Életveszélyes hal bukkant fel az Adrián

Amióta 1869-ben megnyitották a Szuezi-csatornát, egyre több trópusi indopacifikus tengeri állatfaj vándorolt be és telepedett meg a Földközi-tenger víztömegében. A spliti Oceanográfiai és Halászati Intézet, valamint a pulai Juraj Dobrila Egyetem tengerbiológusai is megerősítették, hogy most egy ilyen invazív és életveszélyes hal bukkant fel az Adriai-tenger horvátországi partszakaszán. Az Indiai- és a Csendes-óceán trópusi vizeiben őshonos ezüstcsíkos gömbhal a világtenger egyik legmérgezőbb halfaja, ami a horvát tengerbiológusok szerint úgy tűnik, hogy az Adriai-tengerben is már megtelepedett.

A veszélyes ezüstcsíkos gömbhal már az Adriai-tengerben is megtelepedett Fotó: iNaturalist

Életveszélyes hal jelenlétére figyelmeztetnek a szakemberek a közelmúlt észlelései alapján az Adriai-tenger horvátországi partvidékén. A súlyosan mérgező trópusi betolakodót legutóbb már az észak-adriai térségben, az Isztriai-félsziget környékén is megfigyelték.

Életveszélyes hal, az ezüstcsíkos gömbhal adriai felbukkanásáról számolnak be a horvát tengerbiológusok   Fotó: Sakis Lazarides / NeDjelski

Életveszélyes hal telepedett át trópusi vizekből a Földközi-tengerbe

Az egyik legveszedelmesebb idegméreggel rendelkező halfajt, az ezüstcsíkos gömbhalat (Lagocephalus sceleratus) legelőször 2003-ban figyelték meg a Földközi-tengerben. A mediterrán vizekben idegenhonosnak számító hal más tengeri fajokkal együtt a Szuezi-csatornán át juthatott a Földközi-tenger vizébe.

A Vörös-tenger az Európához legközelebb fekvő trópusi víztömeg, amely az indopacifikus faunaprovincia része    Fotó: Bolubás Brigitta / Liliom Travel Ltd.

 Amikor 1869-ben átadták a Földközi-tengert a Vörös-tengerrel összekötő Szuezi-csatornát, 13 millió év elteltével ismét helyreállt az összeköttetés a mediterrán medence és az indopacifikus térség között, lehetővé téve a trópusi fajok bevándorlását a Földközi-tengerbe.

A miocén időszak derekáig a mediterrán medence délkeleti irányban még összeköttetésben állt az Indiai-óceánnal. Ez a kapcsolat csak akkor szűnt meg, amikor nagyjából 13 millió éve az Arábiai-lemez Eurázsiának ütközött. Az ősi Földközi-tenger trópusi múltjából maradtak fenn mind a mai napig azok a paleotrópusi reliktumfajok, amelyek ma már a Földközi-tengeren kívül sehol másutt nem fordulnak elő a világtngeren. Ilyen egykori Tethys-reliktumfaj az adriai vizekben is tömegesen megtalálható barna tölcséres moszat, az egyetlen sejtből álló de 10-12 cm magas ernyősmoszat, vagy például a sokkarú tengeri csillag.

Ez a folyamat, amit a tengerbiológusok a Szuezi-csatorna megálmodója, Ferdinand de Lesseps után csak lessepsi invázióként emlegetnek, főleg azt követően gyorsult fel, hogy az 1950-es években az egyiptomi Iszmaílija térségében lévő sós mocsarakat lecsapolták. A csatornát keresztező sós mocsarak, amelyek vizének extrém magas, 70 súlyezrelék volt a sótartalma, mindaddig természetes akadályt képeztek a mediterrán medence felé tartó nagyobb mértékű betelepedés előtt. 

A Földközi-tenger partvidéke Izraelnél. A Szuezi-csatornán át bevándorló trópusi fajok először a Földközi-tenger keleti medencéjét veszik a birtokukba   Fotó: Journey Wonders

Az azóta eltelt több mint fél évszázad során viszont ez a folyamat felgyorsult és közel 60 trópusi halfaj -benne két cápafaj -, valamint több száz alsóbbrendű tengeri élőlény telepedett át a Földközi-tenger vizébe. Évről-évre egyre újabb fajok megjelenéséről számolnak be az ezt a folyamatot monitorozó tengerbiológusok ami azt mutatja, hogy a lessepsi inváziónak még koránt sincsen vége. A Földközi-tengerben még számos ökológiai fülke (niche) nem számít telítettnek, így ez, illetve a melegedő vízhőmérséklet is kedvező feltételeket teremt a Vörös-tengerből származó trópusi fajok megtelepedéséhez, valamint elterjedéséhez a mediterrán víztömegben.

Egyre többször figyelik meg az észak-adriai térségben is

Az ezüstcsíkos gömbhal 2003-ban történt első észlelése óta ezt a veszélyes invazív halat az izraeli, a török és a görög partvidéken kívül már Tunéziában, sőt, Franciaország mediterrán vizeiben is megfigyelték. Mindez arra utal, hogy a faj - aminek a Földközi-tengerben nincs természetes ellensége -, gyorsan terjed a mediterrán vizekben. 

