Óriáscápa bukkant fel a kedvelt horvát nyaralóhely partvidékén

Az Adriai-tengeren a 48-50 mediterrán cápafajból mintegy 27-30 faj ismert, amelyek közül körülbelül kéttucatnyi számít az adriai vizek állandó lakójának. A világtenger második legnagyobb porcoshal-féléje, a 10 -12 méteres maximális testhosszúságot és az akár a 16 tonnás tömeget is elérő óriáscápa azonban ritka jövevénynek számít az Adriai-tengerben. A múlt héten a horvát Észak -Adria második legnagyobb szigete, a népszerű turisztikai célpontnak számító Cres közelében bukkant fel a mediterráneumban nem túl gyakorinak számító faj egy példánya, amit sikerült videón is megörökíteni.

Az óriáscápa viszonylagos rendszerességgel szokott felbukkanni az Észak-Adrián Fotó: Basking Shark Scottland

Az óriáscápa noha nem gyakori, de a megfigyelések szerint ennek ellenére mégis rendszeres látogatója a horvátországi Kvarner-öböl térségének, ahol elsősorban a télutón, illetve kora tavasszal esélyes e hatalmas porcos halak felbukkanása.

Az óriáscápa a világtenger második legnagyobb halfaja    Fotó: Chris Gotschalk / Wikimedia Commons

Óriáscápa tűnt fel Horvátország partvidékén

Érdekes észlelésről számoltak be a múlt héten a Blue World tengerkutatási intézet munkatársai, akiknek azonosítás céljából küldték el azt a videófelvételt, amelyen egy hatalmas, a víz felszínét hasító hátúszó látható – írja a különleges találkozóról a Croatia Week horvát hírportál. Noha a videófelvétel nem volt a legjobb minőségű, az intézet tengerbiológusai a hátúszó jellegzetes formája alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a Kvarner térségében cirkáló cápa a legnagyobb valószínűség szerint a világtenger ma élő második legnagyobb recens halfaja, az óriáscápa (Cethorinus maximus) egyik példánya lehet.

V

Az óriáscápa a heringcápa-alakúak rendjének (Lamniformes) a legméretesebb cápafaja, ami főleg az indo-pacifikus trópusi vizekben honos cetcápa (Rhincodon typus) után a világóceán második legnagyobb recens halfajának számít. A kifejlett példányok átlagos testhossza 8 méter, a testtömegük pedig 4,6- 5 tonnát nyom, de ennél jóval nagyobb egyedeik is ismertek. Az eddigi legnagyobb példányt – amelynek hitelesítették a méretét – 1851-ben Kanadában fogták ki. A cápa teljes testhossza 12,27 méter, a testtömege pedig 16 tonna volt.

Noha az óriáscápa ritka fajnak számít az Adriai-tengerben, de ennek ellenére a jelenléte mégis folyamatosnak tekinthető az Adriai-tenger keleti partvidékén. A legtöbb dokumentált megfigyelés az Adriai északi részéről, különösen a Kvarner-öbölből származik, 

ami az Adriai-tenger legmagasabb zooplankton biomasszájával rendelkező területe. 

Az óriáscápa ugyanis a hatalmas mérete és ijesztő kinézete ellenére sem jelent veszélyt az emberre, mivel a szilás cetekhez hasonlóan plankton-szűrögető életmódot folytat. A horvát Adria északi régiójában éppen ezzel függ össze a jelenléte is elsősorban a tél végi, illetve a kora tavaszi hónapokban, a planktonvirágzás idején. 

Az óriáscápa hatalmasra nyitja a száját, hogy átáramoltassa a  planktonban dús vizet a kopoltyúrésein  Fotó: NOAA / Wikimedia Commons

Az óriáscápa elsődleges táplálékát a zooplankton alkotja. Ez a nagy távolságokra vándorló faj úgy táplálkozik, hogy hatalmas száját szélesre tátja és lassan úszva átáramoltatja a vizet a kopoltyúrési között, eközben pedig a kopoltyúívein lévő hálószerű szerkezettel szűri ki a vízben lebegő planktont.

Az elmúlt másfél évtizedben megszaporodott a horvátországi óriáscápa észlelések száma

A Blue World Intézet tengerkutatói igen fontosnak minősítették a számukra megküldött észlelési adatokat, illetve az óriáscápáról készített videót. A nyilvános megfigyelések egyre fontosabb szerepet játszanak a tengeri fajok jelenlétének és mozgásának nyomon követésében az Adriai-tengeren – hangsúlyozzák a kutatók. 

