Nat King Cole 50 éve halt meg

Ötven éve, 1965. február 15-én halt meg Nat King Cole amerikai énekes, zongorista, dzsessz-zenész.

Ő volt az első afroamerikai művész, akinek (1954-ben) önálló showműsora lehetett a televízióban. A második világháború után, az Amerikát megrázó társadalmi változások, a faji ellentétek kiéleződése idején akarata ellenére is a „frontvonalban” találta magát. A fehér felsőbbrendűség híveit dühítette, hogy Cole beperelte azokat a hoteleket, amelyek bőrszíne miatt nem adtak neki szobát, hogy Los Angeles egy teljesen fehérek lakta elővárosában vett házat, emiatt több inzultus érte, 1956 áprilisában egyik birminghami koncertjén a színpadon támadtak rá. Ugyanakkor a polgárjogi mozgalom aktivistái is kritizálták, mert szerintük nem tett eleget a feketék egyenjogúságának kivívásáért.

Nat King Cole bársonyosan meleg, mély baritonját és kiváló, virtuóz zongorajátékát több mint száz lemezfelvétel őrzi. Pályafutása alatt mintegy hatvan dala került fel a slágerlistára, több listavezető is lett, számos aranylemezzel büszkélkedhetett. Tucatnyi filmben szerepelt, egyebek közt a St. Louis Bluesban és a Cat Ballou legendájában Jane Fonda és Lee Marvin partnereként, de ennek bemutatóját már nem érte meg. Rajongott a baseballért, önálló páholya volt a Los Angeles-i Dodgers stadionjában.

Az Amerika legnagyobb énekesei közt emlegetett Nat King Cole szenvedélyes dohányos volt, alig lehetett látni cigaretta nélkül. Mindig mentolos cigarettát szívott, a legenda szerint azért, mert úgy gondolta, hogy ez segít megőrizni mély baritonját. Szenvedélyéért nagy árat fizetett: tüdőrákot diagnosztizáltak nála, s néhány héttel később, 1965. február 15-én, élete 46. évében meghalt.

A zeneipar legnagyobb kitüntetésére, a Grammy-díjra csak egyszer, 1958-ban jelölték, az elismerést 1990-ben posztumusz, életművéért kapta meg. 1993-ban beiktatták a big band és dzsessz hírességek csarnokába, s a hollywoodi hírességek sétányán emlékét két csillag is őrzi, az egyiket televíziós munkájáért, a másikat lemezfelvételeiért kapta.