Kristály Gyula pere – Az utolsó politikai büntetőper a rendszerváltás hajnalán

Kristály Gyula ózdi nyugdíjas csalódott volt a Kádár-rendszerben. Hogy kifejezze a kádári puha diktatúrával szembeni elégedetlenségét, tiltakozásként rendszerkritikus verseket írt, amelyeket postaládákba dobott.

Kristály Gyula bedobja a röplapokat a postaládákba

Kristály Gyula ellen izgatás gyanújával indítottak büntetőeljárást. Az elemi erejű társadalmi felháborodás azonban végül megakadályozta azt, hogy a már a végnapjait élő kádári rendszer börtönbe csukja. Kristály Gyula így vált a rendszerváltoztatás egyik kisember hősévé. 

Kristály Gyula bedobja a röplapokat a postaládákba

Kristály Gyula Kádár-ellenes röplapokat terjesztett

„Kommunista urak és szovjet talpnyalók, hazaárulók, bohócok – köpünk a pofátokba!” – ezek a sorok szerepeltek azon a nyílt levelezőlapon, amelyet Kristály Gyula 1987 januárjában az MSZMP Központi Bizottságának szeretett volna elküldeni. 

Emellett sokszorosított röplapokat is készített, amiket Ózdon és Kazincbarcikán dobott be postaládákba; összesen mintegy ötszáz példányt terjesztett így. 

Kristály Gyula ózdi munkáscsaládból származott. Apja és bátyja is a kohászatban dolgozott, ő maga pedig 1943-ban kezdte pályáját kifutófiúként. 1947-ben szerzett géplakatos képesítést, majd a szakmájában dolgozott.

 

Nyomozás az ügyben

Az ügyben összesen húsz nyomozó dolgozott, és írás-, illetve nyelvész szakértőket is bevontak. A szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy az elkövető feltehetően egy ötven-hatvan év közötti férfi lehet, aki munkás. „Távol állt tőle a fiatalokra jellemző drasztikus, trágár stílus. Erős indulatát is viszonylag visszafogottnak számító kifejezésekkel fogalmazta meg” – írta róla a Belügyi Szemle 1988-ban.

A rendőrség számára az egyik legnagyobb nehézséget az írógép azonosítása jelentette, mivel Miskolcon és környékén nem vezettek nyilvántartást az írógépek eladásáról. A nyomozás kezdetben nem vezetett eredményre. 1987. október 25-én azonban újabb röplapozásról érkezett bejelentés, és a rendőrség nagy erőkkel vonult ki a helyszínre. Ekkor arra a következtetésre jutottak, hogy az elkövető nagy valószínűséggel ózdi.

A nyomozás tizenegy hónapig eredménytelen maradt, végül egy névtelen telefonáló árulta el, hogy a röplapokat Kristály Gyula írta. A rokkantnyugdíjast 1988. április 4-én első fokon négy év letöltendő fegyházbüntetésre ítélték. Másodfokon, 1988. szeptember 5-én az ítéletet másfél év, négy évre felfüggesztett börtönbüntetésre enyhítették. Az eljárás során összesen 104 napot töltött előzetes letartóztatásban. Az elsőfokú ítélet kihirdetése után szabadlábra helyezték. Ekkor ismeretlenektől postán százforintos pénzadományokat kapott.

 

Tárgyalása tömegdemonstrációvá vált

A másodfokú tárgyalásra tömegesen érkeztek jogászhallgatók, és az esemény a szocialista rendszer elleni demonstrációvá, valamint a szólásszabadságért folytatott küzdelem egyik fontos állomásává vált. Az ítélethirdetés után külföldi újságírók is interjút készítettek Kristály Gyulával.

1988-ban havi 5200 forintból élt Kristály Gyula. Történetéről Tényi István és Sántha László dokumentumfilmet is készített. 1992-ben a Legfelsőbb Bíróság bűncselekmény hiányában megsemmisítette az ügyben hozott korábbi ítéleteket. Kristály Gyula jogtalan meghurcolása miatt kártérítési pert indított: négyszázezer forintot ítéltek meg számára. Ezt az összeget azonban kevesellte, ezért fellebbezett, de a Fővárosi Bíróság a fellebbezést elutasította.

Kristály Gyula pere

Kristály Gyula története több szempontból is szimbolikus. Egy munkás fordult szembe a „munkásállammal”, mert csalódott benne. Az elsőfokú tárgyalás idején az államhatalom még elég erős volt ahhoz, hogy fellépjen ellene. Ami azonban az első- és másodfokú tárgyalás között történt, az maga volt a rendszerváltoztatás folyamata: az állampolgárok egyre határozottabban kezdtek kiállni a demokratikus szabadságjogokért. Kristály Gyula így vált a hatalom igazságtalanságával szembeszálló „kisember” szimbolikus alakjává.

Keretes 1

Az izgatás bűntette

BTK 1978. évi IV. tv. 148. §: „Aki mások előtt azért, hogy

1. a magyar nemzet vagy valamely nemzetiség,
2. a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendje,
3. a Magyar Népköztársaság szövetségi, barátsági vagy együttműködésére irányuló egyéb nemzetközi kapcsolata,
4. valamely nép, felekezet vagy faj, továbbá – szocialista meggyőződésük miatt – egyes csoportok vagy személyek ellen gyűlöletet szítson, ennek felkeltésére alkalmas cselekményt követ el, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

1967-ben és 1968-ban 481 izgatási ítélet született. 1987-ben négy személyt ítéltek el izgatásért két évnél hosszabb szabadságvesztésre.