A mediterrán vizekben honos  különösen nagy, vagy nagytestű cápafajok   Fotó: UNEP/NOAA

Azok, akik az Adriai-tengeren felbukkanó tengeri emlősökről és más figyelemre méltó tengeri élőlényekről szeretnének beszámolni, ezt megtehetik az ingyenes Marine Ranger mobilalkalmazáson (www.marine-ranger.org),illetve a Blue World Institute Facebook-oldalán, vagy az [email protected] e-mail címen - írják az intézet tengerkutatói a kapcsolódó közleményükben. Fotók, videófelvételek, írásos jelentések és alkalmazásbejegyzések közzétételével a nyilvánosság tagjai kulcsfontosságú adatokat szolgáltathatnak a szakemberek számára, amivel a tudományos kutatást és a természetvédelmi erőfeszítéseket támogathatják – fűzik hozzá a Blue World Intézet munkatársai. 

Az Adriai-tenger műholdas fotója   Fotó: NASA/ESA

A mostani észlelést megelőzően legutóbb 2025. április 13-án figyeltek meg óriáscápát a horvát partszakaszon, ráadásul igen közel a jelenlegi észlelési helyszínhez, Cres sziget partjától alig pár száz méteres távolságra. 2024 decemberében pedig a horvátországi Medveja közelében láttak óriáscápát. Ugyancsak ebben az évben, márciusban, a Trieszti-öbölben figyeltek meg egy nyolc méter hosszú példányt. Az elmúlt másfél évtizedben az óriáscápák száma megszaporodott a Kvarner -régióban ez pedig több kérdést is felvet az életmódjuk, illetve az élőhelyeik változásával kapcsolatban. A tengerbiológus szakértők szerint ugyanis ez a fajta eltolódás több ökológiai, illetve éghajlati tényezővel is összefügghet. 

Az óriáscápák a mérsékelt-övi hűvösebb vizeket kedvelik   Fotó:  Wikimedia Commons/Hermés from Perth, Scotland

Az elmúlt másfél évtized tengervíz-hőmérséklet adatai lassú emelkedést mutatnak, ami viszont befolyásolja a planktonmassza mennyiségének alakulását, valamint a planktonvirágzás időpontját. Ahogy a tápanyagban gazdag vizek a partközelben a szokásosnál hamarabb elkezdenek felmelegedni, ez a jelenség az egyébként nyílt-tengeri életmódot folytató óriáscápákat is egyre közelebb csalogatja a partvidékhez. 

Ennek tudható be, hogy az elmúlt években egyre gyakoribbá váltak a partközeli óriáscápa megfigyelések is. 

Az óriáscápák az északi és a déli félteke mérsékelt-övi vizeiben fordulnak elő. Az óriáscápa kozmopolita fajnak számít, de az még egyelőre rejtély, hogy mekkora lehet a világóceán óriáscápa populációjának az egyedszáma. Az óriáscápa ma már a legtöbb országban – így Horvátországban is – törvényi védelem alatt áll. 

Az óriáscápák számára a halászhálók jelentik a legnagyobb veszélyt   Fotó: BBC

Az óriáscápák számára a legnagyobb veszélyt a halászhálók jelentik. 

Mivel a gazdasági szempontból fontos rajhalak, mint például a szardíniák szintén a planktonban dús vizekben jelennek meg nagyobb tömegben, ahogy e területeken megnövekszik a halászflották száma, óhatatlanul megugrik az úgynevezett szándékolatlan fogások száma, aminek az óriáscápák is egyre gyakrabban az áldozatául eshetnek. Horvátországban legutóbb 2009-ben történt egy ilyen eset, amikor Krk partjai közelében találtak egy tonhalcsapdába rekedt és elpusztult 7 méter hosszú óriáscápát.

Több potenciálisan veszélyes cápafaj is előfordul az Adriai-tengerben

Az adriai cápafajok jelentős része olyan kistestű faj, amelyek kifejlett egyedeinek a testhossza sem haladja meg az 1 métert. Az óriáscápa után az Adriai-tengerben előforduló második legnagyobb cápafaj a nagy fehér cápa (Carcharodon carcharias) amelynek a legnagyobb egyedi meghaladhatják a 6,5 méteres testhosszat és 2 tonnás testtömeget is. 

