Elfeledett nővérek formálták Írország arculatát

Az ír művészeti újjászületés nem csak költők és festők története. A Yeats nővérek csendben, de meghatározó erővel alakították az ír vizuális kultúrát. Munkájuk egyszerre szolgálta a nemzeti identitást, a kézművesség megújítását és a nők társadalmi szerepének kiszélesítését.

Lily és Elizabeth Yeats 1900-ban Forrás: A dublini Trinity College igazgatótanácsa

Az ír művészeti újjászületés árnyékban maradt alakjai

James Joyce az Ulyssesben furcsa nővérekként emlegette őket. William Butler Yeats angyalnak és démonnak nevezte őket eltérő természetük miatt. Nem véletlenül: a Yeats nővérek különleges párost alkottak.

                     A világhírű ír irodalmár, James Joyce  furcsa nővérekként emlegette őket                Forrás: Wikimedia Commons

Susan Mary és Elizabeth Corbet Yeats, vagyis Lily és Lolly, sokáig híres testvéreik árnyékában éltek. 

A költő William Butler Yeats és a festő Jack B. Yeats neve mellett az övék ritkábban került elő. Pedig önállóan is meghatározó szerepet játszottak az ír művészeti újjászületés formálásában.

A nővérek nemcsak alkottak, hanem közösséget is építettek. Számos női művésszel dolgoztak együtt. Kapcsolatban álltak May Morrisszal és Pamela Colman Smith-szel is. Egy olyan hálózatot hoztak létre, amelyben a művészet és az identitás egyszerre erősödött.

Közösség és művészet az ír művészeti újjászületés szolgálatában

1902-ben Evelyn Gleesonnal közösen megalapították a Dun Emer vállalkozást. Ez egyszerre működött kiadóként és kézműves műhelyként. A kezdeményezés célja világos volt: munkát adni ír nőknek, és közben újraértelmezni az ír művészetet.

Susan Mary Yeats portréja (Fotó: Wikimedia Commons/Roy Hewson)

A Dun Emer az ír művészeti újjászületés egyik központjává vált. Ötvözte a nacionalista gondolkodást a középkori formavilággal és a kézműves hagyományokkal. A vállalkozás nevét Emer alakjáról kapta, aki a mítosz szerint nőket tanított hímzésre. A műhelyben nem tömegtermelés folyt. Minden darab egyedi volt. A készítők hangsúlyt fektettek az anyagokra is. A len és a selyem került előtérbe, helyi forrásokból.

Zászlók, amelyek formálták az identitást

A nővérek egyik legnagyobb munkája a Loughrea-i Szent Brendan-székesegyházhoz kapcsolódott. A 20. század elején nagyszabású díszítési program indult. Ennek részeként több tucat hímzett zászlót készítettek. A zászlók nem csupán díszek voltak. A templomi közösségek identitását is kifejezték. Egyes darabokat körmenetek során használtak.

Elizabeth Corbet Yeats, vagyis Lolly portréja (Forrás: Wikimedia Commons/John Butler Yeats)

A terveket ismert művészek készítették. A kivitelezést a céh asszonyai végezték. A projektet Lily Yeats irányította. George William Russell, vagyis Æ, Szent Patrikot ábrázolta. A kompozíció a legendát idézi, amelyben a szent elűzi a kígyókat. A motívum a pogányság visszaszorítását jelképezi. A lóhere a Szentháromság szimbóluma.

Női szentek és női alkotók

A zászlók között kiemelkedik Szent Brigid ábrázolása. Pamela Colman Smith különleges technikát alkalmazott. Ezüstszálakat használt, és festéssel egészítette ki a hímzést. Brigid alakja egyszerre kötődik keresztény és pogány hagyományokhoz. Ünnepe egybeesik az ősi tavaszünneppel. Ez a kettősség jól tükrözi az ír kultúra rétegzettségét.

Éjszakai csendélet (Forrás: Wikimedia Commons)

A sorozatban több női szent is megjelent. Ez tudatos választás volt. A Dun Emer hangsúlyozni akarta a nők szerepét a kultúrában. Nemcsak témaként, hanem alkotóként is.

Az ír művészeti újjászületés társadalmi programja

A Dun Emer nemcsak művészeti projekt volt. Szociális küldetést is vállalt. Képzést és megélhetést biztosított nőknek. A kézművesség ebben a közegben többet jelentett egyszerű munkánál. Eszközzé vált a függetlenséghez. A résztvevők saját tudásuk révén szereztek elismerést.

Egy másik híres családtag, William Butler Yeats (Forrás: Wikimedia Commons)

A műhely elutasította a tömegtermelést. Inkább az egyediségre és a minőségre törekedett. A cél az volt, hogy minden darab megőrizze művészi értékét.

Örökség

1908 körül a Dun Emer szervezeti formája megszűnt. A Yeats nővérek ezután új irányba indultak, és megalapították a Cuala Presst. A kiadó tovább vitte az ír művészeti újjászületés szellemiségét. A loughrea-i székesegyház ma is őrzi munkájukat. Az épület az ír kézművesség egyik legfontosabb gyűjteményévé vált. Ólomüveg ablakok, faragások és szobrok egészítik ki a zászlókat.

A Yeats nővérek munkája túlmutat saját korán. 

Nem csak tárgyakat hoztak létre. Egy olyan vizuális nyelvet alakítottak ki, amely ma is része az ír identitásnak.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.