Ryan Reynolds: A remény mindig megmarad

Ryan Reynolds Cannes-ban nyilatkozott az mno-nak a most a magyar mozikban bemutatásra kerülő A fogoly kapcsán.

– Figyelemreméltó a karrierje alakulása. Mennyire tudatosan egyensúlyoz a hollywoodi sztárszerepek és a színészi képességeket jobban igénylő független filmek között?
– Talán meglepő a válaszom, de részemről nincs semmiféle ilyen tudatosság. Egyszerűen imádom a munkámat, amit akár ingyen is csinálnék, vagy egészen kis szobában, ahol csak én és a közönség van jelen. Az embereknek mindig van egy konkrét elképzelésük arról, hogy ki vagyok, mit miért cselekszem, mint ahogy nyilván önnek is volt egy előzetes véleménye rólam. Van, aki azt gondolja rólam, hogy én egy akcióhős vagyok, mások szerint csak romkomokban szerepelek. A kérdésére visszatérve, azt mondjuk biztosan nem teheti meg egy színész, hogy évekig csak olyan artfilmekben szerepel, amiket a kutya sem néz meg, s hébe-hóba feltűnik egy blockbusterben. Ha végignéz eddigi 23 éves pályafutásomon, látható a folyamatosság, kiegyensúlyozottan váltakoznak a műfajok, és sikerek mellett kudarcok is értek persze.

– Szuperhősként és akcióhősként eddig könnyedén mentette meg az embereket, a mostani A fogoly című filmjében viszont egy olyan apát alakít, aki tehetetlen eltűnt lányával kapcsolatban.
– Tetszett a karakterem, aki egy munkásosztálybeli figura. Ilyen a családom, én is ilyen emberek közül jöttem: apám is rendőr, bátyám is rendőr, ez ráadásul kicsit ironikus is, mert azt a munkát végzik, amellyel kapcsolatban a filmben problémám van. A bátyám például Kanadában kifejezetten kemény ügyeken, gyilkosságokon, internetes pedofil eseteken dolgozik. És ő meg is erősítette, hogy a filmben látható protokoll a bevett gyakorlat hasonló eljárásokban. Amikor eltűnik egy gyerek, akkor először az apa lesz a gyanús, kiskorúak megrontása, bántalmazása, családon belüli erőszak is kiválthatja, hogy elszökjön a csemete a szülői háztól. Az más kérdés, hogy a gyakorlatban nem tudott sokat segíteni a karakterem építésekor, mert nem beszélhet az ügyekről.

– A valóságban ön vajon milyen messzire menne el lánya megtalálása, megmentése érdekében, látva a rendszer tehetetlenségét?
– Tudja, azért nehéz a kérdés, mert még nem vagyok apa, így ezt az érzést el sem tudom képzelni a valóságban. De megértem azokat az embereket, akik egy bíróságon gyermekük gyilkosával szembenézve legszívesebben kioltanák az elkövető életét.

– Mikor hal meg a remény egy eltűnt gyerekkel kapcsolatban?
– Tudja, én és a stábtagok zöme Nyugat-Kanadában, British Columbiában nőttünk fel, ahol volt egy híres gyerekeltűnési ügy, ami országos hírré vált. Az évek során sosem tűnt el a köztudatból, és amennyire tudom, sosem oldották meg az esetet, de a remény, hogy egyszer előkerül, nem tűnt el. Az anya ott csak egyetlen pillanatra tévesztette szem elől a gyerekét.

– A rendező, Atom Egoyan szerint a karrierjét könnyen újradefiniálhatja mostani drámai alakítása. Mit gondol erről?
– Szerintem minden színész újradefiniálja magát az alakításaival, ami pedig engem illet, nyilván az a szándék vezérel egy szerep eljátszásakor, hogy valami jót hozzak ki belőle, tényleg működjön a dolog. Persze a dolgok nem mindig egyszerűek a stúdiókeretek között, például mit mondjon a színész, amikor megkeresik egy grandiózus szuperhősös filmmel, és azt mondják, még nincs kész forgatókönyv, de most kell szerződnünk. Ilyenkor persze mellé lehet fogni, de a kisebb filmeknél pontosan tudja az ember, hogy mibe gyalogol bele. Ami A foglyot illeti, Atom Egoyan munkásságát kisgyerekkorom óta ismerem, Kanadában valóságos nemzeti kincs, így egy színész számára az a csúcsot jelenti, ha Egoyan szerepet ajánl egy filmjében. Éppen emiatt vicces, de amikor Egoyan hívott, azonnal igent mondtam, és még a forgatókönyvre sem voltam kíváncsi, bár már kész volt vele. (nevet) Ami pedig a rendező elismerését illeti, 15 évembe telt, mire megtanultam, hogy a filmezés alapvetően rendezői munka. Bár hamarabb rájöttem volna! Mert emiatt a képlet szerintem egyszerű: minden a direktoron áll vagy bukik, és egy színész csak annyira lehet jó, mint amennyire a rendező.