Egy rekordméretű mediterrán nagy fehér: a Málta mellett 1987 áprilsában kifogott fehér cápa hossza a helyi közlés szerint 7 méter 13 cm volt   Fotó: Mundus Shark

Az óriáscápával szemben azonban a nagy fehér már komoly veszélyt jelenthet a a fürdőzőkre nézve, a húsevő cápafajok közül ugyanis 

a fehér cápa számlájára írják a legtöbb úgynevezett nem provokált támadást. 

Az International Shark Attack File (ISAF), a Floridai Természettudományi Múzeum cápatámadási adatbankja – ami a világszerte bekövetkezett cápatámadások egyik legjobban dokumentált nyilvántartása –, továbbá az amerikai Shark Researche Institute (Princeton), illetve a horvát Halászati és Oceanográfiai Intézet (Split) összesített kimutatása szerint az Adriai-tengeren 1868 és 2008 között összesen 25 dokumentált cápatámadás történt amiből 11 végződött halállal. A regisztrált adriai cápatámadások 90 százalékát, a 11 halálos kimenetelű agressziót pedig teljes egészében a nagy fehér cápa okozta. 

A nagy fehér cápa honos faj az Adriai-tengerben, bár napjainkra már ritkává vált   Fotó: Elter Tamás

Egy másik adatbank, a Mediterranean Great White Shark Attack File kurátora, dr. Alessandro de Maddalena milánói tengerbiológus kutatásai szerint összesen 84 dokumentált nagy fehér támadás történt az Adrián a XIX. század eleje, 1828 és 2008 között. 

A mindeddig utolsó halálos kimenetelű incidens 1974. augusztus 10-én következett be a horvátországi ( akkor még Jugoszlávia) Omis partjai közelében. 

Az áldozat, a német illetőségű Rolf Schneider búvármaszkban légzőcsővel és uszonnyal felszerelkezve búvárkodott a parthoz egészen közel, amikor egy 5 méteresre becsült nagy fehér cápa támadt rá. Az áldozat belehalt a ragadozó okozta súlyos sérüléseibe. A mindeddig legutolsó horvátországi cápás incidens 2008. október 7-én történt a Split közelében található nyílt-tengeri sziget, Vis partjainál.

A potenciálisan veszélyes fajok közül a röviduszonyú makó szintén felbukkanhat az Adrián    Fotó: PEW/Getty Images iStockPhoto

 Négy szlovén illetőségű búvár a parttól alig 25-30 méterre szigonypuskával halakra vadászott, amikor egyikükre, a 43 éves Domjan Pecekre támadt rá egy nagy fehér cápa. Az áldozat súlyos sérülésekkel ugyan, de túlélte az incidenst. (A szigonypuskás víz alatti vadászattal összefüggő agressziókat provokált támadásokként tartja nyilván a szakirodalom.) Amikor a spliti kórházban életmentő beavatkozást végeztek az áldozaton, a sebészek a combjába beletört fogat operáltak ki a megsérült izmok közül. A fog alapján a spliti Halászati és Oceanográfiai Intézet két tengerbiológusa Dulicic és Soldo öt méteresre becsülte a Demjanra támadó nagy fehér méretét. 

Az óriáscápa fiatal és kifejlett egyedeinek méretét szemléltető ábra   Fotó: Steveoc 86  /   Wikimedia Commons

Az óriás és a nagy fehér cápán kívül más nagy testű és az emberre potenciálisan veszélyes cápafajok is előfordulnak az Adrián, ilyen például a kék cápa (Prionace glauca), a heringcápa (Lamna nasus), vagy a sima pörölycápa (Sphyrna zygena), illetve például a röviduszonyú makócápa (Isurus oxyrhincus) is. Utóbbi fokozottan veszélyes fajnak számít, de csak ritkán bukkan fel az Adriai-tenger horvátországi partszakaszán. Utoljára 2025. augusztus 24-én a dalmáciai Sibenik közelében fekvő Žirje sziget közelében egy helyi halász csónakjára támadt rá makócápa. Ez az incidens azonban szerencsére nem járt személyi sérüléssel.

A horvátországi Cres sziget közelében:

• a múlt héten méretes cápát észlelt egy kisebb hajó személyzete,
• a találkozóról készített videófelvétel alapján a Blue World Intézet tengerbiológusai megállapították,
• hogy a legnagyobb valószínűséggel egy óriáscápát láthattak,
• ami ugyan ritkán, ám de mégis viszonylagos rendszerességgel szokott felbukkanni a Kvarner térségében.