Kristály Gyula pere – Az utolsó politikai büntetőper a rendszerváltás hajnalán

Kristály Gyula ózdi nyugdíjas csalódott volt a Kádár-rendszerben. Hogy kifejezze a kádári puha diktatúrával szembeni elégedetlenségét, tiltakozásként rendszerkritikus verseket írt, amelyeket postaládákba dobott.

Kristály Gyula bedobja a röplapokat a postaládákba

1988-ban havi 5200 forintból élt Kristály Gyula. Történetéről Tényi István és Sántha László dokumentumfilmet is készített. 1992-ben a Legfelsőbb Bíróság bűncselekmény hiányában megsemmisítette az ügyben hozott korábbi ítéleteket. Kristály Gyula jogtalan meghurcolása miatt kártérítési pert indított: négyszázezer forintot ítéltek meg számára. Ezt az összeget azonban kevesellte, ezért fellebbezett, de a Fővárosi Bíróság a fellebbezést elutasította.

Kristály Gyula pere

Kristály Gyula története több szempontból is szimbolikus. Egy munkás fordult szembe a „munkásállammal”, mert csalódott benne. Az elsőfokú tárgyalás idején az államhatalom még elég erős volt ahhoz, hogy fellépjen ellene. Ami azonban az első- és másodfokú tárgyalás között történt, az maga volt a rendszerváltoztatás folyamata: az állampolgárok egyre határozottabban kezdtek kiállni a demokratikus szabadságjogokért. Kristály Gyula így vált a hatalom igazságtalanságával szembeszálló „kisember” szimbolikus alakjává.

Keretes 1

Az izgatás bűntette

BTK 1978. évi IV. tv. 148. §: „Aki mások előtt azért, hogy

1. a magyar nemzet vagy valamely nemzetiség,
2. a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendje,
3. a Magyar Népköztársaság szövetségi, barátsági vagy együttműködésére irányuló egyéb nemzetközi kapcsolata,
4. valamely nép, felekezet vagy faj, továbbá – szocialista meggyőződésük miatt – egyes csoportok vagy személyek ellen gyűlöletet szítson, ennek felkeltésére alkalmas cselekményt követ el, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

1967-ben és 1968-ban 481 izgatási ítélet született. 1987-ben négy személyt ítéltek el izgatásért két évnél hosszabb szabadságvesztésre.