Cinema Inferno: koncepciós perek a kamera mögül

A Rajk- és a Pálffy-per felvételeinek nyomába ered a Cinema Inferno című film. Ráakadhatunk valaha a kópiákra?

Novák Tamás filmje, a Cinema Inferno a Rajk-perrel és a hozzá szorosan kötődő Pálffy-perrel ismerteti meg a nézőt, és próbálja megválaszolni azt a kérdést, hogy előkeríthetők-e a perekről készült filmfelvételek. A Rajk-perről készült film azért is lenne nagy érték, mert a per iratainak legnagyobb része, negyvenötezer oldalnyi anyag eltűnt.

Megdöbbentő, hogy Pálffy Györgynek nemcsak a peréről, de a kivégzéséről is készültek felvételek, amelyet propagandacéllal vetítettek Vesszenek az árulók címmel. A Cinema Inferno felsorakoztatja a kevés forrást, aki látta a filmet vagy biztos forrásból tud róla. A Rajk-per felvételével kapcsolatban ilyen tanút nem sikerül megszólaltatni, de több dokumentum előkerül, amely említi a filmet. A Cinema Inferno alkotói megkeresték azt a kutatót is, aki tudja, hogyan semmisültek meg a szalagok, legalábbis a Magyarországon tárolt másolatai.

A Rajk-per története játékfilmes jelenetek, szakértők, korábbi felvételek segítségével rajzolódik ki. Bár oroszországi kutatást is folytatott, a rendezőnek nem sikerült megtalálnia sem a Pálffy-, sem a Rajk-per felvételét; több szakember is valószínűsíti, hogy érdemes itt kutakodni, mert a szovjet vezetés számára fontos volt a Rajk-per – lehetetlen, hogy ne kaptak volna a filmből másolatot. Az igazi szenzáció nyilván a film előkerülése lett volna, de a Cinema Inferno e nélkül is jó dokumentumfilm, mert izgalmas kérdést vet fel, amelyet az alkotók lelkiismeretesen próbáltak megválaszolni.

A végén össze is áll a kép arról, milyen utat jártak be ezek a filmek, és milyen szerepet tölthettek be a Rákosi-rendszerben a filmesek. A hiányok nagy része értelemszerűen abból fakad, hogy Novák Tamás és a munkatársai a huszonnegyedik órában kapcsolódtak be a negyvenes-ötvenes évek feltárásába. A tanúk legnagyobb része nem él már, az elveszett, megsemmisített, ismeretlen helyen őrzött dokumentumokkal kapcsolatban pedig a történészek is sötétben tapogatóznak. Szó esik a filmben arról, hogy a KGB – ma FSZB – archívumában lehetne esetleg valamit találni, de hogy az archívumhoz ki és milyen feltétellel férhet hozzá, arról a film nem számol be. A Krasznogorszki Filmarchívumban sem járt sikerrel a nyomozás.

Születik viszont válasz arra a kérdésre, miért nem vetítették sehol a Rajk-perről készült felvételt. Az orosz történész, Alekszandr Sztikalin kutatásai szerint a szomorú előadással a szovjetek nem voltak olyan elégedettek. A tárgyalásról azt jelentették: nagyon is sokak számára világos volt, hogy megrendezett eljárásról van szó, amelyben Rajk László inkább befolyásos politikusként és elemzőként nyilvánult meg, mint vádlottként. Ugyanakkor a Magyar Rádió közvetítette a tárgyalást, de ebből az anyagból is csak részletek maradtak fenn.

Új felfedezése Novák Tamás alkotásának, hogy a filmgyár megrendelésére Aczél Tamás nagyjátékfilmet írt a Rajk–Pálffy-perről. A forgatókönyvre Magyar Nemzeti Levéltárban akadtak rá. A főszereplő egy fiatal határőr, aki leleplezi a nemzetközi összeesküvőket. A megfelelő pillanatban felbukkan Rákosi elvtárs is, aki támogatásáról biztosítja a hőst. A forgatókönyvet Bacsó Péter hagyta jóvá. A filmterv Sztálin halála miatt végül mindörökre a fiókban maradt.

A propagandafilmeket gyártó filmesek szempontja érdekes és homályban maradt szelete a koncepciós perek történetének, amely egyedivé teszi az alkotást. Máriássy Félix felesége naplójában vall szűkszavúan arról, hogy férje hogy élte meg, hogy forgatott Pálffy tárgyalásán. Azok után, amit ott látott, a napló tanúsága szerint a kivégzést nem vállalta. Őt kérték fel a Rajk-per felvételére is.

A 2014 októberében elhunyt Bokor Péter pedig azt meséli, hogy ő maga is készített filmet egy hadbírósági tárgyalásról. Neki azt mondták, felakasztották az illetőt kémkedésért, de később az utcán találkozott vele. Valószínűleg egy propagandacélból készülő látszatpert kellett felvennie. Évek múlva megkérdezte erről az operatőrt, akivel dolgozott, de az nem akart emlékezni. Úgy vélekedik: sok filmes kaphatott ilyen megbízásokat. A film csattanója, hogy úgy tűnik, sikerült megtalálni azt az idős filmest, aki ott volt Pálffy György kivégzésén. Nem állt kamera elé, és meg sem nevezik a filmben, mindössze egy rövid idézetet közölhettek tőle.

(A filmet március 4-éig mindennap 14.15-től a budapesti Tabán Kinotékában vetítik.)