Klasszikus klubkoncertet ígér a Sune Rose Wagner és Sharin Foo fémjelezte The Raveonettes. Kíváncsi leszek a hangzásra, főleg, mert a dán duó új albuma, a Pe’ahi úgy lett megírva, mintha folyamatos hullámok csapkodnák az ember hátát. Korongon igen erős, lüktető a gitár és a szövegek. Néha már picit túl fájdalmas, húsba vágó, de pont ettől van olyan pikáns utóíze az egésznek. Nem hiába éreztem úgy, a lemeznek helye van a tavalyi top tízes listán.
Aki tehát el akar merülni a pszichedelikus hangzásb szombat este, annak kötelező házi feladatnak tűnik becsukott szemmel pörögni pár teljes kört maga körül, miközben Sharin keserédesen énekel. A pörgős tempó azonban nem is altatja, andalítja el az embert. Így pont jó. Külön piros pont lenne, ha azért felcsendülne pár korábbi pszichedelika az előző hat albumról, például a Young and cold, amely refrénjének (I don't wanna be young and cold) címadó szófordulatát mindig következetesen – bocsánat, akinek lelkivilágát megsértem – unicornként énekelem, mert tényleg tisztára úgy hallatszik.
