el nem éri a 2-2,5 métert, a szülőhelyük térségében maradnak és csak ezután kezdik el vándorló életmódjukat. A mostani és a közelmúlt fiatal példányokra vonatkozó észlelései alapján a tengerbiológusok egyre inkább bizonyítottnak látják azt a korábbi feltevésüket, hogy az Adriai-tenger keleti partvidéke a mediterrán nagy fehér cápák egyik szaporodóterülete lehet.
A nagy fehér cápa napjainkban már világviszonylatban veszélyeztetett fajnak számít. A Földközi-tengerrel határos országok közül elsőként Málta helyezte törvényi védelem alá a fajt 1993-ban, de ma már az összes mediterrán országban, köztük Montenegróban és Horvátországban is védelem alatt áll.
A Montenegróban hálóba akadt nagy fehér cápa:
- egy még nem teljesen kifejlett fiatal egyed volt,
- ezt megelőzően 2023-ban Horvátországban fogtak ki egy ugyancsak fiatal példányt,
- a közelmúlt hasonló fogásai arra utalnak, hogy az adriai partvidék a mediterrán fehér cápák egyik szaporodási területe lehet.