Naplemente az Adriai-tenger horvátországi partszakaszán. A súlyosan mérgező trópusi gömbhalfaj már a horvát Adrián is             megjelent                                                                                                                                                                                                                              Fotó: Elter Tamás

Az ezüstcsíkos gömbhal adriai felbukkanását és megtelepedését egyre nagyobb aggodalommal figyelik a horvát tengerkutatási szakemberek, akik kettős kockázatra figyelmeztetnek: egyrészt a faj emberre is veszélyes mérgező hatására, másrészt pedig arra a fenyegetésre, amit a helyi biológiai sokféleségre és ökológiai egyensúlyra jelenthet - írja a NeDjelski hírportál. A spliti Oceanográfiai és Halászati Intézet, valamint a pulai Juraj Dobrila Egyetem tengerbiológusainak az Acta Ichthyologica et Piscatoria tudományos szakfolyóiratban publikált tanulmánya részletezi azokat a veszélyeket, amiket ez az invazív halfaj okozhat. 

Ártalmatlannak látszik, de életveszélyes lehet az ezüstcsíkos gömbhal    Fotó: Adobe Stock

De az ezüstcsíkos gömbhal elszaporodása nemcsak a környezetére jelent ökológiai kockázatot, hanem az emberre is komoly veszélyt jelenthet. 

A hal húsa és a belső szervei is tetrodotoxint tartalmaznak, ami az egyik legerősebb neurotoxin, vagyis idegméreg. Ha valaki akárcsak egy kisebb falatot is lenyel az ezüstcsíkos gömbhal húsából rövid időn belül megbénulhat az idegrendszere; a mérgezés a légzőizmok bénulásához, látáskárosodáshoz és végső soron - a légzőfunkció megbénulása miatt bekövetkező - fulladásos halálhoz vezethet. 

A gömbhalak még egy cápával is végezhetnek   Fotó: Le Puffer

De nemcsak a hal elfogyasztása, hanem a megérintése is kockázatos. 

Utóbbival kapcsolatban a spliti Oceanográfiai és Halászati Intézet tengerbiológusa, dr. Branko Davicevic azzal kapcsolatosan, hogy a dél-isztriai Medulinnál egy helyi halász ezüstcsíkos gömbhalat fogott, a következőket nyilatkozta: " Ez a hal az egyik legveszélyesebb. Méreganyagokat halmoz fel magában, a nemi szervekben, a májban és néha az izomzatban, illetve a bőrében is. Ezért már a hal megérintése is problémás lehet."

Ajánlatos elkerülni, ha valaki találkozna vele

A szakemberek arra hívják fel a figyelmet, hogyha bárki ilyen halat lát, ne próbálja sem megérinteni, sem pedig megfogni. A méreganyagán kívül igen veszélyes lehet a hal rendkívül éles és erős csőrszerű állkapcsa is, amivel könnyedén leharaphatja egy felnőtt ember ujját. Az invazív halfaj egyre erőteljesebb Adriai-tengeri jelenlétével kapcsolatban dr. Neven Ivesa tengerbiológus arra figyelmeztet, hogy az ezüstcsíkos gömbhal jelentette fenyegetés miatt sürgős proaktív ellenőrzési és kezelési intézkedések szükségesek a helyi tengeri biodiverzitás, és az ökológiai egyensúly védelme érdekében.

A Földközi-tengerből kifogott ezüstcsíkos gömbhalak   Fotó: Wikimedia Commons/Carlos Jimenez

 E veszélyes faj terjedése egyre nagyobb kihívást jelent az egész mediterrán térség számára - fűzi hozzá dr. Neven Ivesa. Noha az ezüstcsíkos gömbhal általában a 15-20 méter közötti mélységtartományt kedveli, illetve az ennél nagyobb mélységekbe is lehatol, de előfordulhat a parthoz közeli egészen sekély vizekben is. A gömbhalfélék családjába (Tetradontidae) tartozó ezüstcsíkos gömbhal átlagos testhossza 40-50 cm, testtömege pedig 3-7 kilogramm között lehet. Az amerikai Betegségmegelőző és Járványügyi Központ munkatársainak vizsgálatai szerint az ezüstcsíkos gömbhal neurotoxinja 20 percen belül végezhet egy felnőtt emberrel. Éppen ezért ha valaki ilyen halat lát az Adriai-tengeren fürdőzés, sznorkelezés vagy búvárkodás közben, maradjon tőle tisztes távolságra.

Az Adriai-tengerben is felbukkant ezüstcsíkos gömbhal:

• olyan indopacifikus trópusi faj, ami a Vörös-tengerből telepedett át a mediterrán medencébe,
• a hal izomzata és egyes szervei, továbbá esetenként a bőre is erős idegmérget tartalmaz, ami miatt még a megérintése is veszélyes lehet,
• legutóbb már az Adriai-tenger északi régiójából, az Isztriai-félsziget térségéből is jelentették a felbukkanását.