Malgorzata Omilanowska lengyel kulturális és örökségvédelmi miniszter a lengyel–magyar barátság erősítésében és a lengyel művészet magyarországi népszerűsítésében szerzett érdemeiért adományozta Szalai Attilának a kitüntetést, amelyet Roman Kowalski budapesti lengyel nagykövet nyújtott át a díjazottnak.
Szalai Attila 1950-ben született Budapesten. Már fiatalon megtanult lengyelül, 1968-ban belépett a Magyarországi Bem József Lengyel Kulturális Egyesületbe, amelynek máig aktív tagja. Az 1970-es években recenziókat írt a Könyvvilág című folyóiratba magyarul megjelenő lengyel könyvekről, lengyel verseket fordított magyarra, adaptációkat, hangjátékokat készített lengyel irodalmi művekből a Magyar Rádiónak.
Hosszabb-rövidebb utazások után 1976-ban áttelepült Lengyelországba, ahol eleinte a Lengyelország című folyóirat munkatársa volt. Aktívan részt vett a lengyel ellenállási mozgalomban, munkatársa volt egyebek között a Tygodnik Mazowsze című illegális lapnak, más legális és illegális politikai és irodalmi orgánumoknak. A rendszerváltás idején, 1989–90-ben a Gazeta Wyborcza külpolitikai rovatának munkatársaként dolgozott.
A hadiállapot 1981. decemberi bevezetése után jelen volt a Szolidaritás szakszervezet földalatti struktúráiban, részt vett az internáltak családjainak segítésében. Az egyik legfontosabb összekötő volt a lengyel és magyar demokratikus ellenzék között. Éveken keresztül tolmácsként, fordítóként dolgozott, majd amikor politikai tevékenysége miatt ettől eltiltották, fizikai munkából élt.
1990-ben tért végleg haza. 1991 és 1993 között az Új Magyarország külpolitikai rovatvezetőjeként, majd 1993 és 1995 között a varsói magyar nagykövetség sajtótitkáraként dolgozott. Levelező tagozaton kitüntetéssel végezte el a Varsói Egyetem újságírás és politológia szakát. Szalai Attila 1995-től az Új Magyarország főmunkatársa, később főszerkesztője, majd a Napi Magyarország főszerkesztője volt. 1998 és 2001 között a varsói nagykövetség tanácsosa, 2001 és 2005 között a varsói Magyar Kulturális Intézet igazgatója volt.
Visszatérve a Külügyminisztériumban dolgozott, majd 2009-től 2013-as nyugdíjazásáig ismét diplomataként dolgozott Varsóban. Jelenleg a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum munkatársa, valamint a Glos Polonii című lengyel nyelvű negyedéves folyóirat társszerkesztője. Számos kezdeményezés fűződik a nevéhez, egyebek között székelykapu-állítás 1999-ben Stary Saczban Árpád-házi Kinga szentté avatásának tiszteletére, emléktábla-avatás Varsóban az 1920-as lengyel–bolsevik háborúnak nyújtott magyar segítség emlékére és magyar–lengyel–svéd–izraeli ünnepségek szervezése Varsóban 2012-ben Raoul Wallenberg születésének 100. évfordulóján.
A Lengyel Kultúráért Tiszteletbeli Érdemrend a legmagasabb kitüntetés, amelyet a lengyel kulturális miniszter külföldi állampolgároknak kulturális teljesítményükért adományozhat. Korábban hasonló elismerésben részesült Cséby Géza író, D. Molnár István irodalom- és művelődéstörténész, valamint Pászt Patrícia műfordító, dramaturg.
